Aki lemaradt volna róla, tömören. Elindítottunk egy sorozatot, amelyben HR vezetők válaszolnak arra, hogyan pihenik ki magukat nyáron, miként készülnek az őszi évadra, mit gondolnak home office-ról, hibrid működésről. Első alanyunk Rátkai Balázs, az informatikai területen működő Delta Csoport HR vezetője volt. Nem ő jelentkezett be, hanem mi kerestük meg. A cikk ezzel a címmel jelent meg: Már nem lehet szabadság alatt kizárni a munkát - Rátkai Balázs, Delta Csoport Ebben a HR vezető 6 kérdésre válaszolt, amelyből kettő a szabadságra vonatkozott.

Hadd kezdjem egy önkritikával. Én adtam a címet neki, nem tartom máig clickbaitnek, se hamisnak, ám a reakciók tükrében már mást adnék. Nem gondoltam volna, hogy sokan iránymutatásként, a vezetői elvárásaként értelmezik Rátkai Balázs szavait.

Nézzük a két ominózus kérdés-választ:

“Hogyan töltődik fel, nyaral a HR vezető, milyen tevékenységek kapcsolják ki?
- Számomra három dolog nyújt igazi feltöltődést, úgyhogy ezeket lehetőleg együtt igyekszem összehozni egy-egy nyaralásban: - a természet közelében lenni és kicsit eltávolodni a „civilizációtól”; - olyan helyekre menni, ahol távolra lehet nézni, vagyis kilépni a városi épületek szűk horizontjai mögül; - víz közelében (sőt inkább vízben) lenni.
Családi hagyományok okán a nyári programok között nálunk mindig ott van a vizitúrázás, ami a fenti kívánalmaknak tökéletesen megfelel. A fizikai megterhelés, a sátrazás, az otthoni kényelemhez képest bonyolultabb önellátás mind olyan dolgok, amik hatásosan elterelik a figyelmet az apró-cseprő munkahelyi ügyekről, hiszen fizikai szükségletekről van szó.

Mennyire tudja elengedni a céges ügyeket a pihenés alatt? Van erre valamilyen technikája?
- A cégek működési intenzitása, transzformációs képessége sokat fejlődött az évek során. Ma már a legtöbb cégnél nincs olyan nyári „uborkaszezon”, amikor egy-két hétig nem történik semmi fontos, és „el lehet engedni” a céges ügyeket. Egy jó hatásfokkal működő szervezetben olyan redundáns kapacitások sincsenek, hogy a vezető könnyen helyettesíthető legyen. Ebből adódik, hogy a szabadság alatt a legtöbb vezető nem felejtheti el a munkát.

A magam részéről nem vagyok híve, vagy mondjuk inkább úgy, hogy már túlléptem azon a verzión, amikor az ember a szabi alatt ki akarja zárni a munkát az életéből. Ez a görcsös próbálkozás csak újabb stresszfaktor. A munka takaréklángra állítását tartom a legjobb „elengedésnek”. Így nincs szabi előtti és szabi utáni kapkodás, a hozzám kötődő ügyek is haladnak, és napi 30-60 perc reggeli, vagy esti „bekapcsolódással” a nap további része számomra is nyugodtabban telik. Sokan vagyunk úgy a szakmánkkal, hogy nem csak munka, hanem kicsit hobbi, kicsit életforma, a szervezet sem „csak” munkahely, hanem kicsit a saját alkotásunk, „gyermekünk”, úgyhogy hamar hiányozni kezd az egész, ha ki akarom zárni a gondolataimból.”

Rátkai Balázs a saját személyes gyakorlatát írta meg nekünk, és ahogyan ő látja a vezetők szabadságát. Őszintén. Lehet vele vitatkozni. Én például a második kérdésre adott válasz első bekezdését, amelyben általános gondolatok vannak a szervezetek működéséről, árnyalnám. Nem állította azonban azt, hogy cégénél bármilyen elvárás lenne a munkavállalóknak a szabadság alatti rendelkezésre állás vagy munkavégzés. A HR Portálnál soha nem gondoltuk azt, hogy a munkaadó szabadság alatt munkavégzésre kötelezhet egy munkavállalót (a munkajogban megvannak erre a kivételek, ám csak ha “ég a ház”, akkor alkalmazható). A szabadság pihenésre, feltöltődésre való. Hogy miként piheni ki magát a munkavállaló, az már az ő döntése, a magánélet része.

Azt is látjuk azonban sok-sok szereplővel beszélve ebben a világban, hogy bizony sok olyan eset van, hogy az illető szabadságon van, de azért megbeszél, telefonál, interjút ad stb. Erről kutatási eredmények is születtek. És ahogyan valaki a kommentelők között megfogalmazta, lehet, hogy egy több ezres multi cégnél mindenkinek van helyettese, egy kisebb cégnél, egy összetett projektben ez nem biztos, hogy 100%-ban lehetséges, vagy észszerű. És vannak helyzetek, esetek, döntések, amiből egy terület vezetőjét egyszerűen nem lehet kihagyni, és nem várhat a szabadság végéig a döntés.

Van egyébként az interjúban számos értékes gondolat hibrid működésről, a 100 százalék home office hatásáról, és arról is, hogy a KKV szektor milyen jó gyakorlatokkal rukkolt elő a koronavírus alatt munkaszervezésben.

Kikerült a cikk a weboldalra, Facebook és Linkedin oldalunkra és elindult a kommentáradat…. Rengeteg cégnél látom az értékek között a toleranciát, a sokszínűséget, az empátiát. Vajon mit gondoljak azokról a HR vezetőkről és munkavállalókról, akik megalázó stílusban a betonba döngölnek valakit, aki azt mondta el, hogyan töltődik fel, miként látja a vezetők szabadságát. Belegondoltatok abba, hogy a nyilvánosság előtt magatokról állítotok ki egy elég rossz véleményt a Linkedinen, világ legnagyobb szakmai közösség portálján vagy a Facebookon?  

Kommenteltek az employer branding tanácsadók is, hogy ez katasztrófa, “citromdíjat neki”, “sajtós biztos nem látta”, “majd messziről elkerülik a céget a jelentkezők”. Miért is? Mert valaki nem multis bullshitek mögé bújva beszél a témáról, hanem őszintén? Mert felvállalja a fősodortól eltérő véleményt (úgy érzékelem, hogy ciki bevallani, hogy nyaralás alatt munkával is foglalkozik az ember). Végülis Rátkai Balázs mondhatta volna, hogy “elválasztom a munkát és a magánéletet, a szabadság szent.” Lehet, hogy egy potenciális pályázói rétegnek jobban hangzott volna, de vajon mennyire hiteles saját csapata előtt a hazugság és mennyire tud önazonos maradni. Kedves tanácsadók, PR-osok: vallom azt, hogy hosszú távon az őszinteség kifizetődik.

Szintén lesújtó volt számomra, hogy egy nemzetközi cég HR vezetője egy rendkívül sértő és megalázó fél mondatos kommenttel alkalmatlannak ítélte Rátkai Balázst a szakmára. Szándékosan nem nevesítem őt, mert nem akarom pellengérre állítani. Csak ha már az employer branding citromdíj szóba került….

Persze jött sok értelmes hozzászólás is, amelyben coachok, szakértők a túlmunka és a kiégés veszélyeire hívták fel a figyelmet, nagyon sok hasznos és értékes gondolattal. Ezúton is köszönjük.

Kaptunk mi is az ezerfejű cézártól , mert “le mertük közölni” Rátkai Balázs véleményét. “Kőkorszakiak”, “múlt századiak”, “unfollow”-ra érettek lettünk, Így próbáljuk “nulla látogatottságunkat” (sic. valójában átlagosan napi 50 000 egyedi olvasó, auditálva…) feltornászni. Valljuk azt, hogy a munka-magánélet egyensúly megteremtése nem fekete-fehér kérdés, nincs egyetlen út, rengeteg módszer, próbálkozás van világszerte. Javaslom a “workation” szót beütni a Google keresőjébe. És számos élethelyzet, cégtípus, egyéni igény, ami ezt befolyásolja.

Mozgalmas volt az utóbbi pár nap. Én nem haragszom senkire. Sőt, köszönök minden reakciót. Csak arra kérek mindenkit, hogy a jövőben a zsigeri indulatok kifejezése előtt olvassa el az írásokat, és szakmai, ne személyeskedő és sértő módon válaszoljon. Szaktársak vagyunk, összeköt bennünket a munka világának jobbá tétele.

A HR Portál a gondolatok publikálásához a jövőben is minden támogatást megad. Mindig is a világra nyitott szakmai műhely voltunk, vagyunk, amely ideológiától mentesen ad teret szakmai vitáknak. Ebben a témában is szívesen veszünk szakmai cikkeket.

További kellemes nyarat és feltöltődést kívánok minden kedves olvasónak.

www.hrportal.hu