Virágzó kamillatábla Kétegyháza határában, amit senki nem szedett le

 

A közös agrárpolitika mostani ciklusának egyik fő célkitűzése, hogy a magyar gazdaság önellátó legyen. A nagy ágazatok mellett fontosak a kisebbek is, melyek méretükhöz képest nagy hozzáadott értéket termelhetnek, köztük a gyógynövényágazat, mondta Nobilis Márton, az Agrárminisztérium élelmiszeriparért és kereskedelempolitikáért felelős államtitkára. Azt is kiemelte, hogy soha nem látott mértékű támogatásokra lehet majd pályázni a Vidékfejlesztési Programban, és minden 20 forintnyi uniós támogatás mellé további 80-at tesz a kormány.

 

A minisztérium a gyógynövényágazat szereplőitől is várja a javaslatokat, melyeket igyekeznek figyelembe venni a jogszabályok megalkotásakor és a pályázatok kiírásakor.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői

 

Zászlós Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mezőgazdaságért felelős országos alelnöke már kevésbé derűlátóan kezdte beszédét. Ha most harminc évvel korábban lenne itt, büszkén mondaná, hogy Magyarország világszinten is gyógynövény-nagyhatalomnak számít.

Ehhez képest napjainkra oda jutottunk, hogy kétszer annyi gyógynövényt hozunk be külföldről, mint amennyit exportálunk, mondta. A közgazdaság más pozícióba helyezte ezt az ágazatot, jöttek a nagy piaci változások és nem egy lepárló a MÉH-telepen végezte. Le kell vonni a múlt tanulságait, mert a kilencvenes évek gazdaságpolitikájában sokan azt gondolták, hogy ez az ágazat megy magától és örök életű. Nem lett igazuk. De a múltnál lényegesebb a hogyan tovább, hogy miként lehet visszaszerezni a piaci lehetőségeket, hiszen keresleti piac van a gyógynövényekre. E csoportba rendkívül változatos életciklusú és termesztéstechnológiájú növények tartoznak, némelyek közülük nehezen értelmezhetők a támogatást kiíróknál, mások akár zöldségként is megnevezhetők.

Az ágazat komplex: gyűjt, termeszt és feldolgoz. Minden nehézség ellenére derűlátásra ad okot a sok évtizedes ter­mesztési tapasztalat, a hagyományos fajták, valamint a gyógynövényes termékek iránti kereslet.

 

A termesztett fajokat be kellene vonni a támogatási rendszerbe, korszerűsíteni kell a növényvédelmi és a posztharveszt technológiákat, emellett fontos feladat az új fajták nemesítése és külföldiek adaptálása is. Az agrárkamarában 2015 óta létezik gyógynövény alosztály, mely szorosan együttműködik a Gyógynövény Szövetség és Terméktanáccsal. A növényvédő szerek engedély­okiratának kiskultúrákra való kiterjesztésében már eddig is jelentős eredményeket értek el.

 

Az együttműködés folytatódik, dolgoznak a szükséges jogszabály-módosítási javaslatokon, és a hosszú távú nemesítési stratégián. Köszönik az Agrárminisztérium nyitottságát, amit a gyógynövényágazat iránt is tanúsított. Próbálnak a gyógynövénytermesztők kéréseire progresszív, megoldó válaszokat adni, de sok mindennek van korlátja. Az ágazat jövőjét az integráció és innováció kell, hogy jellemezze.

 

A szövetkezések nem megkerülhetők, és csak kiváló minőségű termékekkel lehet a piacon jelen lenni.

A magasabb hozzáadott érték szerepe nagymértékben megnő majd a jövőben. Van együttműködés, eredmény és jövő is lehet ebben az ágazatban, ha kellő hozzáértéssel és állami segítséggel piacokat lehet szerezni, megtartani és bővíteni. Példaértékű az a sok munka, kitartás, ami a szakmai nap résztvevőit is jellemzi, a következő nemzedékek is tanulhatnak belőle, zárta köszöntőbeszédét Zászlós Tibor.

 

Ágazati helyzetkép

Az elmúlt harminc év legfontosabb eredménye, hogy a gyógynövényágazatot sikerült újra felrajzolni az agrárium, élelmiszeripar és gyógyszeripar térképére. A ceruza nem biztos, hogy mindig jól fogott, de a NAK és az Agrárminisztérium kedvező hozzáállása kellett, hogy eljutottunk ide, és még jóval messzebb kellene eljutni a jövőben, mondta Czirbus Zoltán, a Gyógynövény Szövetség és Terméktanács (GYSZT) elnöke.

 

A termelés, feldolgozás és a kereskedelem is önellátó lehetne.

 

De például a déli határtól ötven kilométerre, Horvátországban óriási mennyiségben ter­mesztenek kamillát, és azt inkább onnan hozzák be. Az is szomorú, hogy a nürnbergi Biofachra hazánkból többen már nem kiállítani mentek, hanem megnézni, kitől mit tudnának vásárolni.

A feldolgozás árualapját mintegy 30 ezer hektáros termőterület biztosítja. Jelenleg csipkebogyót 2140, kaprot 396, mentát 293, somkórót 265, kamillát 271 hektáron termesztenek. A tárkony területe 11, a kakukkfűé és a tárnicsé 80-80, az anyarozsé 33 hektár. A kiugróan magas csipkebogyó-termőterület a Vidékfejlesztési Program ültetvénytelepítési pályázatának köszönhető.

 

A hazai feldolgozású termékek, azaz az illóolaj-kivonatok, gyógynövénydrogok, gyógyteák, kozmetikumok, növényi gyógyszerek és étrend-kiegészítők piaca 30 milliárd forint évente. Czirbus Zoltán kiemelte, hogy a gyógynövényes termékek a kereskedelem szinte minden részében megtalálhatók: nagykereskedőknél, drogériákban, gyógyszertárakban, élelmiszerboltokban.

Sikerült az ágazatot visszarajzolni a térképre, mondta Czirbus Zoltán

 

Az eladásuk ezekben 2023-ig lendületesen nőtt, ám idén már valamelyest megtorpant, sőt visszaesett.

Az ágazat rövid távú problémái közül kiemelkedik az energiaárak alakulása. A gyógynövény elsődleges feldolgozás és szárítás nélkül gyakorlatilag eladhatatlan, betakarítás után legalább szárítani kell. A posztharveszt folyamat villamos­energia-igénye 30 kW/100 kg drog, és 1 kg gyógynövénydrog előállításához 0,5- 1 m3 földgáz is kell, a szárítás energiaigényes munka. A drága energia miatt gyors, de hosszú távú megoldások kellenek, pályázatok, kormányzati beavatkozások.

 

A gabona és az ipari növények árának alakulása nem a gyógynövények termesztése felé terelte a gazdákat, de talán majd többen visszatérnek rá azok közül, akik korábban is termesztették. Az ágazat helyzetét az aszály, a háború és az infláció sem segíti, mondta a GYSZT elnöke.

 

A hosszú távú gondok tárgyalásakor a vállalkozások alacsony tőkeerejét, az egyre korosodó gazdálkodókat és a hazai vállalkozásokat előnytelen helyzetbe hozó jogszabályi környezetet emelte ki Czirbus Zoltán.

 

Kivezető út lehet a hazai árualap megteremtése. A gyűjtés ugyan csökken, ezt a termesztéstechnológiai fejlesztések és a fajtaválaszték bővítése ellensúlyozhatná.

Ezzel párhuzamosan a feldolgozást is fejleszteni kell, üzemfejlesztési projektekre van szükség. A szárítás során pedig az energiahatékonyságra kell fókuszálni, akár megújuló energia használatával is.

 

A minőségi árualapok mellett jogszabály-változtatások is indokoltak, hiszen a gyógynövények jelenleg élelmiszerként használhatók fel, ám jogi szabályozásuk a gyógyszerekhez hasonlóan szigorú, mondta a szakember.

 

Át kellene alakítani a támogatási rendszert

Magyarországon az ökológiai gazdálkodás területe 300 ezer hektár, ez a hazai termőterületek 6%-a, ám növekszik. 2027-re a mostani ökoterület kétszeresére növelése a cél. Magyarország a globális piac alapanyag-beszállítója, itthon kevés gyógynövényt dolgozunk fel. Beszédes adat, hogy míg az osztrák, francia, német és spanyol lakosok fejenként és évente 100 eurónál többet költenek biotermékek vásárlására, ez hazánkban mindössze 3 eurónak megfelelő forint. Ennek megváltoztatására bővíteni kell a fogyasztók és a piaci szereplők ismereteit, csökkenteni a bürokráciát, és persze e szemléletváltás mellett a vásárlóerő növekedése is elengedhetetlen a helyzet javulásához.

 

Lucskai Attila, az Agrárminisztérium ökogazdálkodási és mikológiai szakreferense szerint tavaly 14-15%-kal nö­vekedett a biotermelésbe bevont terület nagysága és ugyanennyivel a termelők száma is, ami az öko támogatási program megnyitásának is köszönhető.

 

Az EU agrárpolitikája is afelé mutat, hogy minél zöldebb legyen az agrártermelés.

Roszík Péter, a Biokontroll Hungária Kft. ügyvezetője erre reagálva kiemelte, hogy a bioterület duplázásához támogatásra van szükség, főleg az olyan támogatási formák voltak eddig ösztönzők, amin mindenki nyert, aki pályázott. A biogazdálkodás „alkalmazott hazaszeretet”, hiszen segít megőrizni hazánk természeti kultúráját az utókornak.

 

Rybaltovszki Péter, a Herbafarm Kft. ügyvezetője szerint a jövőben a biotermelés erősödése várható és szükséges, de szerinte a jelenlegi támogatási rendszer torzítja az ágazatot. A csipkebogyó- terület óriási növekedése örvendetes lenne, de ebben van olyan telepítés, amiről le sem akarják majd szedni a termést, nem a hosszú távú működtetés a cél.

 

Ha valóban virágzó agrárágazatot szeretnénk, akkor át kell alakítani a támogatási szerkezetet.

 

Vannak olyan mezőgazdasági területek hazánkban, ahol igazából nem lenne szabad gazdálkodni, ennek csak egy életben tartója van: a támogatási rendszerünk. Annyira nem vagyunk ellátva pénzzel, hogy megengedhessük magunknak, hogy néhányan csak a támogatásért „gazdálkodnak”. A támogatáshoz kötődő ellenőrzések során meg kell állapítani, hogy adott helyen van-e termelés, vagy a termelés látszatának a fenntartása a cél a támogatások lehívása érdekében. Tisztulási folyamatra van szükség, a támogatásnak a termelést és az árualapképzést kell szolgálnia. Amennyiben nem termelési, hanem csak támogatás-felvételi céllal történik telepítés, akkor akik ezt meglépik, profitmaximalizálásra törekszenek. Ha van egy kedvező év, amikor minden különösebb gondozás nélkül is jól terem a bioültetvény, akkor a plusztermés a valóban termelőket fogja sanyargatni, akik életvitelszerűen, hosszú távon akarnak ebből élni. Ezzel tehát nemcsak támogatást veszít az ágazat, hanem hintahatást is eredményez, hangsúlyozta Rybaltovszki Péter.

Az ellenőrzések kapcsán arra is rámutatott, hogy mindent „ledokumentálunk”, miközben az ellenőr esetenként életében először lát olyan növényi kultúrát, amit ellenőriz.

Temesi Nándor, a Schmidt und Co. Kft. munkatársa elmondta, cégüknél hosszú távon is szeretnének bioter­mesztéssel foglalkozni. A kereslet befolyásolja ezt az ágazatot is. A csipkebogyóra van igény, a chilei piac összeomlott, a szállítmányozás megdrágult, tehát lehetne növelni a termelői bázist. Amelyik ültetvényt csak a támogatásért hozzák létre, annak nem lesz jövője, mert csak addig csinálják, amíg megéri.

 

Czirbus Zoltán megemlítette, hogy a termelés beindításához támogatás kell, mert az első évek teljesen veszteségesek.

 

Várhatóan segít

A beszélgetés következő témája a gyógynövényágazat és az új Agrár-ökológiai Program (AÖP) rendszerének összefüggéseiről szólt.

 

Öröm, hogy megjelent a program, amely a zöldítés és az AKG között helyezkedik el.

Nagy lehetőség ez nemcsak a hagyományos, hanem a biotermelőknek is. Voltak korábban élelmiszerbiztonsági riasztások biogyógynövénnyel kapcsolatban is. Ezek nyersen nem forgalomképesek, csak szárítva, és éppen a szárítás során koncentrálódnak bennük a növényvédőszer-maradványok, hatóanyagok. Ennek kezelése nehézkes. Az AÖP önkéntesen vállalható feltételrendszer, amit az egész gazdaság valamennyi művelési ágában kell teljesíteni. Ez talán a biotermesztőknek könnyebb lesz.

 

Az AÖP program az élő AKG vagy ÖKO támogatási szerződéssel rendelkező gazdálkodók számára is nyitott, de olyan vállalást senki ne tegyen, ami után más programból már kap kifizetéseket. Aki vállalja, az inkább teljesítsen túl, tehát amit 50 százaléknyi területen kell teljesíteni, azt teljesítse inkább 60 százalékon, hogy a mérési pontatlanságokkal se legyen majd probléma.

 

A gazdálkodási napló vezetése és elektronikus úton történő benyújtása is kötelező.

Az AÖP-ben az évenként változtatható vállalások nagy mozgásteret adnak a termelőknek és ez a biotermelés felé tudja őket terelni, mert ebben olyan jó gyakorlatok vannak, mint például a talajegészség megőrzése, említette Lucskai Attila.

 

Mitől bio az, ami vadon terem?

A kerekasztal-beszélgetés során felmerült, hogy mitől lehet bio minősítésű az a termék, amit vadon termő állományból gyűjtenek be. Az ökogazdálkodásnál három év átállás után lesz bio minősítésű az onnan betakarított termény. A természetből történő gyűjtésnél az a bio, ami olyan helyről származik, amit nem kezeltek a megelőző három évben a biotermesztésben tiltott szerekkel. Régen egyszerűbb volt a helyzet, mert az erdőket nem kezelték semmilyen növényvédő szerrel. A gyapjas pille megjelenése és az ellene irányuló kezelések óta az erdőben gyűjtött gyógynövény sem biztosan bio. A minősítéshez az is kell, hogy fenntartható legyen a gyűjtés, azaz nem lehet a teljes állományt letarolni, mondta Roszík Péter.

 

Temesi Nándor hozzátette, hogy cégüknél jelentős a vadon begyűjtött gyógynövények aránya is, jelenleg 15 ilyen van a kínálatukban. Ezeknek van jövője, de nagy munkát kell belerakni. Aki az elmúlt negyven-ötven évben ezzel foglalkozott, többnyire felhagyott vele, tehát újra kell szervezni a hálózatot. A gyűjtési terület megválasztása is fontos. Kockázatot jelent, ha a szomszéd területekről átsodródnak, átmosódnak a növényvédő szerek, és a gyűjtőkkel meg kell ismertetni a mérgező növényeket. Azért esik vissza világszerte a gyűjtés, mert a minőségben magas a kockázat. Az energiaárak is rontják a gyűjtés gazdaságosságát, ám a szociális háttere miatt mégis érdemes fenntartani.

 

A vételi jegyrendszer működik, de erre és a fenntartható gyűjtésre egyaránt nagyon szerteágazó követelmények vonatkoznak. Volt olyan felvásárló, aki a nagy adminisztrációs terhek miatt adta föl a tevékenységét. Például az is megszabott, hogy a termés, levél vagy egyéb növényi rész hány százaléka gyűjthető annak érdekében, hogy a következő években is legyen mit gyűjteni, említette Temesi Nándor. A klímaváltozás miatt is kevesebb vadon termő gyógynövényt lehet begyűjteni.

 

Az szja-törvény rendelkezése szerint ha magánszemély visz felvásárlóhoz begyűjtött terméket, akkor a jövedelemalap után a felvásárló adózik, így a magánszemély mentesül a bevallási kötelezettség alól (csakúgy, mint a színesfémgyűjtés esetén), mondta Lucskai Attila.

 

Roszík Péter szerint az AÖP fő hatása az lesz, hogy ha pár év múlva végigutazunk az országon, nem néhány szántóföldi növényt látunk mindenfelé, hanem ennél sokkal változatosabb tájképet. A bioban van most egy ötéves kifutó program, de ezt talán a későbbiekben gyakrabban megnyitják. Magyarországon a biotermelés olyan, mint a fűrész fogai: amikor van támogatás, akkor megugrik a termelési kedv, amikor nincs támogatás, akkor visszaesik. Nem a támogatásnak kellene mozgatnia a termelést, annak csak segítenie kellene azt.

 

Forrás: Kertészet és Szőlészet