Nemcsak a fogyasztók pazarolnak

2019. január 31. 08:32
Az élelmiszer-pazarlás, angolul food waste, az utóbbi években népszerű fogalommá vált. A legtöbb szakértő a fogyasztók és a kereskedelem pazarló magatartásával foglalkozik, holott a fogyasztók után a második legtöbb veszteséget a feldolgozóipar termeli.

Sokan kutatják, számos tudományos és ismeretterjesztő cikk született a témában. A legtöbb szakértő a fogyasztók és a kereskedelem pazarló magatartásával foglalkozik, holott nemzetközi becslések szerint a fogyasztók után a második legtöbb veszteséget a feldolgozóipar termeli. Az élelmiszeriparban keletkező veszteségekkel ennek ellenére kevés nemzetközi kutatás foglalkozott eddig, Magyarországon pedig az Agrárgazdasági Kutató Intézet volt az első, amely részletes felmérést készített erről a témáról.

A kérdésfelvetés azért is nagyon izgalmas, mert a feldolgozás során rendkívül sokféle hulladék, melléktermék keletkezik, melyek jórésze értékes biológiai anyag, hasznosításuk ezért számos előnnyel járhat környezetvédelmi, fenntarthatósági, gazdasági értelemben.

Ennek ellenére jelenleg kevés figyelem irányul erre a területre, a szabályozás sokszor nem segíti a megfelelő hasznosítást.

Az AKI Élelmiszerlánc-kutatási Osztálya 2018-ban több mint 4000 élelmiszeripari cégnek küldött kérdőívet, melyre 175 értékelhető válasz érkezett. A kutatás feltáró jellege miatt a kérdőíves megkérdezés kiegészült kvalitatív kutatással is, amelynek keretében mélyinterjúk készültek az eredmények mögöttes okainak megismerésére.

 
 
 
A technológia részének tartják

Az eredmények szerint a cégek közel kétharmada pontosan nyomon követi az élelmiszer-hulladékok keletkezését, további 11 százalékuk képes kiszámolni a keletkező mennyiséget más nyilvántartásokból, 22 százaléka a válaszadóknak pedig saját bevallása szerint meg tudja becsülni a keletkező hulladékok mennyiségét. Nem meglepő módon a nyilvántartás megléte, pontossága statisztikailag kimutatható összefüggésben állt a cégek méretével, az alágazati hovatartozással (leginkább az olajgyártásban, a húsiparban és a tejiparban léteznek pontos nyilvántartások), de olyan tényezőkkel is, mint hogy rendelkezik-e az adott cég integrált vállalatirányítási rendszerrel, kontrollingrészleggel, honlappal.

A válaszadók többsége egyáltalán nem tartotta problémának a keletkező veszteségek jelenlétét, aminek valószínűleg az a magyarázata, hogy azt a technológiai folyamat természetes részének tekintették.

Ezt az is alátámasztja, hogy a megkérdezettek több mint fele szerint a technológiai okokból el nem kerülhető veszteségek teszik ki az összes hulladék több mint 80 százalékát. Ugyanakkor azoknál a cégeknél, ahol a keletkező veszteségek kezelése erősen szabályozott és meglehetősen költséges (jellemzően az állati termékeket feldolgozó alágazatok körében), súlyosabb problémának vélték a veszteségek keletkezését. Emellett az is jellemző volt, hogy a nagyobb méretű cégek – ahol koncentráltan nagyobb mennyiségű veszteség keletkezik –, a kontrolling­rész­leggel, vállalatirányítással rendelkező cégek, illetve azok, ahol pontosan nyilvántartják a keletkező veszteségeket és így szembesülnek azok nagyságrendjével, szignifikánsan súlyosabb problémaként értékelték a jelenséget.

A megkérdezett cégek egyértelműen anyagi kérdésként kezelik az élelmiszer–veszteségek keletkezését: ezért igyekeznek jobb kihozatali mutatókat elérni, az elkerülhetetlen veszteségeket minél jobban hasznosítani, vagy legalább minél olcsóbban elszállíttatni. Ezt támasztja alá az is, hogy

a válaszadók háromnegyede nem érzékelt eddig semmiféle külső elvárást (a társadalom, a fogyasztók, a hatóság stb. részéről) azzal kapcsolatban, hogy csökkentse, jobban hasznosítsa veszteségeit.

Ugyanakkor néhány, jellemzően nagyobb méretű, gyakran multinacionális hátterű cég PR okokból, jobb imázs kialakítása érdekében is foglalkozik a problémával, környezetvédelmi programjának részeként.

 
 
 
Olcsóbb megsemmisíteni

A felmérés a keletkező hulladékok mennyiségére nem terjedt ki, de az említések gyakorisága szerint a legtöbb mellékterméket állati takarmányként hasznosítják az élelmiszeripari cégek. Ezt követte a más élelmiszer gyártása, majd a hulladéklerakóba történő szállítás és a negyedik helyen az, hogy az átadó számára ismeretlen, mi történik az elszállított hulladékkal. Közepes gyakorisággal szerepelt a válaszok között a komposztálás, az élelmiszer-adomány, a bio­ener­getikai felhasználás, míg bioalapú más anyag előállítására csak elvétve hasznosítják a keletkező veszteségeket, ugyanis erre Ma­gyar­orszá­gon még nincs elérhető technológia.

A nagyszámú jelölés ellenére az interjúkból kiderült, hogy az állati takarmányként való hasznosítás is sokszor komoly szabályozási akadályokba ütközik (nagyon szigorúak a haszonállatok takarmányozására vonatkozó előírások).

A legtöbb esetben a húsipari cégek hob­bi­állat­ele­del­ként értékesített melléktermékeit kellett érteni alatta, emellett a malomipar, olajgyártás melléktermékei is keresett, jól értékesíthető takarmány-alapanyagok. Más növényi terméket feldolgozó cégek viszont gyakran számoltak be arról, hogy a zöldség- és gyümölcsfélék hulladékait nagy mennyiségben lehetetlen takarmányozási célra értékesíteni, mert a modern állattartó telepeken szigorú receptúrák szerint folyik az etetés, és az ilyen melléktermékekre nincs igény.

 

 
 
Hasonlóan problémás a komposztálás is, ugyanis zöldtrágyára a mezőgazdaságban nincs kereslet. A zöldség- és gyümölcsfeldolgozók azt is nehezményezték, hogy a hulladéktörvény a szennyvíz, szennyvíziszap tekintetében nem tesz különbséget a kommunális, állati termék gyártásából származó szennyvíz és a csak növényi részeket tartalmazó szennyvíz között, ami extra beruházásokat, magas kezelési költséget jelent ezen cégek számára, miközben ellehetetleníti ennek az értékes biológiai anyagnak a jobb hasznosítását is.

 

A cégek több olyan tényezőt is felsoroltak, amelyek jelenleg komolyan akadályozzák a veszteségek keletkezésének megelőzését, vagy a létrejött veszteségek jobb hasznosítását.

Ezek egy része a túl szigorú szabályozással függött össze, de felmerültek piaci problémák (bizonyos melléktermékekre nincs igény vagy nagy mennyiségben nincs rá igény), illetve az a klasszikus közgazdasági probléma, hogy a hulladékok keletkezése még nincs megfelelően beárazva. Több olyan válasz is érkezett ugyanis, hogy elvileg létezne megfelelő technológia a veszteség csökkentésére, de annak beruházási költsége vagy működtetési költsége túl magas, olcsóbb a hulladékot megsemmisíteni.

 
 
 
Szabályozni kellene

Összességében kijelenthető tehát, hogy az élelmiszer-feldolgozók számos akadályozó tényezővel szembesülnek, amennyiben jó hasznosítási lehetőséget keresnének keletkező élelmiszer-hulladékaiknak: ezek többsége szabályozási kérdés, de emellett komoly kihívást jelent az is, hogy a melléktermékeknek nem alakult ki valós piaca, nincs megfelelő, láncszerű együttműködés az érdekeltek között, és jelenleg nincs elég ösztönző erő a veszteségek csökkentésére. Az élelmiszer-hulladékok csökkentésében, illetve jobb hasznosításában ennek megfelelően csak akkor lehetne áttörést elérni, ha az élelmiszer-veszteségekkel kapcsolatos szabályozásban alapvető szemléletváltozás történne: olyan ösztönzőkre lenne szükség, hogy a cégeknek megérje a termelődő hulladékok elkerülése, a veszteségek minél jobb hasznosítása.

Kürthy Gyöngyi

AKI

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság

Kapcsolódó cikkek

Világnapot kapott az élelmiszer-biztonság

2019. január 16. 07:42
Az idei évtől június 7-e a biztonságos élelmiszerek előnyeiről szól majd. A tematikus világnap szükségességével először 2015-ben kezdtek el foglalkozni a szakemberek, végül az ENSZ 2018. december 20-án elfogadta a javaslatot.

Drága szupertej hódít a hazai boltokban: egyre többen veszik a hagyományos helyett

2021. augusztus 18. 08:33
Gyerekkorunk egyik kedvenc itala, a tej mára már igen megosztóvá vált az emberek között. A mai napig sokan vallják azt, hogy nagyon fontos a tej és tejtermékek fogyasztása, főleg akkor, ha szervezetünk még fejlődésben van. Ez talán nem meglepő, hiszen vitaminok, fehérjék és az emberi szervezet számára fontos anyagok is megtalálhatóak benne. Vannak azonban olyanok is, akik szerint vissza kellene venni a tejfogyasztásból. Az ehhez a réteghez tartozók azt vallják, hogy érdemes lenne leredukálni a mennyiségeket, illetve egyre többen vannak olyanok is, akik inkább növényi italokra és termékekre cserélik a hagyományos élelmiszereket – utóbbit azzal indokolják, hogy ezzel nagymértékben hozzájárulhatunk bolygónk helyzetének javulásához. Az Agrárszektor utánajárt, hogy ez valóban így van-e.