Főigazgató úr, személyes kérdéssel indítanék. Köztudott, hogy Ön a Magyar Államkincstárba beolvadt Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt (MVH) csaknem két évig vezette, ám előtte a Szent István Egyetemen építette a karrierjét. Azt gondolná a kívülálló, hogy a hivatali kitérő után ismét visszatér az egyetemi katedrára, hiszen ez a valódi hivatása. Miért vállalta el a NAIK főigazgatói posztját?
A kérdésére egyszerűen is válaszolhatok. Azért vállaltam el, mert Fazekas miniszter úr felkért erre a feladatra. Sok időm nem volt gondolkodni ezen a felkérésen, de úgy döntöttem, hogy megmérettetem magam ebben az új kihívásban. Ugyanakkor magam is inkább tanárember volnék, mivel eddigi életutam az agrár-felsőoktatásban zajlott. A katedrától nem szakadtam el, továbbra is tartok előadásokat az egyetemen. Az oktatás és a kutatás azonban szorosan kapcsolódik egymáshoz, ezért is testhezálló feladat ez számomra.

A NAIK sok szállal kapcsolódik a szakpolitikához, sőt némi ráhatással is bír erre a területre, s miután az MVH elnökeként elég közel kerültem a szakpolitikához is, ezért azt a lehetőséget láttam meg, hogy a szakma és a politika még jobban közeledhet egymáshoz. A központban jól hasznosíthatom az eddig szerzett tapasztalatokat. A NAIK-ban szakmai munka folyik, az ágazati politikát segítő, szakmai hátteret biztosító intézményrendszerről van szó, s az sem mellékes, hogy az elmúlt években kellő tapasztalatokat is szereztem a nagy szervezetek irányításában, amit itt jól tudok kamatoztatni.

Való igaz, hiszen a NAIK esetében sem kis szervezetről beszélünk.
Nem bizony, mivel 900 kutatóval, munkatárssal dolgozunk, 12 kutatóintézettel, és négy gazdasági társasággal. A központ 2014-ben jött létre, és azt az agrár-kutatási, és innovációs hálózatot, rendszert fogja össze, ami a földművelésügyi tárca, illetve az agrárpolitika megvalósítását segítő hálózatként is értelmezhető.

A központ célja az, hogy a korábban elaprózott kutatási háttér egységes rendszerben végezze a munkát.

A NAIK 2014-ben jött létre, az agrár-kutatási, és innovációs hálózatot fogja össze egy központba – fotó: Agroinform.hu

Ez azért is fontos, mert ezek az intézmények nem önmagukban, egymástól elkülönülve működtek korábban sem, mivel nagyon sok a közös kutatási, kapcsolódási pont. Ha a legfontosabb szakpolitikai célok megvalósítását nézzük, akkor azt kell mondani, hogy egy-egy kutatóintézet önmagában nem képes teljes munkát végezni. A központ azokat a szinergiákat próbálja összehozni, amelyeknek nyilvánvalóan lehetnek hátrányai is, mivel

ha valamit központosítanak, annak sok veszélye is van a működtetésre nézve.

Több európai példa van egyébként a centralizált kutatási, innovációs tevékenységre, legismertebb talán a franciáké, ami azt is igazolja, hogy ha valamely területet kellő körültekintéssel központosítanak, akkor sokkal hatékonyabban tudja a szakpolitikai célokat is megvalósítani. A cél tehát az, hogy a 2014-ben elindított folyamat jól működjön. Az elmúlt években még a szárnypróbálgatásait élte az intézményrendszer, és most látjuk elérkezettnek az időt arra, hogy valóban egy egységes, és koherens rendszert építsünk fel.

A működéshez hozzátartozik a finanszírozási háttér megteremtése, biztosítása. Korábban az egyes intézetek „küzdelme” zajlott ezen a téren, különösen azóta, hogy az állam gyakorlatilag kivonult a kutatóintézetek finanszírozásából. Az egyes kutatóintézetek a saját lábra állást csak úgy tudták megoldani, ha az uniós és a hazai pályázatokon – ezek valóban ágazatokat átívelő projektek is voltak – forrásokat nyertek. Hogy áll most ez a kérdés?
A finanszírozás mindig is nehéz kérdés volt, hiszen soha nem elegendő a meglévő forrás. De ez mindenütt így van, bár Magyarországon még van teendő abban, hogy a K+F+I ráfordításokat a GDP arányában növeljük akár az egyetemeken, akár a kutatás világában.

A rendszer úgy épül fel, hogy projekt alapú finanszírozással biztosítjuk az anyagi javakat. A megrendelő a szakpolitika, és az ahhoz kapcsolódó feladatok végrehajtását az intézményi háttér biztosítja. A megrendelés persze, nem úgy zajlik, hogy a szakma kimarad ebből, hiszen a hármas egység – szakma, szakpolitika, kutatási hálózat – lehet kellően hatékony, és kéz a kézben próbálja azokat a területeket megtalálni, ami a gyakorlat számára is fontos. Azt hangsúlyozni kell, hogy az intézetekben elsősorban nem alapkutatások folynak, hanem olyan gyakorlati kutatásokat végeznek, amelyek az adófizetők pénzéből gyorsan aprópénzre válthatók, s innovatívak.

Vagyis olyan konkrét gyakorlati eredmények születnek, amelyek a gazdaságban hasznosulnak.

Nem vitatom, hogy a rendszer működtetésére lényegesen nagyobb összegeket is lehetne fordítani a gazdaság teljesítőképességének a növekedésével, de azt a forrást, amit erre a célra tudunk fordítani, azt a leghatékonyabban kell felhasználnunk. Szerintem az intézményrendszer ebben a tekintetben erőn felül teljesít, még akkor is, ha az európai összehasonlításokat nézzük.

Gyuricza Csaba: Nem vitatom, hogy a rendszer működtetésére lényegesen nagyobb összegeket is lehetne fordítani – fotó: Agroinform.hu

A NAIK központja Gödöllőn, a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont épületében székel, de gondolom, nem csak itt folynak a kutatások, fejlesztések. Itt a központban milyen munkatársakkal dolgozik együtt?
A NAIK intézményei az ország 23 városában, 12 kutatóintézetben és azok telephelyein működnek. A négy gazdasági társaságunknak a NAIK 100 százalékos tulajdonosa. Gyakorlatilag az intézményhálózat lefedi a hazai mezőgazdaság minden jelentősebb kutatási területét. A növénytermesztéstől az állattenyésztésig, az élelmiszeripartól az erdészetig, a kertészettől a tejiparig, a vetőmagtól a halászati kutatásig, a szőlő-borászati kutatásig, és sorolhatnám tovább, meddig terjed a rendszer működési területe. Az a célunk, hogy ezek az intézetek szoros együttműködésben végezzék a munkájukat.

A központ valóban Gödöllőn található, a mezőgazdasági biotechnológiai kutató központjában, ahol a gyakorlati kutatások mellett nagyon sok alapkutatást is végeznek. Hozzáteszem, hogy itt is olyan kutatások folynak, amelyeket a gyakorlatban is jól hasznosítanak, például a kertészetben, mivel jelenleg azon dolgoznak, hogy a növénynemesítők munkáját lerövidítsék.

Egy-egy nemesítés 8-10 évet vesz igénybe, s ezt az időt szeretnénk akár megfelezni.

Szóljunk arról is, hogy a rendszerben dolgozó kutatók mennyire felkészültek a maguk területén?
A munkánkat az elért eredmények minősítik. Azok a gyakorlati eredmények, amelyek az elmúlt években megszülettek, imponálóak, és a mindennapi életben is jól hasznosulnak. Órákig sorolhatnám azokat az eredményeket, amelyeket a munkatársak elértek, azt hiszem, hogy nincs okunk szégyenkezni. Kiváló kutatóink vannak, és most éppen azon dolgozom, hogy a kollégák nagy részével megismerkedjek. Az elmúlt hónapokban már volt alkalmam mélyebben belelátni a kollégák munkavégzésébe, és azt tapasztalom, hogy a nagyon sok nehézség ellenére – ami a kutató pályát jellemzi – kiváló munka folyik mindenütt.

S ami még fontos, hogy nagy hangsúlyt helyezünk a fiatalításra. Az utánpótlás neveléshez fiatal kutatói programot működtetünk. Vannak olyan kutatóintézetek, ahol a korfa imponáló, és kedvezően billen el a mérleg nyelve a fiatalok javára. Az a cél, hogy a fiatalokat ne csak felvegyük, hanem hosszú távon meg is tartsuk őket az intézetekben. Olyan életpálya modellt dolgozunk ki, amely hosszú távra teszi vonzóvá a kutatói tevékenységet. Ebben még nekünk is van feladatunk, de azért mindenre nincsen ráhatásunk, vagyis kettőn áll a vásár.

agroinform.hu