A koronavírus-járvány egyik hosszú távú következménye a gazdaság átrendeződése lehet. Nemcsak rövidebb vagy hosszabb időre a világszerte bezáró vállalkozások jövedelemkiesése vagy a munkanélküliség növekedése miatt kell újragondolni a gazdasági-társadalmi kapcsolatokat.
A járvány alatt egyértelművé vált, mekkora szükség van a termelőtől az asztalig tartó élelmiszer-ellátási lánc lerövidítésére. A koncepció meghonosításán évek óta dolgozik a marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ. Az elméletről és gyakorlati megvalósításáról Hajdú Zoltánnal, a központ vezetőjével beszélgetett tudósítónk.
– Az élelmiszer-ellátás talán a legalapvetőbb kérdés az emberi társadalom működtetése szempontjából. Válság idején mindig felmerül az éhezéstől való félelem, amit nemrég, a koronavírus-járvány kezdetén mi is megtapasztalhattunk. Az élelmiszer-ellátás nemcsak a távoli múltban volt alapvető kérdés, hanem napjainkban is az, ahogy a szupermarketek üres polcait ábrázoló, a világot nemrégiben bejáró felvételek is igazolják.
Azóta újra megteltek az üzletek polcai és a legtöbben azt hiszik, hogy ugyanúgy mehet tovább az élet, mint a koronavírus-válság előtt. De ez valószínűleg csak illúzió, és nem ártana komolyan venni mint figyelmeztetést.
A valamikori egyszerű, néhány láncszemből álló rendszerek, amelyekben minden család maga termelte meg az élelmiszert, később a termelő saját maga vitte a termékét a piacra, vagy egy-két közvetítő, feldolgozó közreműködésével került a fogyasztóhoz, manapság hatalmas infrastruktúrát igénylő rendszerré alakult. A legtöbb esetben nagyméretű, ipari mezőgazdaságot folytató farmokról származó alapanyagot számos közvetítőn keresztül juttatják a nagybani raktárakba, majd a szupermarketek polcaira. Jelenleg a város és a környező vidék között a várfalnál hatékonyabb akadályt képeznek a városok szélén található szupermarketek. A városiak a legtöbb esetben nem jutnak túl ezen az akadályon, hanem ott vásárolnak be, és nem a környező falvakból, rurális térségekből szerzik be a táplálékot.
– Valóban, az utóbbi időben egyre többen hangoztatják, hogy a helyi termelőket kell támogatni, hiszen ezzel a helyi gazdaságot is segítjük. Azonban a szabadpiacot őrző jogszabályok nem engedik, hogy ebbe a folyamatba bárki is beavatkozzon. Vannak kísérletek, hiszen ha az Európai Unió tagállamairól beszélünk, közülük Románia is tett lépéseket ennek érdekében. De az Európai Bizottság jogsértési eljárást indított az ország ellen.
A jelenlegi technikai és informatikai fejlődés lehetővé teszi kisebb közösségek létrehozását a modern körülmények között: az élelmiszer-ellátó rendszerek decentralizálását. Az élelmiszer-termelést, a „paraszti munkát” nem teszi degradálóvá, mivel a termelők partneri viszonyba kerülnek a vásárlóikkal. A megkülönböztető eljárás nyilvánvalóan sérthet bizonyos elveket, de a rövid értékesítési láncok kiépítése az unión belül is hatékony lehet a helyi gazdaság fejlesztésében, és egyáltalán nem jelentenek versenytársat a nagykereskedőknek. Van rá példa az unión belül is.
– A helyi gazdaság fejlesztése mellett fontosak a környezet- és egészségvédelmi eredmények.
Milyen környezet- és egészségvédelmi célokat tart szem előtt az elképzelés?
– Az Európai Zöld Megállapodás tervezetének központi eleme A termelőtől az asztalig (From Farm to Fork) stratégia, aminek az élelmiszer-ellátási rendszerek méltányosabbá, egészségesebbé és környezetbaráttá tétele a célja. A stratégia átültetése a gyakorlatba most, a járvány idején igazán fontossá vált, mert kiderült, hogy a nem fenntartható élelmiszer-ellátási rendszerek sebezhetőek.
Említette, hogy az uniós tagországokban vannak hasonló kezdeményezések.
– A franciaországi példát ismertetném, amit mi is követtünk. Ott már megalakultak az úgynevezett AMAP-csoportok (AMAP: a „hagyományos paraszti gazdaság fenntartása” szavakból képezett betűszó), és ma már szinte minden városban működik legalább egy. Az ilyen csoportokat mintegy ötven vásárló és egy-két termelő alkotja.
Franciaországban sok kistermelőt megmentett ez a rendszer, hiszen így már 3 hektáros gazdaságból is meg tud élni egy-egy termelő.
Mit nyernek a partnerség résztvevői? Elsősorban biztonságot, hiszen a vásárló hetente megkapja a kosarát, még olyan válság idején is, mint a mostani koronavírus-járvány, a termelőnek pedig a biztos bevételen kívül azt az időt, amit nem kell hagyományos piacozással, értékesítéssel töltenie. A tanulmányok szerint nem elhanyagolható a rendszer szociális hatása sem, hiszen a csoportok sok esetben valódi közösséggé alakulnak.
A francia rendszerhez hasonló, a helyi sajátosságokat és hagyományokat figyelembe vevő rendszerek egész Európában működnek.
Miként működik a Fókusz Öko Központ által kísérletként bevezetett, de azóta is működő rendszer?
– Nem véletlenül említettem a francia rendszert, amivel 2006-ban ismerkedtünk meg, amikor egy Maros megyei, nyárádgálfalvi küldöttséggel Franciaországban jártunk. Ezután indítottuk be a Fókusz Öko Központ Webkamra programját. Honlapunkon kialakítottunk egy felületet, amin keresztül az általunk megkeresett termelők feltöltötték a termékeiket, és ugyanitt a megrendelők is direkt kapcsolatba kerülhettek a gazdákkal. Az általunk kialakított rendszer két pilléren áll. Az egyik, hogy az előre megrendelt termékeket az egyesületünk székházának udvarán szervezett rendezvényen a vásárlók minden héten átvehették. Ezen a „piacon” lehetőség volt akár receptek cseréjére, de más információkkal is elláttuk a résztvevőket.
– Ezen kívül az önkormányzatok támogatásával a községekben, a helyi termelők lakóhelyén is szerveztünk vásárokat, ahova környékbelieket és „városlakókat” hívtunk meg.
– Most a vírusjárvány alatt több szervezet – mint az RMGE vagy a Pro Economica Alapítvány – is indítványozta hasonló rendszerek megszervezését. Tapasztalatunk szerint van rá esély, hogy egy ilyen mozgalom nálunk is elinduljon.
– A koronavírus-járvány idején nagyon sokan érdeklődtek a helyi termékek iránt, tehát kereslet van. Ezeknek az embereknek talán azt kellene tudatosítania, hogy az egészséges helyi termékekhez való hozzájutás egy folyamat része, amire fel kell készülni, és amiben nekik is felelősségük van.
|
Ennek közvetlen eredménye a helyi természetközeli mezőgazdaság felélesztése lehet, ökológiai szempontból pedig az értékes vidéki tájak fenntartása – és ezáltal a hagyományos falukép megőrzése is.
