A magyar almaültetvényeket három kategóriába sorolhatjuk

Léteznek intenzív ültetvények (ezek körülbelül 4-5 ezer hektárt tesznek ki) karcsú orsó koronaformával, M9-es alanyon. A második csoportot alkotják az ipari célültetvények (nagyjából ugyanekkora összméretben), központi tengelyes orsó koronaformával, MM106 és MM111-es alanyon.

 

A harmadik a 20 évnél idősebb ültetvények (ezek területe mintegy 10-12 ezer ha), MM106, M26 alanyon, szabad orsó koronával. Dr. Takács Ferenc szerint éppen utóbbiak, a 20 évnél idősebb ültetvények okoznak számos olyan problémát, fluktuációt, amit majdnem minden évben megfigyelhetünk a hazai almapiacon. Tíz év körüli időtávon remélhető, hogy ezek a gyenge színvonalú ültetvények eltűnnek, jelentőségük pedig számottevően csökken.

 

A szedőrobotok már a gyümölcsök leszedésére, tárolórekeszbe helyezésére is képesek

A szakember rámutatott: a művelési rendszerek fejlődését a külföldi példák (elsősorban az Egyesült Államok és Új-Zéland modern rendszerei, de érdemes már Olaszországra és Lengyelországra is figyelni) a gazdasági hatások (a munkaerőhiány, mely a gépesítést szükségessé teszi), a környezeti hatások (új kórokozók megjelenése, jég- és fagyvédelem, napégés, aszály), valamint a támogatáspolitika határozza meg.

 

A robotizáció terjedéséhez a fejlesztőmérnökök a lehető legegyszerűbb művelési rendszereket igénylik. A szedőrobotok fejlesztése során az elsődleges problémának az érett gyümölcsök kamerarendszerekkel történő azonosítása mutatkozott. Azóta nagyot lépett előre ez a technológia: a robotok már a gyümölcsök leszedésére, tárolórekeszbe helyezésére is képesek, miközben folyamatosan rögzítik az adatokat.

 

A "szuperültetvény" kétszer olyan produktív, mint egy normál ültetvény

Az újgenerációs telepítési rendszerek legfőbb feladata a fényhasznosítás korlátainak leküzdése. Ez nagyon fontos kérdés, mert az új-zélandi kutatók szerint az alma hozamának elméleti biológiai potenciálja akár 160-200 tonna/ha körül is lehet, tehát ennyit tudna teremni optimális fényviszonyok között egy ültetvény.

 

Ennek a követelménynek kiválóan megfelelő újgenerációs művelési rendszer az amerikai Vertical 2D trellis system, vagy az új-zélandi planar cordon system – mindkettőben közös elem, hogy rendkívül vékony, a szőlőéhez hasonló, szellős lombfalat biztosítanak. Ezekben a rendszerekben a szedőrobotok mindent látnak és el is érnek.

Új-Zélandon még egyet csavartak ezen, ott már jégháló helyett napelemeket használnak a „szuperültetvényekben”, így az infrastruktúrához szükséges villamos energia is rendelkezésre áll.

 

Dr. Stuart Tustin növényfiziológus alkotta meg a „szuperültetvény” (“super orchard”) prototípusát, amely kétszer olyan produktív, mint egy normál ültetvény. Tustin szerint a produktivitásra két jelentős tényező hat: a fa által felfogott fény mennyisége, amely a fotoszintézist táplálja és az erőforrások elosztása a fa különböző részei és funkciói között. Ennek jegyében újratervezték a művelési rendszert, hogy a maximális biológiai terméspotenciált elérjék. A legnagyobb kihívás ennek kapcsán, hogy a termelékenység növekedése nem mehet a gyümölcs minőségének rovására.

 

A napelemek védelmet nyújtanak jégeső és napégés ellen

Dr. Takács Ferenc rámutatott: a fotovoltaikus rendszerek alkalmazásának nemcsak az az előnye, hogy a napelemek védelmet nyújtanak jégeső és napégés ellen, hanem az is, hogy nyáron 3,8 °C-al alacsonyabb a levegő hőmérséklete, 14%-kal magasabb a levegő páratartalma, évenként változó mértékben, 6-35%-kal csökken az öntözővízigény, mérsékeltebb az évek közötti termésmennyiség-ingadozás, továbbá kiegyenlítettebb a fák virágzása, nincsen spontán virágzás.

 

Vannak hátrányai is: csökken a fák virágrügy-sűrűsége és nagy a beruházási igénye.

 

forrás: agroinform.hu