„Gazdaszolidaritásból ismét jelesre vizsgáztak vidékünk földművesei” – fogalmazott beszédében Őrhidi László, a kárpátaljai adománygyűjtést koordináló Pro Agricultura Carpatika Jótékonysági Alapítvány elnöke. Elmondta, hogy

 

közel kétezer termelő 160 tonna búzát adott össze idén, hogy minden rászoruló asztalára jusson mindennapi betevő. Márpedig egyre többen szorulnak rá.

Környezetünkben sok idős ember él egyedül, és százezernél is többen menekültek ide a háború elől, hogy megyénkben húzzák meg magukat.

 

Idén is számos kihívással kellett szembenéznie a szántóvetőknek, legutóbb például aratáskor, amit gyakran megzavart a sorozatos esőzés. Már látszik, hogy ezzel sem értek véget a megpróbáltatások, hiszen a kicsépelt és tárolóba hordott gabonát még nyomott áron sem lehet értékesíteni. Pedig nyakunkon az őszi talaj-előkészítés, és a vetőmag és a műtrágya beszerzése sem halogatható sokáig. De a mai nap fényesen bizonyítja, hogy a kárpátaljai magyarság nem a meghátrálás, hanem a megmaradás népe, fogalmazott Őrhidi László.

 

Házigazdaként felszólalt Nagy Ferenc, a Nagydobronyi kistérség polgármestere, hangot adva meggyőződésének, hogy

 

a kárpátaljai magyarság a legnehezebb időkben is helyt áll, márpedig az adománygyűjtő akció sikere újból megmutatta a közösség életképességét.

 

„A legmostohább sorsú magyar közösség életerejét, az összefogásban rejlő hatalmas lehetőséget bizonyítja a kárpátaljai gazdák idei teljesítménye” – hangsúlyozta Szólláth Tibor, a magyar Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) alelnöke, Hajdúnánás polgármestere. Bejelentette, hogy Hajdúnánás a napokban fogad egy kárpátaljai gyerekcsoportot, aminek tartalmas programokat biztosítanak, hogy segítsék az iskolakezdéshez szükséges erőgyűjtést.

Jakab István: a kárpátaljai gazdák maguk mögött tudhatják a Kárpát-medencében élő sorstársaik támogatását

 

„Az életet szimbolizáló kenyérrel és a béke üzenetével jöttünk – kezdte ünnepi beszédét Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) elnöke, a magyar országgyűlés alelnöke. – Az egész magyarság összefogott, és nem véletlen a névválasztás: Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem. Mert mint ahogy a 15 millió búzaszem lisztté őrölve egyesül a kenyérben, úgy egyesülnek a magyar emberek a nemzetben”.

 

„A Kárpát-medencei gazdák együttműködése, adománygyűjtő kezdeményezése nem csupán mindennapi kenyerünk előteremtéséről szól, ennél sokkal szerteágazóbb az összefogásuk: kapcsolati tőkét, az agráriumban alkalmazható korszerű technológiák átadását, valamint a folyamatos információ áramlását jelenti.

 

A kárpátaljai magyar gazdák példát adtak a világnak, hisz a tavalyi szűk esztendőben kenyérnekvalóból népességarányosan itt gyűlt össze a legtöbb, mert ezen a vidéken sajnos régóta tudják az emberek, hogy mit jelent a szükség.

Mi pedig tisztában vagyunk azzal, milyen gondokkal küzdenek az itteni sorstársaink – folytatta az agrárpolitikus. – Az elkövetkező hetekben azt próbáljuk felmérni, hogy mi módon segíthetnénk őket vetőmaggal, műtrágyával annak érdekében, hogy megmaradjanak, boldogulni tudjanak a szülőföldjükön, s jövőre az adománygyűjtő akció végén az ideihez hasonló nagyszerű eredményeket tudjanak felmutatni. Hiszem, hogy ez a mai nap is azt igazolja, hogy van értelme annak, ha egymásért felelősséget vállalva küzdünk. Mert a magyar ember már csak olyan, hogy ha baj van, még inkább összetart” – fogalmazott Jakab István.

 

Megtartó erő az anyaföld

Bő évtizeddel ezelőtt azért indította el az Első lépés című programot a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány, hogy minél több életképes családi gazdaság jöjjön létre vidékünkön. A program keretében fóliaházhoz jutottak a faluhelyen élő fiatal, gyereket nevelő házaspárok, aminek az árát több részletben, kamatmentesen fizethették vissza a következő években. Az évek során 370 család kapott ilyen támogatást.

– Idén a jelentős elvándorlás ellenére igen sok a jelentkező. Már közel százan nyújtottak be igényt, pedig még közel egy hónap hátravan a projekt idei lezárásáig – tájékoztatott Molnár Ádám, az alapítvány falugazdásza, a kezdeményezés egyik koordinátora. – Hogy mi az oka a fokozott érdeklődésnek? Legfőképp az, hogy nálunk faluhelyen eddig is kevés munkalehetőség akadt, az ingázás pedig ugyancsak körülményes ezekben az időkben. A hadköteles férfiak számára az ismert okok miatt ez igencsak veszélyes. Valamiből viszont meg kell élni, s erre a fóliás zöldségtermesztés komoly lehetőségeket biztosít. Hadd emlékeztessek rá mindenkit, hogy az utóbbi két évtizedben – jelentős részben magyarországi tanulmányutaknak és anyaországi segítséggel szervezett itteni tanfolyamoknak, no és természetesen a határon átnyúló családi és munkakapcsolatoknak köszönhetően – felnőtt egy korszerű technológiai ismeretekkel rendelkező generáció, amelynek a tagjai igyekeznek ezt a tudást a gyakorlatban felhasználni. Ha valaki körbenéz a fóliás zöldségtermesztéssel foglalkozó családi gazdaságokban, az azt látja, hogy a nagy légterű fóliasátrak korszerű központi fűtéssel és csepegtetőrendszerrel rendelkeznek. Sok helyen a növényállomány szükségletének megfelelően párásítóberendezést és hőlégbefúvót szereltek fel.

 

– De mikor térülnek meg ezek az átlagos családi költségvetéshez képest hatalmas beruházások?

 

– No, itt a lényeg. A felkészült termelők valamennyi kultúra esetében 55-60 százalékos haszonkulccsal dolgoztak idén a hajtatásban. Tehát a befektetett pénz hamar visszajön, legyen szó akár hónapos retekről, akár újburgonyáról, paradicsomról vagy paprikáról. Az uborkát szándékosan a végére hagytam, mert az most mindent visz. Meggyőződésem, hogyha a kártevők és kórokozók elszaporodása miatt nem lenne szükség vetésváltásra a fóliaházakban, akkor Kárpátalján mindenki uborkát nevelne a fedett termesztőközegben.

 

– Mindez a háború kiváltotta konjunkturális hatással magyarázható?

 

– Bizonyára annak is része van benne, de már kicsit korábban, a világjárvány előtt elindult a folyamat. Egyre többen belátják, hogy számos zöldségfélét csak fedett térben lehet biztonságosan termelni. Íme, a bizonyíték: Kárpátalján a szabadföldi paradicsom- és uborkatáblák nagy részét mostanra tönkretették a betegségek. Viszont a megye földrajzi fekvése és éghajlati adottságai lehetővé teszik nálunk, hogy valamennyi kultúra két-három héttel korábban érjen be, mint az ország középső és északi részében. A déli megyékben pedig iszonyatos pusztítást végez a háború.

 

De hogy a témánknál maradjunk, a kárpátaljai gazda szaktudása, újdonságokra való nyitottsága, és nem utolsó sorban kiváló piaci érzéke kellett hozzá, hogy a fóliás zöldségtermesztéssel foglalkozó családi gazdaságaink ilyen jól prosperáljanak. Hatványozottan hasznosul a szellemi tőke is, amit kiváló kapcsolatok révén az anyaország gazdatársadalma tett elérhetővé itteni sorstársai számára.

 

A továbbiakban elmondta, hogy hamarosan közös ösztöndíjprogramot indít a Magosz és a NAK azoknak a kárpátaljai magyar fiataloknak, akik felsőfokú agrárképzésben szeretnének részt venni Magyarországon, hogy a megszerzett tudást szülőföldjükön kamatoztassák az itteni magyar közösség javára.

 

A magyarok kenyeréhez hagyományosan Aknaszlatináról érkezik a só, és idén is Takár Károly (Katyó) nyugdíjas bányász hozta el, kerékpáron téve meg a több mint 140 kilométeres utat. A vizet a Fekete-Tisza forrásából merítették a Pro Agricultura Carpatica Gazdasszony Tagozatának tagjai.

 

A Magosz nemrég alakult gazdasszony tagozata hónapokkal ezelőtt gyűjtést hirdetett a nagydobronyi gyermekotthon lakói számára.

Az adományok – plüssjátékok, vízfesték, meséskönyvek, babakészlet stb. – egy részét most hozták el és osztották szét az ott nevelt kilencven lánygyermek között. Horváth Vivien, a NAK Magyarok Kenyere Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője, a program projektvezetője elmondta, hogy az ajándék másik részét olyan kellékek teszik ki, amelyek a mindennapok megszervezését könnyítik meg, többek közt tisztálkodó-, mosó- és mosogatószerek.

 

Nem szabad megengedni, hogy a búza bősége viszály forrásává váljon Ukrajna és Kelet-Közép-Európa országai között, fogalmazták meg közös óhajukat az ünnepség résztvevői. Annál is inkább erre kell törekedni, mert a világ számos pontján nagy szükség van az itt megtermelt gabonára, százezrek életét lehetne megmenteni vele.

 

A földművesnek, hogy el tudja végezni felelősségteljes munkáját, békére van szüksége. Ha megteremtődik a béke, akkor bízhatunk abban, hogy lesz kenyér bőséggel. Mi, magyarok, szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban, joggal bízhatunk abban, hogy a Szent István által elvetett mag tovább él, hosszú nemzedékeken át, és tápláló ereje biztosítja a kései utódok fennmaradását.

 

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság