Nem kell attól tartani, hogy bármiből komoly hiány lesz, viszont az, hogy elszáll egyes termékek ára, sajnos ténykérdés - fogalmazott a Pénzcentrumnak adott interjújában Heiszler Gabriella. A SPAR Magyarország Kft. ügyvezető igazgatójával többek között a kiskereskedelmi szektorra (is) némrég kivetett különadókról, az év végéig meghosszabbított élelmiszerár-stopról, és arról is beszélgettünk, hogy az orosz-ukrán konfliktus miatt veszélyben van-e az élelmiszerellátás biztonsága.

Heiszler Gabriella: Nem változott, továbbra is van esélyünk beszélgetni.

Arra már kisebb az esély. Ami továbbra is jó, hogy időpontot gyakorlatilag bárhol lehet szerezni, el lehet menni elmondani azt, hogy mi mit gondolunk jónak, mit gondolunk máshogy. Ennek viszont a legritkábban van hatása. Igazából akkor tudunk hatást elérni, ha valami más érdekelttel együtt tudjuk ezt képviselni. Ha valamire azt tudjuk mondani, hogy ez nemcsak a kereskedelem érdeke. Amikor például a feldolgozókkal vagy a gazdákkal együtt, egy tágabb vertikum áll ki az igazáért, akkor van arra esély, és olykor-olykor meg is történik, hogy bizonyos dolgok finomodnak. Amikor csak a kereskedelem lobbizik, akkor kevesebb rá az esély.

Nem.

A legnagyobb aggályunk az, hogy egy élelmiszer-kereskedő, ha jól dolgozik, kb. 2 százalék profitot termel. Ez a nagyon hosszú távú átlag. Ehhez képest a mi adósávunk 2023. január 1-jétől 4,1 százalék, idén pedig a 2021-es év kiskereskedelmi adója 80 százalékának megfelelő összegű pótadót kell még pluszként befizetnünk. Ez azt jelenti, hogy ez nem extraprofitadó, hanem a forgalom alapján kivetett plusz különadó. Ezt elég nehéz megemészteni, nyilván tesszük, amit kell, átnézzük a teljes költségszerkezetet, mit kell beruházni, mit nem kell, megyünk vissza a beszállítókhoz, amit nagyon nem szeretnek, mert valahol ezt a kérdéskört az árrés oldaláról is meg kell dolgozni, és közben infláció is van.

Amit most, november 30-ig pótlólagosan be kell fizetnie a SPAR-nak, az a tavalyi adónk 80 százaléka, azaz 10,5 milliárd forint.

A hatóságok ezt nyilván tudják vizsgálni. Azonban benne vagyunk egy nagyon erős inflációs árspirálban, ami nem a különadóról szól, hanem arról, ami ebben a világban történt az elmúlt egy évben. Beszélhetünk az energiaárakról, az ukrán háborúról, ezek mind hatással vannak az árakra. A KSH szerint 15,6 százalék az áprilisi élelmiszer-infláció. Ez eleve olyan környezetet teremt fogyasztói szempontból, hogy elindul az úgynevezett „lefelé vásárlás”. Ha nem a drága brand-terméket veszi meg, hanem az olcsóbb saját márkát, ez nekünk is azt jelenti, hogy szűkül az árrésünk. Iszonyatosan sok hatás érvényesül egyszerre.

Nekünk is az az egyik legnagyobb nehézség a jelen helyzetben, hogy már nem tudjuk, hogy a rengeteg hatás vagy intézkedés közül igazán melyik mire hat. De ez valószínűleg minden iparágban így van, nem csak a kiskereskedelemben.

Annyi minden történik velünk, hogy az ember megpróbál optimalizálni minden egyes pillanatban, és a nap végén ami megszületik, mint szolgáltatás a fogyasztó felé, az nagyon sok döntésnek a vegyes halmaza. Most gyakorlatilag teljesen eltűnt az életünkből a középtáv. Nagyon figyelünk arra, hogy rövid távon mi történik, és arra is, hogy mi a 3-5 éves stratégiai célunk, mik a vállalati értékeink, és ezeket az értékeket próbáljuk visszavetíteni a rövid távú döntésekre. De ha most le kellene rajzolnom egy 2-3 éves üzleti tervet, megcsinálom, anélkül, hogy azt mondanám, hogy ennek túl sok realitása van és a nap végén teljesen más fog kijönni a teljesítményben.

Az egyértelmű, hogy vissza kell fogni a költségeket, de gondolom, az nem fordulhat elő, hogy a fogyasztók a szolgáltatás minősége szempontjából ebből bármit megérezzenek.

A boltminőségben nem. Amiről mi híresek vagyunk, hogy tiszták és rendezettek a boltjaink, olyan nincs, hogy kevesebb tisztítószert fogunk használni, és koszosabb lesz a bolt. De nem mondom, hogy a fogyasztó semmit nem fog érzékelni, mert például a szórólap példányszámát erőteljesen csökkentettük, mégpedig 20 százalékkal.

Igyekszünk az eddigi tapasztalataink alapján úgy optimalizálni, hogy az esetleges kiesés marginális legyen. Persze ez nagyon nehéz feladat. Sok kereskedelmi láncnál fordul elő, hogy a kasszánál megkérdezik az irányítószámodat. Ez nem annyira tudatos geo-marketing, sokkal inkább azért van, hogy megtudjuk, hova érdemes szórólapot szórni, és hová nem. Ez inkább vidéken jelentős, hogy egy kisváros körüli falvak közül melyikbe vigyük el a szórólapot. Budapesten és a nagyvárosokban meg sokkal inkább arról van szó, hogy jellemzően társasházak vannak, és mondjuk egy 100 lakásos házba húsz szórólapot tegyünk le a bejárathoz, vagy tízet, vagy ötvenet, hogy eljusson ahhoz, aki meg akarja nézni. Azt azonban mindenki tudja, hogy százat felesleges odarakni, mert nagyon sok embert nem érdekel.

Tavaly a teljes beruházási volumenünk 91-92 millió euró volt, idén valamivel kevesebbet fogunk költeni, mert a különadó miatt visszafogjuk a költéseket. Már június van, 5-6 hónap alatt már újranyitottunk jó pár felújított üzletet, de jó pár más célunkról, ami idén még mozgatható volt, lemondtunk. Hogy jövőre mi lesz, azt még nem tudom megmondani. Mostanában lesz egy felügyelőbizottsági ülésünk, amikor a tulajdonosokkal arról beszélgetünk, hogy jövőre mennyi lesz a beruházási keret. Ha nem tudunk bizonyos mennyiségű pénzt megtermelni az országban, akkor beruházni sem tudunk, mert nem fogja azt mondani a tulajdonos, hogy a megtermelt szabad cash-flow-n felül ide beruházásokat hoz, ha nem látja a megtérülés esélyét.

Igen. Pláne olyan szempontból, hogy folyamatosan növekszünk, és ez azt jelenti, hogy strukturálisan is kinőjük önmagunkat. Például a logisztikai kapacitásokba igenis kellene pénzt rakni. És ez egy olyan irány, ami kormányzati szinten is támogatott, hogy Magyarország logisztikában egyre nagyobb szerepet játsszon a régióban. Nekünk is fontos, hogy legyenek új raktáraink, de azt is gondolom, hogy rövid távon most az az érdekem, hogy elnapoltassam az ezzel kapcsolatos döntést fél-egy évvel, addig pedig bizonyítani tudjuk, hogy a helyzetünk nem katasztrofális.

Tavaly is volt benne különadó, bérköltség, illetve megnövekedtek az értékcsökkenési leírások is, mert tudtunk beruházni. A tavalyi különadó 13,1 milliárd volt.

Ez az év nagyon nehéz, lehetetlen pontosan megbecsülni. Nagyságrendileg ugyanannyi tejet isznak az emberek, ugyanannyi kenyeret esznek, csak nem mindegy, hogy ezt melyik árfekvésű termékből teszik meg. És ennek a kettőnek az egyenlege még nagyon nyitott. Aggódom az ősz miatt. Nekünk az jó, hogy Szép-kártyával lehetett nálunk fizetni, mert a fogyasztásmódosulást valamilyen szempontból visszafogta. A nyár mindig egy furcsa időszak, nem úgy költenek a családok, ahogy egyébként szoktak, a valódi kihívások pedig szeptembertől fognak látszani. Van bennünk aggodalom, hogy mi fog történni a mennyiségekkel és a minőséggel. Ha viszonyítási alapként a 2008-2009-es időszakot nézzük, akkor a mennyiségben kb. 5 százalékos visszaesést realizáltunk akkor. Tudom, hogy közgazdasági értelemben nem ugyanaz a két válság szerkezete, mégis ahogy ez a jelenlegi a fogyasztásra hat, nem gondolom, hogy nagyon más lenne. A volumen-mínusz idén eddig még nem látszik, de nem vagyok benne biztos, hogy ősszel ugyanígy marad a helyzet.

A munkaerőpiac továbbra is feszes. Inkább azzal küzdünk, hogy nem tudunk annyi kollégát felvenni, amennyit szeretnénk. Pár százan hiányoznak a tervezett létszámunkból. De nyilván minden költségmegtakarítási intézkedés sajnos visszahat a személyzetre. Egyelőre nem létszámszinten, de olyan szinten igen, hogy azt mondtuk például, hogy diákmunkát nem szeretnénk igénybe venni, csak ott, ahol muszáj, például nyáron a Balaton környéke ilyen, ahol ilyenkor jóval magasabb kapacitáson kell üzemelnünk, főként a szabadságolások miatt. Illetve a túlórás beosztásokra sokkal jobban oda kell figyelni a teljes hálózatban. De egyelőre nem hoztunk igazán drasztikus intézkedéseket, és nem is szeretnénk, mert a mi üzleti modellünk pont a kiszolgálásról szól. Ha nincs ember a kiszolgálópultban, akkor sérül a megszokott üzem.

Egyelőre nem kaptunk ilyen visszajelzést, és nagyon remélem, hogy nem is fogunk. Azt tudni kell, hogy az átlag SPAR-os 7 éve itt van nálunk. A csapat 70-80 százaléka sok éve velünk van. 20-30 százalék csak az, amely az állományban állandóan pörög, ez a 14500 emberre vetítve elég jó arány. Mindig azt mondjuk, hogy aki egy éve itt van, az már velünk marad. Pont ez a része a csapatnak az, aki a hátán viszi a SPAR-t, akiknek köszönettel tartozom, hogy ezt mindennap megteszik.

A cég megtartóképessége kiváló. Az első évben azért küzdöttünk, hogy az új belépők nálunk maradjanak. Sokan meglepődnek azon, hogy ez mennyire kemény fizikai munka. Nem gondoljuk végig, hogy az az áru valahogy kikerül a polcokra, meg hogy a kasszás kolléganő a kezével húzza át a napi több tonnát a szalagon. Olyan egyszerűnek tűnik, amikor az ember egy bevásárlást kirak meg leszed, de a kollégáink napi több százat csinálnak meg. Ez kemény fizikai munka. A pultok mögött meg állunk, nincs az, hogy ha éppen nincs vevő, akkor leülünk. Minderre mi már a beléptetés előtt tudatosan felkészítjük a pályázókat természetesen.

Nem gondolom. Nem leszünk többen munkaképes korúak. Pont azzal, hogy nálunk van 13. havi juttatás, vannak hűségjutalmak, ha nem csak azt nézzük, hogy mi van a havi bérben, akkor versenyképesek vagyunk. Pláne, ha ehhez hozzátesszük azt, hogy milyen hangulatban és milyen körülmények között lehet dolgozni.

Önkiszolgáló kasszáink vannak, ember nélküli bolt egyelőre nincs, nem is tudom, hogy mikor lesz. Erre azonban már vannak kezdeményezések Magyarországon is.

Az más, mert ott nagyobb a darabérték. Minden egyes termékére rátesz egy RFID-t, ami belekerülhet nagyjából 10-20 forintba. Ha ezt egy 5000 forintos termékre teszed rá, más a költségszint, mintha egy 25 forintos kiflire. Lehet, hogy 5 vagy 10 év múlva részlegesen át tudunk állni hasonló működésre, de ehhez az szükséges, hogy az RFID-k darabára jóval kedvezőbb legyen. Az 5000 forintos borra én is rá tudnám rakni, mert elbírja a kalkulációja. Majd, ha 10 forint helyett 10 fillér lesz. Meg ha meg tudok állapodni a gyártókkal, hogy már a gépsoron kerüljön rá ez a termékre. Mindig mondom a kollégáimnak, és mindig bolondnak néznek, hogy szerintem 10 év múlva nem lesz kassza. Az egész folyamatban az a legnagyobb felesleg. Egy termékhez hatszor hozzányúlunk, mire hozzá tudsz jutni. Voltunk már ilyen önkiszolgáló üzletben, melynek minden egyes négyzetcentimétere be van kamerázva. Plusz a polcok sem sima polcok, hanem megfigyelt területek, ahol definiálva van például a termék szélessége. Ennek a rendszernek a beruházási költsége olyan iszonyatosan magas, hogy egyelőre nem realitás megvalósítani egy ilyen modellt a teljes hálózat szintjén. Nem véletlen, hogy az Amazon boltok is maximum 300-400 nm-esek, mert ez az, amit belátsz. Ekkora területre pedig csak egy alapválasztékot tudsz berakni, mint amilyen a tipikus sarki bolté, melyben van egyféle ásványvíz, egyfajta tej, egyfajta sajt stb.

A probléma fókuszában a frissáru, a csirke áll, ugyanis mindeközben küzdünk egy komoly madárinfluenza-járvánnyal, ami még inkább felviszi  az árakat. Jelen pillanatban mi drágábban vesszük a baromfit, mint ahogy adjuk. Ami elvileg tilos, hiszen a dömpingár alkalmazása kimeríti a tisztességtelen piaci magatartás törvényi előírásait. Most az árstop miatt persze megengedett. A baromfi a jéghegy csúcsa, mert amúgy most mindennél, aminek hatósági ára van, ez történik, de a baromfinál a legnagyobb a különbség. De az összes többi érintett termék is mínuszos.

Ami nekünk fáj, hogy sok országban, ahol szintén vannak hatósági árak, ez a teher valamilyen szinten meg van osztva a különböző szereplők között. Nemcsak a kereskedő viseli, hanem ez az ár valamilyen szinten rögzítve van a nagykereskedelemben, a feldolgozásban, a gazdáknál. Terítik a veszteséget a szereplők között. Magyarországon ez nem így történik, a kiskereskedelem viseli a teljes veszteséget.

Ezért lépett mindenki a piacon, hogy miután a kiskereskedelmi árak alacsonyabbak, mint a nagykereskedelmiek, ha nekem büfém van, éttermem, és megrendelem a nagykereskedőtől az árut, drágábban hozza nettóban, mint ahogy bruttóban megveszem a SPAR-ban. Ez jelentősen eltolta a keresletet a mi irányunkba, ezért a kiskereskedők különböző mennyiségi korlátokat vezettek be. Mi is léptünk, mert muszáj volt, és nem azért, mert sajnáljuk a fogyasztótól, hanem azért, mert nem jut a valódi fogyasztóknak, ha a cukrászdák vagy a vendéglátósok nálunk veszik meg ezeket a termékeket. Nyilván ezt is ki lehet játszani, ha bejön valaki tízszer egy nap, nem fogjuk neki azt mondani, hogy nem vásárolhat.

Február 1-jén indult az árstop, május 1-jéig bezárólag 1,1 milliárd volt a veszteségünk. A legnagyobb veszteséget a csirkemell esetében mérjük, és amiből a legnagyobb mennyiség fogy, az a kristálycukor. Ez nem véletlen, hiszen a liszt meg az étolaj nem úgy tartós élelmiszer, mint a cukor, az ugyanis 50 év múlva is cukor, így fel lehet halmozni.

Nagyon. Nálunk a saját márkás termékek aránya 25-26 százalék volt nagyon sok éven keresztül. Idén pedig felmentünk 30 százalék fölé. És ezen belül is az S-Budget fejlődik a legjobban, amely a legolcsóbb kategória. Nyilván ezt úgy is el lehetne érni, hogy 500 új cikket belistázok, de nem ez történt. Gyakorlatilag a tavalyi portfólióval megyünk cikkelemszámban. A jó hír ebben az, hogy ez azt mutatja, hogy a vállalat válságállóbb, mint tízen évvel ezelőtt volt, mert a fogyasztóknak már tudunk alternatívát adni. 2008-2009-ben volt 50 ilyen cikkünk, most meg van 600. Ahhoz, hogy a fogyasztói bizalom megmaradjon, fontos, hogy legyen alternatívája a vásárlóknak. Hogy azt tudjuk mondani, hogy a SPAR-ban akkor is be lehet vásárolni, ha szűkebb a pénztárca. Egy S-Budget termék azért olcsóbb, mert a gyártó is olcsóbban adja, ugyanis nem végez marketingtevékenységet a termékhez köthetően. Mi tervezzük meg a csomagolást is és az árrésünk is kisebb rajtuk. Ugyanakkor a termék minősége megmarad – sok esetben jobb is, mint a konkurens brandek.

Tavaly kezdtük egyre jobban elterjeszteni a biozöldségeket, bioélelmiszereket, ezek iránt most egyértelműen csökkent az érdeklődés. Érdekes, hogy az egészségtudatos termékek népszerűsége viszont nem csökkent. Aki eddig is gluténmentesen evett, mert erre volt szüksége, vagy mert ez egy divat, az ugyanúgy maradt ezen termékek fogyasztója, sőt, a számok növekednek. De a bio termékek forgalma egyértelműen csökkent, mert azt mondják a fogyasztók, hogy nem adnak több pénzt pl. egy bioketchupért. Jó neki a normál ketchup is. A sörön is látjuk, hogy van valamennyi visszaesés, és azon megy most a matekozás, hogy ebből mennyi írható annak a rovására, hogy a prémium kategória fogyasztása esik vissza, és mennyi a csökkenés amiatt, hogy eddig nem volt igazán nagy meleg. Persze a II. kerületben pont ugyanannyi prémiumsört adunk el, mint korábban. Regionálisan is nagyok a különbségek, ebben nincs csoda. Budapest és az M1-es autópálya melletti városok tartják magukat, máshol meg kevésbé. A befőzőszezonban persze fontos a cukor, ez most indul, és már látszik a fogyasztáson.

A múlt évben a belvárosi üzletek kiürültek, szeptembertől, ahogy elkezdődött az iskola a forgalom kezdett visszajönni. A külső kerületek nagyot mentek, az agglomerációban emelkedett a kosárméret. Most újra aprózódik el a kosár, mert a lakóhelyhez közeli boltok felértékelődtek. A sarki SPAR-ban is megvan a jó ár/érték arányú saját márka, vannak piros címkés termékek, amiknél nagyon odafigyelünk arra, hogy a piacon a legjobb árat adjuk. Van alternatíva a fogyasztónak, hogy nem kell messzebb elmenni. Gyakrabban is jönnek, mert így tudják jobban kontrollálni a háztartási büdzsét. Tudod, hogy mit akarsz főzni holnap, ehhez ez az öt dolog kell. Ha egész hétre vásárolsz, akkor ez is kell, meg az is, aztán nem lesz időd főzni, végül megromlik sok minden.

Nem, ez már nincs így. Ma már nagyon gyorsan váltanak a fogyasztók, amire korábban valóban nem volt példa. Most például február-márciusban kimentek az szja-pénzek, a nyugdíjpénzek, akkor még jöttek nagybevásárlásra, azóta rohamosan csökken az egyszeri bevásárlás volumene, miközben nő a tranzakciók száma. Az persze továbbra is megfigyelhető, hogy jellemzően minél nagyobb a bolt, annál nagyobb a kosár.

Az a szerencsénk, hogy mindig is nagyon önállóak voltunk beszerzésben. Az élelmiszer termékeink több mint 90 százaléka belföldről származik, nem központi beszerzéssel dolgozunk, amit külföldről irányítanak. Még a saját márkás termékeinknek is a 84 százaléka magyarországi. Ami meg nem saját márka, azt majdnem teljes egészében Magyarországon szerezzük be. Lehet persze azon vitatkozni, hogy a Nutella magyar-e, de a SPAR a Ferrero Magyarországgal szerződik le, és nem Olaszországban tárgyal. Nem kell tehát attól tartani, hogy bármiből komoly hiány lesz, a legjobb bizonyíték erre a Covid-válság, akkor is volt minden.

Lehet olyan, hogy helyettesítve lesz a te kedvenc márkás olajod egy másik márkás olajjal. Vagy az a termék, amiben benne van, mint pl. a majonéz, másféle olajból lesz. Vagy olyan drága lesz a majonéz, hogy leszoksz róla. Az, hogy elszáll egy termék ára, sajnos ténykérdés. Vannak olyan termékcsoportok, amelyek jelentősen többe kerülnek, mint tavaly. De a kereslet ezt valahol kiegyensúlyozza. Nem gondolom, hogy olyan mértékű válsággal állunk szemben, hogy Magyarországon majd ne lehessen élelmiszert venni. Azt, hogy valamiből nem a megszokott márkádat kapod meg, vagy az a márka átalakítja a receptúráját, vagy bizonyos termékek olyan drágák, hogy azt mondod, hogy neked már nem éri meg, előfordulhat. Minden háziasszonynak, aki a háztartási büdzsével gazdálkodik, ez sajnos napi feladat.

Árazás szempontjából egyértelműen.

Amikor elengedik az árstopot. Azt gondolom, hogy ellátási válság nem lesz. Jellemzően mezőgazdasági ország vagyunk, termelünk magunknak.

Én azt hallom, hogy igen, de ilyen mélyen nem ismerem a termékpályát. Azt tudom, hogy nincs gond. Ha lisztet akarunk venni, tudunk venni.

Most már jóval kevésbé érdekes, mint a pandémia alatt volt. A pandémia alatt tízből kilenc újságíró azt hitte, hogy véresre kerestük magunkat, pedig ez nem volt igaz és most sem az.

Igen, neki ez a fő üzleti fókusza, nekünk nem. Van online shopunk, mert ez egy fogyasztói elvárás, a szolgáltatás olyan színvonalú, ami a SPAR-hoz méltó, de amit termel, az nem éri el az árbevételünk 1 százalékát sem. Az elmúlt időszakban sokkal fontosabb volt nekünk, hogy próbáljuk kontroll alatt tartani az árakat, sakkozunk, hogy minél kevesebb kerüljön rá a fogyasztókra az inflációból. Online terjeszkedés is van, nagyon örülök annak, hogy a Balaton környékére már Fehérvárról szállítunk. Vidéken a városokban az lesz a stratégiánk, hogy az INTERSPAR-ok, illetve a nagyobb szupermarketek parkolóiban majd át lehet venni az árut. Pápán is indítottunk ilyet, de több városban is most ezzel a modellel elindulunk.  Tatabánya környékén pedig külső partnerrel teszteljük a házhoz szállítást. A piac folyamatosan mozog, mi is figyelemmel kísérjük, de Budapesten visszaesett az igény a Covid-időszakhoz képest. Miközben az offline térben növekszünk, az online térben nem. Sőt.

Tárgyalunk a szállítókkal, folyamatosan az a feladatunk, hogy a fogyasztókra minél kevesebb teher kerüljön át, hiszen lássuk be, amikor nagy az infláció, visszaesik a mennyiség, és az mindenkinek rossz. Ha pont egy ilyen inflációs környezetben még egy különadó emelés is bejön, akkor borítékolhatjuk, hogy nem lesz egyszerű az előttünk álló időszak. A bérköltségek, energiaköltségek is elszálltak, többszörösei a korábbinak, és nem úgy néz ki, hogy ez jövőre jobb lesz.

Mi egyértelműen a hét szűk esztendőre készülünk, ami remélem, hogy nem lesz hét, csak 1-2.

Abszolút elkötelezettek, tényleg megadnak minden támogatást, amit ilyenkor lehet és kell. Például a bolti berendezések közül nagyon sok központi beszerzésből jön. Miközben az acélárak felfelé mennek, az anyavállalat nagyon kedvezményes árakat ad például a polcokra. Próbálnak mindig ott segítséget nyújtani, ahol arra szükségünk van.

www.penzcentrum.hu