Természeti kincsekben bővelkedik, itt található a Szent Jakab-kút, a Forrás-tó, de egy védett bükkerdő is húzódik a falu mellett. A helyiek azt mondják: tíz-tizenöt évvel ezelőtt kezdték felfedezni a turisták a festői Vászolyt, azóta pedig minden nyáron rengetegen érkeznek, nemcsak azért, hogy megpihenjenek, elszakadjanak a város zajától, és csendes, békés környezetben töltsék az időt, hanem a kulturális programok is vonzzák az embereket. Elmentünk és megnéztük Vászoly csodáit – a kirándulásunk végén pedig alig tudtunk elszakadni a falutól.

 

Nekem ne mondja senki, hogy nem ez a világ egyik leggyönyörűbb tája. 

Balaton-felvidék - Fotó: Talán Csaba

 

A Balaton-felvidéken, a kacskaringós utakon robogunk... dehogyis robogunk, inkább csak araszolunk, mert csodáljuk a lélegzetelállító panorámát, a lankás domboldalakon megbújó borospincéket és szőlősorokat... Nem lehet betelni ezzel a látvánnyal.

Balaton-felvidék - Fotó: Talán Csaba

 

Egyszer csak egy faluba érkezünk - Vászoly a neve. Valamikor régen jártam már itt, úgy emlékszem, akkor is lenyűgözött ez a mesés település. 

 

A falu egy kis völgy mélyén bújik meg és azt olvastam valahol, hogy az elnevezése valószínűleg Vazul Árpád-házi herceg nevéből származik. Balatonfüredtől körülbelül 15 kilométerre található. 

 

A falu központjában leparkolunk és sétálunk - gyalog fedezzük fel a község csodáit. 

 

Lassan haladunk az utcácskákon. Mintha megállt volna az idő. Itt-ott befordulunk és a házakat csodáljuk - néha úgy érezzük magunkat, mintha egy élő skanzenben járnánk. Ez a falu a Balaton-felvidéki táj, a hangulat és az építészet minden jellegzetességét megmutatja. 

 

Az utcák csendesek, persze, alig múlt délután két óra és a nap is perzselően süt. Aki csak teheti, valószínűleg a Balatonban fürdik vagy a hűvös szobában pihen. 

Vászoly - Fotó: Talán Csaba

 

Ami azonnal feltűnik, hogy a falucska pompásan rendezett, az utcákat, látványosságokat faragott fatáblák jelzik, sehol egy eldobott műanyag palack, de még egy papírzsebkendőt sem látunk. 

 

Utunk a Szent Jakab-forráshoz vezet - egy mesebeli kis híd vezet át a forráson, árnyas, ligetes környezetben. Kicsit tovább haladva egy kis tavat találunk, amelyre víziszínpadot építettek. 

Vászolyi Forrás-tó és a vízi színpad - Fotó: Talán Csaba

 

"Rendszeresen tartanak itt előadásokat, néptáncbemutatókat, de táncház is volt a színpadon" - mondja egy helyi lakos. Aztán azt is hozzáteszi, hogy nem csak itt vannak érdekes rendezvények, hanem a templomnál és a faluház udvarán is izgalmas programok várják a vendégeket A falu védőszentjének tartják Szent Jakabot, az ő nevét viseli a kút és a templom is. 

 

A Forrás-tó a falu északi részén fekszik, amelyet a környező mészkőhegyekből fakadó források vize táplál. A mélysége körülbelül fél méter, kisebb halak, békák, teknősök és vadkacsák élnek benne. 

Vászoly - Fotó: Talán Csaba

 

A tó melletti padokon megpihenhetnek az emberek, de amikor ott jártunk, egy fiatal lány éppen egy függőágyat feszített ki két fa közé, lepihent a függőágyban és olvasni kezdett. 

 

Az ember legszívesebben belegázolna a tóba, ugyanis perzselő a hőség. 

 

„Gondolja meg, a víz négy fokos.”  - mondja egy férfi, aki a családjával pihen a tó partján. 

 

„Ennyire hideg?” - hitetlenkedem, aztán a kezemet mégis megmosom a forrás vizében és valóban, jéghideg. 

 

A család két kicsi gyereke mit sem törődik ezzel, bogarásznak a tóban, kis halfogó hálóval keresnek valamit – látszik, hogy nagyon jól érzik magukat, számukra minden pillanat egy-egy izgalmas kaland itt, Vászolyon. 

Vászolyi kaland - Fotó: Talán Csaba

 

„A feleségem édesanyja él Vászolyban, mi pedig hozzá jöttünk nyaralni.” - mondja a férfi. Aztán az édesanya gyorsan hozzáteszi: „Lassan mennünk kell haza, mindkét gyerek csurom vizes, át kell öltözni, bármennyire is nagy a hőség. A víz valóban hideg.”

 

A falu évtizedekig nagyon csendes volt. Egy kicsit utánanéztem a történetének: a település nevét egy 1082-ben íródott oklevél említi először, amely a veszprémi egyház birtokait, szolgáit sorolja fel. A török pusztítás után újra sokan költöztek ide – főleg szőlőműveléssel foglalkoztak az emberek. A templomot 1803-bban építették. 

A vászolyi templom - Fotó: Talán Csaba

 

Az I. világháború megrendítette a falu életét, aztán a II. világháború utáni időszak teljesen derékba törte Vászoly fejlődését. A szocializmusban lényegében halálra ítélték a hasonló falvakat, mint Vászoly. Az emberek a városokba költöztek, ahol gyárakban, üzemekben kaptak munkát. Egyre kevesebben maradtak a faluban. 

 

A rendszerváltás után azonban az önkormányzat célul tűzte ki, hogy a korábban elsorvasztásra ítélt falut fejleszti, visszanyúl a hagyományokhoz, a régi értékekhez, újra vonzóvá teszi Vászolyt. 

 

Így is lett. Gyönyörűen megújult a település – és egyre többen fedezik fel. Vendégházak épültek és egy étterem is várja az ide látogatókat. Nem is akármilyen étterem: a Zománc Bisztrócska, aminek nagyon hamar híre ment, hogy itt aztán rendkívüli a konyha. 

A Zománc Bisztrócska Vászolyon - Fotó: Talán Csaba

 

Amikor korábban, évekkel ezelőtt itt jártam, ki is próbáltuk: resztelt kacsamájat ettem – ami felejthetetlen volt. A mellettünk lévő asztalnál a csodálatos színész, Bács Ferenc ült. Miközben kóstoltam a resztelt májamat, az ő rendelését is kihozta a pincér. Úgy emlékszem, valamilyen csirkét rendelt, és gyönyörű volt a tányér. A tekintetemet nem tudtam levenni róla. Az egyik legnagyobb magyar színész pedig rám nézett és elmosolyodott. Zavaromban csak ennyit mondtam: Jó étvágyat, művész úr. Mire mosolyogva megkérdezte: megkóstolja? - és felemelte kicsit a tányérját. Ekkor már valamelyest enyhült bennem a szorongás, nevetni kezdtem és így válaszoltam: de csak ha ön is megkóstolja a resztelt májat. Együtt nevettünk. Elképesztően kedves, közvetlen volt. Soha nem felejtem el ezt a találkozást Bács Ferenccel itt, Vászolyban. 

Vászoly - Fotó: Talán Csaba

 

„Körülbelül tíz éve kezdett fellendülni a falu turizmusa, de leginkább a pandémia idején döntöttek többen úgy, hogy itt vesznek házat, vagy ide jönnek pihenni. A csend, a természet közelsége és persze a festői táj vonzza az embereket. A faluban egyre többen vannak, a programok miatt is sokan jönnek.” -mondja az édesanya, aki a családjával pihen a tó partján. 

A vászolyi Szent Jakab-kútnál - Fotó: Talán Csaba

 

„De nemcsak itt, hanem a környéken, Dörgicsén és Pécselyen is egyre több házat adtak el, újítottak fel. Éppen tegnap beszélgettem erről édesanyámmal, aki itt él, hogy sokan úgy döntenek, eladják a házukat, mert az értéke megemelkedett. Viszonylag hamar el is kelnek az ingatlanok, és legtöbben vendégházat alakítanak ki az épületekből. Az őslakosok egyre kevesebben vannak.” - mondja. 

 

Ekkor egy idős férfi érkezik a forráshoz – kezében műanyag kannával. Azonnal köszöntöm és megkérdezem, mióta él Vászolyon? 

 

„Mindig is itt éltem. Hogy milyen itt az élet? Hosszú lenne azt elmondani.” - - válaszolja, aztán egy rövid történelemórát tart nekem arról, hogyan éltek itt az emberek akkor, amikor ő még gyerek volt. 

 Fotó: Talán Csaba 

 

„A kovid óta hemzsegnek itt az emberek – persze, ahhoz képest, mint amilyen évtizedekkel ezelőtt volt a falu. Most jönnek a vendégek, aztán elmennek. Gyerekkoromban ez nem így volt. Itt születtem, aztán Pécselyen és Balatonfüreden jártam iskolába. Akkoriban nem volt itt turistaforgalom Vászolyon. Keserves volt a Rákosi-korszak, a beszolgáltatások időszaka. Szinte az összes tejet be kellett szolgáltatni. Nekem, fiatal gyerekként soha nem jutott már tej. Tudja, azelőtt itt rengeteg marha és sertés volt a faluban – a tó mellett legeltek és itt is itatták az állatokat. 1952-ben olyan szárazság volt, hogy minden kút kiszáradt – kivéve a Szent Jakab kútját, az még akkor is adott vizet. Nemcsak az állatok, hanem az emberek is innen hordták a vizet."

Vászoly - Fotó: Talán Csaba

 

Na, de visszatérve a beszolgáltatásra: az emberek rájöttek, hogy akkor nem tehenet tartanak, hanem kecskét – arra ugyanis nem vonatkozott a beszolgáltatás. Rengeteg kecske lett a faluban – azok meg lelegelték a környéket, a bokrokat, a fák lombját, rágták, ahol érték. Aztán jött 56. Megszűnt a beszolgáltatás. Anyám azt mondta: vegyünk egy kis földet. Meg is vettük és két évig gyönyörűen gazdálkodtunk rajta. Aztán elvették tőlünk – elvették a földünket, a téeszesítés miatt. Szóval, nehéz volt. A fiataloknak – nekünk – pedig azt mondták: menjünk városba, mert itt nincs jövő. A többség el is ment, városokban telepedtek le, ott nősültek meg. Alig maradtak a faluban.”

Fotó: Talán Csaba

 

Amikor arról kérdezem, hogy mikor jobb Vászolyon, nyáron vagy télen, azt válaszolja, hogy a téli időszakban hatalmas csend ül a falura. Aztán jön a nyár és felpezsdül az élet – de ahogy elkezdődik az iskola, újra teljes csend lesz a községben. De hogy melyik a jobb? Nem is tudja… Ha többen vannak, illedelmesen köszönnek egymásnak és tovább állnak. Ha pedig nem találkozik senkivel, az sem gond – azt mondja, megszokta.

 

„De mos már megyek a forráshoz, mert vizet kell vinnem.” - zárná a beszélgetést, persze, én nem hagyom, tovább kérdezek: 

 

„Miért jó a forrás vize?”

 

„Mert aki ezt a vizet issza, vágyik annak szíve vissza.” - mondja és elneveti magát. 

 

„Ezen nőttem fel. Ilyet sehol máshol nem iszik, higgye el.” 

 

Fotó: Talán Csaba

 

A tó mellett a sok pad közül egy különösen szépen faragott. 

 

„Ez egy Táltos Fénypad – csaknem 20 éve állították II. Endre király tiszteletére, aki állítólag járt itt és megáldotta a forrás vizét. Én ezt hallottam, ez a szóbeszéd járja… Néha leülök a padra, különösen ősszel, és elmélázok egy keveset.”

Táltos Fénypad Vászolyban - Fotó: Talán Csaba

 

Aztán megtölti a kannát vízzel és elbúcsúzunk. 

 

Mi pedig tovább sétálunk a faluban. Megnézzük a lenyűgöző templomot és templomkertet, elballagunk a Vászolyi Galériához is, ahol rendszeresen képzőművészeti tárlatok nyílnak, majd elmegyünk egy apró vízimalom mellett is. 

Vászoly - Fotó: Talán Csaba

 

Tényleg úgy érezzük, megállt az idő. Nem tudjuk, hány óra, mióta vagyunk itt, egyáltalán nem is érdekel az idő múlása… A lélegzetelállító település minden figyelmünket leköti. 

Balaton-felvidék - Fotó: Talán Csaba

 

Aztán autóba ülünk, és a falu melletti védett bükkerdőn át, a kanyargós, szőlőültetvénnyel szegélyezett varázslatos Balaton-felvidéki tájon át ereszkedünk le a Balatonig. 

 

forrás: turizmus.com