A cég ügyvezetője, Békési Imre közel 25 éve irányítja a szakmai munkát és tartja egyben az egykori téesztagokból és utódaikból álló tulajdonosi közösséget.

Békési Imre Derecskén nevelkedett. Már a nagyszülei is mezőgazdasággal foglalkoztak. Családi kapcsolat fűzte a Petőfi Tsz-hez, ahol 1974-ben, egyből a mezőgazdasági szakközépiskola után elhelyezkedett. A téesz akkor indította el húsmarha-ágazatát 54 anyatehénnel, és rövid idő alatt 400-450 egyedre növelték az állományt.

 

Kiterjedt integrációs hálózatban tartották az állatokat, a hízóalapanyag jelentős részét háztáji gazdaságokban nevelték vágósúlyra. Békési Imre hamar beletanult az ágazatba, 18-19 évesen már önállóan járt beszerzőútra.

 

„A mennyiség után járó nagyüzemi prémiumot és a nagyüzemi felárat megfeleztük a háztáji munkába bekapcsolódó gazdákkal, hogy érdekeltté tegyük őket a termelésben, amit otthon végeztek a szabadidejükben – mesélte erről az időszakról. – Takarmányt is biztosítottunk nekik, bár akkoriban még az út szélét, az árokpartot, a dűlőt is levágták az emberek, akár kézi kaszával. A háztáji bevonása volt a téeszek sikeres gazdálkodásának egyik alapja. A kiváló minőségű hízóállatok döntő többségét exportáltuk Olaszországba, majd a ’70-es évek közepétől orosz piacokra.”

 

A rendszerváltáskor, az állami szakmai és pénzügyi támogatás megszűnésével megingott a húsmarha helyzete, ezért felmerült, hogy felhagynak a tevékenységgel, mert már nem volt folyamatosan rentábilis. De Békési Imre sok munkával megszervezte, hogy a téesz tagsága otthon foglalkozzon a marhával, a korábbi rendszerhez hasonlóan, amivel sikerült megszilárdítania a jövedelmezőségét.

 

„Ha akkor széttártuk volna a karunkat, hogy nem tudunk mit tenni, eltűnt volna a húsmarha a gazdaságból.”

A ’90-es évek első felében csatlakoztak a Magyartarka Tenyésztők Egyesületéhez, és a kiállításokon egyre inkább elismerték szakmai munkájukat. Békési Imre két cikluson keresztül vezette az egyesület szakbizottságát, és a mai napig tagja az elnökségnek.

 

„A szövetségben és a szakmai szervezetekben sok információhoz hozzájutottunk. Amin más még csak gondolkozott, abból nálunk már tenyészbika volt. Erdélybe és a Vajdaságba elég volt egyszer eladni a tenyész­állatokat, azóta keresnek bennünket. A kiállításokon mindig azokat a díjakat tartottam a legtöbbre, amikor külföldi bíráló volt, aki senkit sem ismert, csak az állatot látta.”

 

A magyartarkán kívül a sertéssel és a nóniusz lovakkal sem vallottak szégyent. Békési Imre szerint a sikeres tenyésztéshez információk mellett kitartó munkára van szükség.

 

„Nem feltétlenül a kudarc viszi előre a dolgokat, de azzal tudunk kiteljesedni, mivel abból is lehet tanulni.”

 

Szerinte „égbekiáltó nagy eredményeket” nem ért el – egyszerűen megtalálták a feladatok, ő pedig tette a dolgát. Ha lehet személyes sikerről beszélni, akkor arra a legbüszkébb, hogy a derecskei Petőfi Kft.-t sikerült egyben tartania.

 

„A politika sok változást kikényszerített a mezőgazdaságban. Nagyüzemellenes volt, és főként a téeszeket aprította. Pedig a szociális feladatoktól a sportig nagyon sok mindent felvállaltak a településeken. Sokszor hallani, hogy kolhoz típusúak voltak, de nekem az a véleményem, hogy már a ’70-es években is inkább amerikai, farm típusú szövetkezetek működtek az országban. Különösen azután, hogy megjelentek a korszerű gépek, például a John Deere-ek, és a korszerűbb technológia. Nem véletlen, hogy a ’70-’80-as években olyan előkelő helyen állt a mezőgazdaságunk.

 

Komoly szakképzés folyt, felkészült szakemberek irányították a termelőszövetkezeteket. A szakosodás, például a hús- és tejelőágazat szétválasztása is inkább nyugatról, semmint a Szovjetunióból átvett szemlélet.

Amikor a rendszerváltás után megjelentek a téeszek helyzetét nehezítő jogszabályok, először 50 százalékban, majd 100 százalékban kellett nevesíteni a vagyont, majd a kárpótlási törvény alapján földalapot kellett kijelölni a tagok számára és a kárpótlási alapba. A termőföld egy részét pedig az állam sajátította ki, mivel természetvédelemre kijelölt terület volt.”

A 2015-ös Alföldi Állattenyésztési Napok díjátadója, ahol állataik elnyerték a magyartarka tehén és borja kategória nagydíját és a Magyartarka Tenyésztők Egyesületének különdíját is

 

A társaság növénytermesztéssel, állattenyésztéssel és mezőgazdasági szolgáltatással foglalkozik. Jogelődje, a Petőfi Termelőszövetkezet 1955-ben alakult.

 

A tulajdonosai 100 százalékban magyar természetes személyek, egykori és jelenlegi dolgozók, illetve az elhunyt tagok örökösei. Nem ritka a harmadik-negyedik generációs tag és alkalmazott sem, akiknek már valamelyik dédszülője is a derecskei Petőfi Tsz-ben dolgozott.

 

A kft.-nek jelenleg 74 tagja és 62 állandó alkalmazottja van, gépi és egyéb szolgáltatások végzésére pedig 15 vállalkozással rendelkeznek állandó szerződéssel. Összesen 1066 hektáron gazdálkodnak, amiből 486 rét-legelő és 580 szántó. Ezen felül közel 900 hektár integrációs területen termelnek. Hozamaik az országos és a megyei átlagot is jócskán meghaladják. A teljes vertikumot felölelő integráció keretében több mint 100 őstermelőnek és vállalkozásnak nyújtanak szolgáltatásokat. Saját terményszárítóval, 11 ezer tonnás tárolókapacitással és takarmánykeverővel rendelkeznek.

 

Sertéstelepük megkapta a „Kiváló Minőségű Sertéshús” védjegyet. Az Alföldi Sertés Szövetkezet alapító tagjai és beszállítói. Évi 730 tonna vágósertést értékesítenek, jó szaporulati és nevelési mutatókkal. Jelenleg a telep újratelepítésére készülnek.

 

Tejtermelő tehenészetük egyben tenyész­állat-előállító tenyészet. Háromszáz holstein-fríz tehenet és a szaporulatát tartják. Az Alföldi Tej Kft.-nek is alapítói voltak, ma is beszállítói. Évi 2,6 millió liter tejet értékesítenek, teheneik átlagos éves laktációs termelése 10 500 kilo­gramm.

 

A húshasznú charolais árutermelő állomány mellett húshasznú magyartarka tenyészbikákat is előállítanak. Tenyészállataikat itthon és export­piacokon értékesítik. STV-ben nem ritka a napi 2 ezer grammos súlygyarapodás. Új céljuk, hogy állományszinten is elérjék és megtartsák a 300 kilogrammot meghaladó 205 napra korrigált választási tömeget. Évente 50-100 tenyészállatot és 210-220 tonna vágómarhát értékesítenek. Évtizedek óta eredményesen vesznek részt az állattenyésztési kiállításokon.

 

A gazdaság számos szakmai egyesületnek és szövetségnek tagja. Mottójuk az, hogy „Ha csinálsz valamit, azt csak jól szabad csinálni – de minden körülmények között embernek kell maradni; vagyis élni, de másokat is élni kell hagyni.”

 

Békési Imrében felügyelőbizottsági elnök­ként megbízott a tagság. Azt mondta, és azóta is vallja, hogy senkinek nem turkál a zsebében, de a téesz széthordásához nem fog asszisztálni.

 

„A túlélést tekintettük elsődlegesnek. A környezetünkben sok jobb adottságokkal rendelkező téesz magánkézbe került vagy tevékenységet váltott. A mi tagságunk mindig szerényebb volt, és a vezetés sem hagyta őket magukra. Nem mondtuk, hogy most már gondoskodjanak magukról, hanem megkérdeztük, hogy mit akarnak. Ha egyben akarják tartani a gazdaságot, egyben fogjuk tartani. Az, hogy ez sikerült, elsősorban az akkori felsővezetés érdeme.”

 

Mivel az állatokat lehetett a legkönnyebben kiemelni és pénzzé tenni a közös vagyonból, a tagság féltette őket. Ezért alapítottak egyszemélyes kft.-t 1999-ben, amibe bevitték a húsmarha- és a sertéstelepet.

Először ennek a cégnek lett az ügyvezetője Békési Imre. Ugyanabban az évben megvettek egy leamortizált tehenészeti telepet Konyáron, egy csődbe ment szövetkezet egykori tulajdonát, az állatok takarmányellátása érdekében pedig területeket béreltek. A növénytermesztésre is létrehoztak egy kft.-t, mígnem 2004-ben egyesítették a kettőt, és ebbe a cégbe beolvasztották a valamikori tulajdonost.

 

„Az egyik első intézkedésünk az volt, hogy egy családnak nem lehet 15 százaléknál nagyobb üzletrésze. Voltak próbálkozások, de mindent megtettünk, hogy a gazdaság ne kerüljön újgazdagok kezére. A jelentős integrációban megműveljük a földeket, és kinek hány aranykoronája van, aszerint számolunk el. Ebből tisztességes jövedelemre tesznek szert a nyugdíjasok és az integráltak.

 

A mezőgazdaságban soha nem voltak magasak a nyugdíjak, de egy-két hektárból meg tudják venni a téli tüzelőt, be tudnak segíteni az unokáknak, dédunokáknak. Nálunk nincs olyan, hogy csúsztatni kell a kezdési időpontot, vagy hogy nem határozatképes a taggyűlés.

 

Aki nem tud részt venni, az felhatalmaz egy másik tulajdonost, de odafigyelnek az emberek, hogy ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe.”

Békési Imrét 2019-ben Ujhelyi Imre-díjjal tüntette ki Nagy István agrárminiszter a szarvasmarha-tenyésztésben elért hazai és nemzetközi sikereiért, valamint innovatív vezetői tevékenységéért, de azon kívül is sok tenyésztői díj tanúskodik közel öt évtizedes szakmai munkája során elért sikerekről

 

A gazdaságban sosem voltak és jelenleg sincsenek kiugró jövedelmek, viszont éreztetik az alkalmazottakkal, hogy számítanak rájuk. A családtagjaikat is vendégül látják a szakmai programokon. Aki tanulni szeretne, azt munkaidő-kedvezménnyel segítik. Az inszeminátorok döntő többségét maguk képezték ki, és minden területen foglalkoznak utánpótlás-neveléssel.

 

„Hogy egy gazdaság demokratikusan működjön, ahhoz kellenek fékek, és mindenkit emberszámba kell venni. Egy sepregető, egy éjjeliőr is sokat hozzá tud tenni a maga területén. A munkában azonban nincs demokrácia, csak addig, amíg eldöntjük az irányt. Volt is, lesz is, aki nem szeret dolgozni. De ezt kezelni a beosztott vezetők dolga, mert egy fecske nem csinál nyarat. Mindegy, mi a neve a szervezetnek, téesz vagy kft. Ha olyan a vezetés, amely megköveteli a munkát, akkor van eredmény. Ha viszont nincs visszaellenőrzés, az a gazdaság halott.”

 

Idén betöltötte a 67. évét, és jövőre lejár az ügyvezetői mandátuma. Szeretne visszavonulni az operatív munkától, teret adni a fiataloknak, és már csak annyi tanácsot adni, amennyire igényt tartanak.

„Nincs balatoni nyaralóm, sem csodaautóm. De nem ezekben mérem a sikert, hanem abban, hogy a mi kis világunkhoz talán hozzá tudtam tenni valamit. A társaságunkra a városban is számítanak; természetbeni segítséggel, terembiztosítással, némi anyagival járulunk hozzá a rendezvényekhez. Ha nem is a legnagyobb munkáltató, de talán a legrégebbi cég vagyunk a településen.”

 

Elégedett embernek tartja magát, hiszen majd’ 50 évet dolgozott egy helyen, és abból majd’ 25 évet felsővezetőként. Sikerült megőriznie a közös értékeket, a cég tagjai és munkatársai pedig megtalálták a számításukat. Munkáját a szakma és a helyi közösség is elismeri.

 

Szép, okos unokák, összetartó nagycsalád veszi körbe. Felesége mindig komoly támaszt jelentett számára azzal, hogy elfogadta: „a mezőgazdaság még a teljes embernél is többet kíván.”

 

Fotók: MMG archív

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság