Doboz négyezer lelket számláló nagyközség a mai Kettős-Körös mellett. A folyószabályozások előtt a Fekete-Körös két oldalán terült el. Volt idő, amikor Alsó- és Felső-Doboz néven szerepelt, sőt még a mára üdülőterületként számon tartott Szana vagy Maró nevű Árpád-kori települést is itt kell említeni. Békés megyében Doboz az első írásban említett helységnév a történelmünkben.

A sertések a Körös-menti tölgyesekben híztak évszázadokon keresztül. II. (Vak) Béla király a dömösi adománylevélben Dobozhoz köthetően kilenc földműves háznép mellett 70 kocát és 60 méhkast juttat a prépostsághoz. Az évszázadok során, a sok ágon folyó Körösök, a hatalmas erdőségek és mocsarak biztonságot nyújtottak a zűrzavaros időkben. Előfordult, hogy a településre menekült 3-4 közeli falu harangja is Dobozon szólalt meg, majd a vész elmúltával a megmaradtakat visszaköltöztették eredeti helyükre.

Évszázados erdei töltés a sebesfoki erdőben

 

Akkortájt ez volt a legnagyobb ilyen üzem Európában (a második 140 holddal Franciaországban jött létre). Nem véletlen tehát, hogy Dobozon sétálva az archaikus településszerkezeten túl a Wenckheimekhez köthető emlékekkel találkozhatunk. Jöjjenek, tegyenek velem és feleségemmel egy kiadós kirándulást először így, a lap hasábjain, mielőtt személyesen is fölkeresnék e gyönyörű vidéket. A gr. Wenckheim Rudolf által épített kastély kibővítve ma általános iskolaként működik a Holt-Fekete-Körös partján. A kocsiszínt és a különlegesen szép, háromemeletes silótornyos romantikus magtárat Ybl Miklós tervezte. A hathektáros kastélykert a Holt-Fekete-Körös egyik zugában díszlik az épülettel átellenes oldalon.

A tölgesekben gyakori vendégek a fekete harkályok

 

A hajdani folyóvölgyi magas ártéren tölgy-kőris-szil ligeterdőből kialakított park famatuzsálemei és újabb ültetésű fiatal fái kellemes sétára, nézelődésre, feltöltődésre adnak lehetőséget. Ugyanitt található az 1902-ben gr. Wenckheim Dénes által építtetett katolikus templom és családi kripta.

A neoromán építményeket a kor legkiválóbb építészei, szobrászai alkották. A belső berendezések, szobrok, faldíszítések a legnemesebb anyagokból készültek, a legkiválóbbak keze nyomán. A kastélykertből a Hold utcai hídon át újra a jobb partra érünk. Az utca vonalvezetése, keskenysége 19. századi hangulatot áraszt.A kacskaringós főúton a református templom előtt találjuk magunkat. A falu lakosainak döntő része e felekezet híve. Hajdan csak a grófi család és a belső szolgálók voltak katolikusok. A templom 1794–98 között barokk stílusban épült, különösen értékes a kézi faragású tölgy berendezése. Visszatérve a kastély elé, kicsit délre haladva, egy kis parkban a kedves Furulyázó pásztor elnevezésű szobor idézi fel a falu múltját. Mészáros Attila alkotása bronzból és mészkőből készült. A Furulyázó pásztorról Bartók Béla 1906-os gyűjtőútjára gondolhatunk, a szobor alapzatául szolgáló óriási kavics a Fekete-Körös szigeteit jelképezheti, amin csaknem ezer éve él a falu népe.

A Doboz körüli nagy erdőtömbök állami tulajdonban állnak, kezelőjük a DALERD Dél-alföldi Erdészeti Zrt. A faluhelyi, a marói és a sebesfoki erdőségek közül az utóbbiban teszünk egy kiadós félnapos kirándulást.

A furulyázó pásztor szobra Dobozon

 

Az egerészölyvek nászrepülésében gyönyörködhetünk, hiszen a fák rügyei még éppen csak pattannak. Akinek van türelme és nem fáj a nyaka, igazi műrepülő bemutatóban lehet része. A töltés mellett imitt-amott hatalmas fehérnyár hagyásfák jelzik a régi vadaskert helyét a grófi időkből.

Hol zug, hol fok felől haladunk a folyó mentén. Ezek őrzik a régi helyneveket, sőt történeteket is. Az Ibrán-foknál egy korhadt gyökerű hatalmas vénic szil dőlt át a töltésen. Ez alkalmat nyújt nekünk, hogy megcsodáljuk a virágzását így holtában is. Február végén virágzik, jóllakatja a korai méheket, és siet, hogy mire a lombja kifejlődik, a termései is megérjenek. Májusra isszahúzódnak a vizek, a sárra hullhatnak a kerek, körömnyi röpítőkészülékes magjai. Azonnal csíráznak és élvezhetik az aranyat érő májusi esőket. Kiváló vízparti stratégia! De honnan származik az Ibrán-fok neve? A legismertebb legenda szerint a fokon át akart úszni egy Ibrahim nevű szpáhi, de belefulladt a folyóba. A töröknek néhány évig még egy derékba tört fehér nyár is emléket állított, ahogyan koronájával beletámaszkodott a folyómederbe.

A tavasz ékessége a csészegomba

 

Visszatérve a hatirányú alétig, most az északkeleti nyiladékon haladunk, a jobb kezünknél egy girbe-gurba vadkörtés mellett. Valamelyik erdész elődünk bizonyára szikesnek találta ezt a termőhelyet. Ha reggel járnánk itt, bizonyára sok cinkét és csuszkát látnánk, hiszen rengeteg az odvas fa.

A derékba tört fehér nyár Ibrány-foknál

 

Az Ibrán-foknál érünk hűséges kalauzunkhoz, az erdei töltéshez. Visszafelé mintegy 400 méter megtétele után keresztezi a töltést egy széles, járt földút. Északi irányban ez vezet bennünket az ibrán-foki hídhoz. Útközben a sárban borz nyomait fedezzük föl, míg a fák között vadkacsák húznak párban az ér felett. Ha sötétedésig maradnánk, talán még erdei szalonkákat is láthatnánk.

A hídon túl a Sas-zugon keresztül jutunk ki az erdő szélére. A lenyugvó nap plasztikussá teszi a hullámos, vízfolyások építette tájat. Nem messze egy nagyobb őzrudli csipegeti a vetést, villognak az állatok fehér tükrei. A távolban Sarkad kilenctornyú református temploma magasodik. A látóhatárt pedig a Béli- és a Bihari-hegység láncai zárják. Délkelet felé az erdő szélén, a jobb parti erdei töltés mellett haladva elérjük a fűszegi bejárót. Mivel ránk sötétedett, inkább a 6-700 méterre lévő közúton térünk vissza Dobozra, miközben keresztezzük az Óvári-csatornát. Ez a vízfolyás a középkori térképeken is szerepel, mint a Magna Sphagnum, azaz a Nagy Mocsár vizeit levezető kanális. Nyugaton a sebesfoki erdő fölött mesebeli színekkel festette meg a felhőket a lenyugodott nap. A falu szélén mi elbúcsúzunk a gondalatban velünk tartóktól. Még be kell köszönnünk kollégámhoz, Várdai Imre erdészhez, az 1860 körül épített erdészházba. Megígértem neki, hogy beszámolunk a látottakról, és felelevenítjük csaknem három évtizedes közös emlékeinket a sebesfoki erdőről.

Legelő őzrudli, a háttérben a Béli- és a Bihari-hegység

 

Erdőtisztek     Negyed százada, idős kollégám, Povázsai László (1922–1996) rám bízta a Körösök vidékének erdőiről és erdészeiről készült gyűjtőmunkáit. Ez lett az alapja a mai erdészettörténeti gyűjteményünknek, ami azóta is gazdagodik. Az ő összeállítása szerint a második világháború végéig a dobozi erdőkben a következő erdőtisztek szolgáltak a feltüntetett időszakban: Pintér Károly főerdész (1798–1813) Hücke József erdőbíró (1813–1852) Szlávik Ferdinánd főerdész (1852–1889) Rossipál József erdőmérnök, főerdész (1890–1905) Vejsiczki Károly erdész (1905–1918) Fodor István erdész (1919–1920) Pethő Lajos erdőmérnök (1920–1921) Rossipál Eugen erdész, erdőmérnök hallgató (1921–1925) Schaffer Endre erdőmérnök (1925–1938) Medovarszky Pál erdész, főerdész (1938–1944) (Szép-Szilágyi erdészház gyűjteménye, DALERD Zrt.)