Mi tartozik a vezetői munkakörhöz szükséges bizalom körébe?

2018. szeptember 06. 09:05
A vezető munkakörének ellátásához szükséges bizalom körébe tartozik a beosztott munkatársakkal való olyan együttműködés, amely a munkavégzéshez szükséges megfelelő munkakapcsolat kialakítását és fenntartását eredményezi, amelyben a munkatársak tartózkodnak mások egészségének veszélyeztetésétől, munkavégzése zavarásától, helytelen megítélésének előidézésétől – mondta ki a Kúria.

A Kúria Sajtótikárságának tájékoztatója szerint az Mfv. I. 10 392/2017. számú ügy felperese először tanácsadói, majd területi vezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában, magatartása megváltozott, miután területi vezetőnek nevezték ki. 

Több sikertelen megbeszélést követően az alperes 2014. március 4-én kelt felmondásában a felperes munkaviszonyát megszüntette a tanúsított magatartására, a munkáltatónál bekövetkezett bizalomvesztésre hivatkozással. 

A felperes keresete a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként elmaradt munkabér kártérítésként történő megfizetésére irányult. Az alperes a kereset elutasítását kérte. 

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. 

A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetének megfelelő ítélet meghozatalára irányult. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria kimondta, hoogy a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A felperes megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 3. § (3) bekezdésének a megsértésére. Ezzel összefüggésben a törvényszék érvelése helytálló, és jogszerűen értékelte az elsőfokú bíróság jegyzőkönyvekben tett tájékoztatását és felhívását, valamint jogszerűen hivatkozott az 1/2009. (VI.24.) PK vélemény 10. pontjára. 

Az Mt. 64. § (2) bekezdés alapján a perben az alperest terhelte a felmondás valósága és okszerűsége bizonyítása, amelyre vonatkozóan előterjesztett bizonyítási indítványainak megfelelő bizonyítás felvételét követően a tanúvallomások ismeretében kétszeri felhívás ellenére sem volt a felperesnek olyan bizonyítási indítványa, amelyben konkrét tényállítást is tett volna arra nézve, hogy az addig lefolytatott bizonyítás adatait miért és mennyiben kívánja cáfolni. 

Az 1/2009. (VI.24.) PK vélemény 5. pontjának (3. és 4. pont szerinti) megsértése nem volt megállapítható. Nem volt megállapítható az eljáró bíróságok részéről a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértése sem. 

A perbeli esetben az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során nyilvánvalóan és alapvetően téves következtetésre nem jutottak. Az első-, mind a másodfokú bíróság részletesen számot adott arról, hogy az egyes tanúvallomásokat, illetve okirati bizonyítékokat mennyiben és miként értékelte, és abból milyen következtetést vont le. 

A törvényszék jogszerűen, az MK 95. számú állásfoglalás által kialakított bírói gyakorlatnak megfelelően foglalt állást arról, hogy a felmondás indoka összefoglaló volt, melyben szereplő, egyes alapul szolgáló felperesi magatartásokon túl a bizalomvesztésre alapot adó felperesi együttműködési kötelezettséget szegő további magatartások is vizsgálhatók voltak a perben. 

Iratellenes a felperes felülvizsgálati előadása, miszerint az együttműködési kötelezettség megsértésére alapította a bizalomvesztést a munkáltató. A felmondás nemcsak megjelöli az együttműködési kötelezettségszegés körében értékelendő felperesi magatartásokat, hanem tételesen hivatkozik is az Mt. 52. § (1) bekezdés e) és d) pontjára. 

A felperes megalapozatlanul állította az Mt. 6. § (1) bekezdésének a megsértését is. A munkáltató több megbeszélést tartott a felperes magatartásával összefüggésben. A tanúvallomásokkal igazoltan ezek abból a célból történtek, hogy egyrészt orvosolni próbálják a konfliktust, másrészt hogy további lehetőséget biztosítsanak a felperesnek, hogy a munkatársakkal kapcsolatát rendezze. 

Az eljáró bíróságok jogszerűen, a bírói gyakorlatnak megfelelően vonták le következtetésüket arról, hogy a vezető állású munkavállalóval szemben a bizalmi magatartás tanúsítása [Mt. 52. § (1) bekezdés e) pont] szélesebb körű elvárást tartalmaz a többi munkavállalóhoz képest. Mindezek alapján az együttműködési kötelezettségét ilyen fokban megsértő munkavállalóval szemben a bizalomvesztésre alapított felmondás jogszerű. 

A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, írja tájékoztatójában a Kúria Sajtótitkársága.

adozona.hu

Kapcsolódó cikkek

WWF: Katasztrofális következményei lehetnek az új vízgazdálkodási törvényjavaslatnak

2020. november 19. 09:52
Vissza kell vonni az új vízgazdálkodási törvényjavaslatot, mert az valójában hosszú távon nem segíti a gazdákat, hanem súlyosbítja a mezőgazdasági termelés vízhiányát – közölte a WWF Magyarország.