A dolgozók megéléseiből táplálkozó „nagy felismerés" jelenség következményeként újabb jelentős mozgás indulhat be világszerte a munkaerőpiacokon – mutat rá a Randstad Workmonitor 2021-es második felmérése. A több mint 27,000 dolgozó megkérdezésével 34 piacon, köztük Magyarországon végzett kutatás eredményei azt mutatják, hogy globálisan és itthon is egyre többen fontolgatják új munkahely keresését. Igaz, míg a nemzetközi adatok arra utalnak, hogy e mögött sok esetben a pandémia hatására átértékelt professzionális és személyes célok és a felülvizsgált munkaerőpiaci pozíció állhat, addig nálunk továbbra is – globális összehasonlításban is kiugróan magas léptékben – a bérezés és a juttatások vezetnek a karrierdöntések során.

Kikristályosodó célok, új elvárások

Nem kérdés, hogy a világméretű járvány váratlan dinamikák sokaságát idézte elő. Az elmúlt két évben a tömeges elbocsátásokat követő rohamos toborzások hatására sok munkaerőpiacon tapasztalhatták meg az emberek, milyen a gazdaság száguldó hullámvasútján ülni. Ugyanakkor a COVID-19 kihívásai mindenhol felszínre hozták a dolgozók alkalmazkodóképességét is, hiszen minden nehézség és sorsfordító kihívás ellenére beleálltak a küzdelembe, és mindvégig állták a sarat.

A hazai munkavállalókra is hatással voltak a pandémia, a home office és a bizonytalanság hosszú hónapjai. A alkalmazásban álló magyarok 44%-a számolt be arról, hogy stresszesebbé váltak a mindennapjai a pandémia óta, és ez változtatásra sarkallja.

Magyarországon például a megkérdezett dolgozók 76%-a szeretne nagyobb rugalmasságot karrierjében a járvány tapasztalatainak hatására, ugyanakkor a globális átlagtól (67%) elmaradva, de így is több mint az alkalmazottak fele, 55% érzi magát felvértezve, hogy változásokat eszközöljön az életében az egészséges „work-life balance” érdekében. Üzleti vezetők szerint ezek a trendek mind egy új norma kialakulásához vezetnek a munkaerőpiacon, hiszen a változást kereső munkavállalók ösztönzőleg hatnak a környezetükre is. Nemzetközi szinten a megkérdezettek több mint fele, Magyarországon 42% nyilatkozott úgy, hogy kollégáik vagy barátaik hasonló döntései inspirálták abban, hogy változtassanak a karrierjükön. Itthon összességében a megkérdezettek alig több mint háromnegyede elégedett eddigi karrierdöntéseivel, ami nemcsak a nemzetközi átlag (84%) alatt van, de környező országokhoz képest is alacsony.      
70% nyilatkozott úgy, hogy világosabbá váltak személyes céljai, kicsivel több mint kétharmad számára pedig a szakmai céljai is jobban körvonalazódtak az elmúlt időszakban. Bár ezek az értékek rendre a COVID-19 járvány hatásairól árulkodnak, sok esetben elmaradnak a nemzetközi adatoktól, ahol a szakemberek szerint még inkább kirajzolódik a dolgozók „nagy felismerése”, személyes pozíciójuk és munkaerőpiaci helyzetük küszöbön álló tömeges átértékelése. A munkavállalók tudatosabbak többek között a rugalmasabb munkavégzés, a jobb fizetés és a versenyképességüket megőrző képzések tekintetében.

A magyarok világelsők a bérezési igény jelentőségét tekintve 

Kiugróan magas – és úgy tűnik, ezen a járvány hosszú hónapjai sem változtattak – a bérezés és a juttatások szerepe a magyarok karrierdöntései során, és ez minden bizonnyal abban is szerepet játszik ahogyan eddigi karrierútjukat értékelik. Világelsőként, nálunk a megkérdezettek 84%-a nyilatkozott úgy, hogy a kompenzáció mértéke a legfontosabb szempont a tényezők között egy állásajánlat értékelésekor. Bár mindenhol ez a tényező vezet, sehol sem annyira kiugróan, mint nálunk, hiszen globális súlya mindössze 58%. Az a tény, hogy a közép-kelet-európai piacok válaszai húzzák fel a nemzetközi átlagot, utalhat a régiós bérek vásárlóerejének csökkenésére vagy akár európai összehasonlításban relatív alacsony színvonalára is. Bár egy évvel ezelőtt arról számolhattunk be, hogy a hazai dolgozók nemcsak a bérgaranciát és a munkahelyek biztonságát helyezték előtérbe, de több mint kétharmaduk kimondottan értékelte a munkaadója támogatását a nehéz helyzetben, a vállalatok számára jelzésértékű lehet, hogy ez a kedvező hangulat bérfejlesztés nélkül valószínűleg nem maradhat tartós.

Továbbra is a fizetés marad a legfontosabb szempont, de a nem pénzügyi juttatások lehetnek azok, melyek megkülönböztethetik egymástól a munkáltatókat a toborzási stratégiájukban

– állítja Baja Sándor, a Randstad Hungary ügyvezetője.  „Most, hogy a munkaerőnek világosabb elképzelése vannak a szakmai célkitűzéseiről, a szervezeteknek teljesen átláthatóan kell kommunikálniuk a teljes juttatási csomagról, hogy előnyt biztosítsanak a legképzettebb munkaerő bevonzásához és megtartásához” – tette hozzá a szakember.

A bérekkel kapcsolatos dolgozói vélekedéseket tovább árnyalja, hogy míg világviszonylatban 40% azok aránya, akiket előléptettek az elmúlt időszakban és az összes megkérdezett 18%-a a nagyobb felelősség mellé béremelést is kiérdemelt, addig itthon a dolgozók 75%-a nem lépett előre a ranglétrán, illetve mindössze minden tizedik hazai válaszadó kapott az előléptetéssel együtt azonnali – tehát nemcsak beígért – béremelést.

A bérek mellett fontos megemlíteni azokat a további szempontokat, amelyek a hazai munkavállalókat befolyásolják karrierdöntések során. A magyarok a rugalmasságot (50%) is jóval a világátlag (39%) feletti súllyal veszik latba, lényeges a biztonságos munkakörnyezet (48%) is, és értékelik, ha egy figyelmes és tiszteletreméltó munkaadónak dolgozhatnak (45%). Mivel sokan számoltak be a stressz-szint emelkedéséről, érthető, hogy 39% számára szempont, hogy kezelhető mértékű legyen a munkahelyi stressz.

Hogyan tudnak a munkáltatók alkalmazkodni a felbátorodott munkaerő változó elvárásaihoz? Azok a vállalatok, amelyek tevékenyen felkarolják ezt az új társadalmi megállapodást annak minden teendőjével együtt, sokkal felkészültebbek arra, hogy biztosítsák a felépüléshez és a növekedéshez szükséges munkaerőt

 – véli a Randstad Hungary ügyvezetője.

A piacképes készségek útvesztőjében

Az, hogy ki hogyan értékeli a saját fizetését, szoros összefüggésben áll a munkaerőpiaci pozíciójáról alkotott képpel – márpedig erre is hatással voltak az elmúlt hónapok, hiszen a pandémia hatására átrendeződött a kulcsfontosságú készségek térképe is.  A megkérdezett hazai munkavállalók közül a világpiacival közel azonos léptékben 56% állítja – 15% pedig kifejezetten így véli –, hogy azért keres új munkahelyet, mert nincs a képességeihez mérten megfizetve. Egy évvel korábbi felmérésünk is rámutatott, hogy a hazai munkavállalók kimondottan magasra tették saját kompetenciáik piaci értékét: akkor 92% vélte úgy, hogy birtokában vannak egy másik munkakör vagy iparág által megkívánt képességeknek.

Egy év elteltével azt mutatják az adatok, hogy a globális átlagnál (33%) kevesebben, mindössze a megkérdezettek 21%-a szerint értékelődtek fel a kompetenciái a világjárvány hatására, háromnegyedük szerint nem változott a pozíciójuk. Ezt a kedvezőtlen tendenciát közvetlen tapasztalataik is alátámaszthatják, hiszen az elmúlt évben – szemben a globális 17%-os értékkel – itthon csak a dolgozók alig 12%-ának nőtt a jövedelemszerzési képessége. A jövedelmezőség átlag feletti romlásáról a munkaerőpiacon kevéssé előnyös pozícióban lévő legidősebbek (18%) és a pályájuk elején álló, kevesebb tapasztalattal bíró legfiatalabbak (20%) számoltak be.

Ez is indukálhatja, hogy a megkérdezett magyar munkavállalók 64%-a úgy érzi, hogy a munkaerőpiacon bekövetkezett vagy várható változások miatt több képzésre és fejlesztésre van szüksége ahhoz, hogy releváns maradjon, illetve 77%-uk egyetért azzal, hogy folyamatosan tanulnia és fejlődnie kell, hogy megőrizze vagy növelje foglalkoztathatóságát. Ezek az értékek a „magabiztosabb” nyugat-európai piacokon jóval alacsonyabbak, igaz ott mindössze 45% érzi magát alulfizetve.

A képzés jelentősége valószínűleg jóval a járvány lecsengése után is megmarad a világgazdaság nagy kihívásai között. Már a COVID-19 érkezése előtt is növekvőben volt a készséghiány, hiszen számos dolgozó vesztette el munkahelyét az automatizáció és az önkiszolgáló gazdaság térnyerése miatt. A javában zajló digitális átállással a háttérben várható, hogy még több ember, különösen a munkaerő legsebezhetőbb szegmenseiből, szorul majd segítségre a piacképes készségek elsajátítása terén. Nem mindegy azonban, hogy kié a készségek karbantartásának felelőssége. „A tanulás és fejlődés szerves részévé kell, hogy váljon a vállalatok toborzási stratégiájának ezekben a munkaerőhiányos időkben” - összegezte a vállalatok egyre sürgetőbb feladatát Baja Sándor.

Tavalyi felmérésünkből kiderül, hogy a hazai dolgozóknak csak 12%-a gondolta – szemben a nyugati 17%-kal –, hogy a kompetenciák frissen tartása az ő feladatuk, közel kétharmaduk szerint ez a munkaadó és a munkavállaló kölcsönös felelőssége. Az eredményeiben rejlő ellentmondás az is, hogy épp az idősebb munkavállalók érzik kevésbé a képzés szükségességét, jóllehet számukra nagyobb a kockázata annak, hogy elveszítik állásukat, és hosszabb ideig munkanélküliek maradnak.

Míg a legtöbb ember úgy érzi, hogy világosabban látja karriercéljait, ugyanez nem mondható el a képzési céljaikról. A válaszadók többsége szerint olyan gyorsan változnak a dolgok, hogy nehezen tudják eldönteni, megfelelnek-e a változó munkaerőpiac követelményeinek, illetve, hogy milyen készségeket sajátítsanak el.

Arra is rámutat a friss felmérés, hogy a dolgozók 57%-a szeretné, ha a kormány vagy a munkaadó készségfelmérő teszteket biztosítana, ezzel segítve annak a megértését, hogy milyen készségek megszerzésére kell összpontosítaniuk a sikeres karrier érdekében. A várakozások szerint és a nemzetközi trendnek megfelelően a legfiatalabb generáció élne inkább ezzel a lehetőséggel, kétharmaduk nyilatkozott így. A 18-24 év közöttiek 66%-a érez így, míg a skála másik végén az 55-67 éveseknek csak 44%-a osztja ezt a nézetet

Annál is inkább fontos a kérdést komolyan venni, mert a Randstad Sourceright által októberben készített, a legvonzóbb készségekről szóló jelentés kimutatta, hogy az IT területen hasznosítható képességek és ismeretek a legkeresettebbek világszerte, és ezek közül több esetében is a lista középmezőnyében vagy alsó harmadában kapott helyet Magyarország a piacképes jelöltek számát tekintve. A cloud computing, a VR/AR, a mesterséges intelligencia (AI), robotikus programozás, kiberbiztonság mind-mind kihívásokat jelentenek, de például az egyre fontosabb blockchain technológia terén a 27 vizsgált ország közül utolsók vagyunk az egy hirdetésre jutó jelöltek arányában.

Dinamikus mozgásban a munkaerőpiac

Felmérésünk globális adatai azt mutatják, hogy a válaszadók rekordmagas aránya, 36%-a váltott munkahelyet az elmúlt egy évben. Ez a legmagasabb adat, amióta a Randstad a Workmonitor kutatás keretében vizsgálja a mobilitási adatokat.

A globális trendhez hasonlóan itthon is a mobilitás további növekedésére számíthatunk a következő időszakban. A 2021 tavaszi mélypont után ismét emelkedett azok száma – 23%-ra –, akik az elmúlt fél évben váltottak munkaadót, igaz, a jelöltorientált piac csúcsán, 2019 legvégén 25% volt ez az érték Magyarországon.

A hazai dolgozók növekvő magabiztosságát jelzi, hogy mindössze 6% fél erősen munkahelye elvesztésétől: 2020-ban 11% volt ez az érték. Nagyobb arányban tartanak ettől a nők, különösen igaz ez közülük a 45 évnél idősebbekre (13%), de a legfiatalabb korosztályban is minden tizedik dolgozót az átlagnál jobban foglalkoztat a kérdés.

60%-on áll azok aránya, akik valami mást csinálnának, mint eddig, 12% pedig jelenlegi munkaadójával is elégedetlen.  A világátlagnál tíz százalékponttal kevesebben, mindössze az alkalmazottak 28%-a elégedett olyannyira jelenlegi helyzetével, hogy nem váltana foglalkoztatót, 45% viszont kimondottan nyitott erre. Az alkalmazottak mintegy tizede el is kezdett nézelődni az ajánlatok között, 6% pedig aktív pályázónak mondható.

https://szakszervezetek.hu/dokumentumok/munkaero-piac/28599-soha-nem-latott-mozgas-a-munkaeropiacon