Katarina eredetileg Székesfehérvár mellett, egy kis faluban élt és dolgozott. Az ifjú hölgy vállalkozóként kereste a kenyerét, de gyakran azt érezte, a természet az igazi otthona, meg kellene próbálni az önellátás útján járni. 2019-ben Debrecen mellett talált rá egy kis vidéki portára, melyen egy csöpp házikó állt. Katarina ebben a csendes zugban látta meg a lehetőségét egy szabadabb életnek.

 

A vállalkozóból gazdálkodóvá változott lány mesélt a Sokszínű vidéknek az életmódváltásról, a kezdeti nehézségekről, állatokról és kertészkedésről.

Mi miatt döntött a vidéki életforma mellett? Mi vonzotta a gazdálkodás világához?

 

Városi lány vagyok, de mindig vonzott a természet, hogy állatok között lehessek, megismerhessem a természetben fellelhető gyógynövényeket és megtanuljam azokat használni. Vállalkozó szellemű vagyok, kellően bátor és magabiztos. Mindennél jobban vágyom a szabadságot, azt hiszem, ezen tulajdonságok vezettek oda, hogy nagyjából a nullával egyenlő tudással felvértezve, 25 évesen, egyedül, nőként kiköltözzek a városból a falu szélére.

Hogyan kezdődött a vidéki élet?

 

Rövid keresgélést követően rátaláltam a házikóra, egy 900 négyzetméteres telken állt. Már akkor beköltöztem a közművek nélküli új otthonomba, mialatt folyt a felújítás. Lavorban fürödtem, földön aludtam miközben minden nappal a határaim feszegettem, de eközben megtanultam az egészen apró és azelőtt evidens dolgoknak örülni, például annak, hogy víz folyik a csapból.

 

Ha a felújítás nem lett volna elég az “életemben először…” nevű listán még elkezdtem egy vállalkozást is. Beszereztem néhány baromfit, és következő évben művelés alá vontam a kertet.  Mindezt persze teljesen zöldfülűként, előzetes tapasztalat nélkül.

Milyen állatokkal, milyen fajta növények termesztésével indította a kis gazdaságot?

 

Pár darab tyúkkal és egy kakassal kezdtem, illetve néhány magyar kacsával. Őket követték a fürjek, a ludak, a kacsák, majd még több tyúk, végül a nyulak.

 

Az egész telekből nagyjából 250 négyzetmétert hasznosítottam veteményesként, melyben gyökérzöldségektől kezdve a kabakosokon át a gyümölcsökig igyekeztem minél több mindent megtermelni – természetesen kezdőként – több-kevesebb sikerrel.

Hogyan hasznosítja a megtermelt javakat? Feldolgozza a gyümölcsöket és a zöldséget?

 

A gazdálkodás a szenvedélyemmé vált, ma már el sem tudom máshogyan képzelni az életem, mint állatok és növények között. Ez egy életforma, ami minden nehézsége ellenére magával ragadott, 5 éve ténylegesen a függője vagyok.

 

Akkoriban még többnyire frissen fogyasztottam a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, az állatokat levágtam, és fogyasztásig fagyasztva tároltam. Mostanában kacérkodom a lekvárkészítéssel, a befőtt és a savanyúság mellett a nyúl kolbász gondolatával. Emellett a kozmetikumaim is egyre nagyobb részét magam készítem, ebben is egy új hobbira találtam.

Miben változott meg az élete az önellátásnak köszönhetően?

 

Mindig is végtelen egyszerű embernek gondoltam magam, de az évek alatt rájöttem, még kevesebb is elég a boldogsághoz, az élethez, mint gondoltam. Tulajdonképpen, ha már sikerül elérni, hogy csak azt kelljen a boltban megvenni, amit semmiképp nem tudok magam előállítani, az már fél siker.

 

A másik, amit tapasztalok és tetszik ebben az életformában, ez a belassult életritmus. Persze ez sem teljesen igaz, mert van, amikor szorít a munka. Vagy éppen egy váratlan helyzet miatt gyorsan kell cselekedni, de alapvetően az, hogy nincs az ember ideje beosztva mások által, nem dirigál neki senki és azt tesz, amit akar, az mindennél többet ér.

 

Cserébe ez egy 0-24-es elfoglaltság, ami bizonyos méretek felett egész embert kíván, de én ezt egyáltalán nem korlátoknak vagy szolgaságnak élem meg, sokkal inkább áldásként tekintek rá, mert így élhetek.

Mit tanácsol azoknak, akik Önhöz hasonlóan életmódváltáson, önellátó gazdálkodásban gondolkoznak?

 

A bizalom és a hit önmagukban nagyon fontos. Sokakat ezek hiánya tart vissza, főképp egyedülálló nőket. A blogom indulásakor az első számú motivációm az volt, hogy őket ösztönözzem. Úgy gondolom, amennyiben érdekli őket ez az életforma, ne szabjon gátat a vágyaiknak egy társ hiánya. Lehet, hogy sokszor jól jött volna nekem is egy férfi fizikai ereje, de erő híján is megoldottam mindent ésszel, és egyébként sokat erősödtem fizikailag is az elmúlt évek során.

Azáltal erősödtem, hogy feszegettem a határaimat és mindig kicsit messzebb mentem, mint amennyit kinéztem volna magamból. Emellett a mai napig megosztok kísérleteket, recepteket legyen az étel vagy kozmetikum, illetve hasznos infókat, amivel segíthetem a hozzám hasonlókat, mert ez is, mint oly’ sok minden örök tanulás – jó, ha ezt is szem előtt tartja az ember.

 

Aki szeretne ötleteket, motivációt meríteni Katarina kis gazdaságából, annak érdemes felkeresni a fiatalasszony blogját.

 

A cikkben szereplő fotókat Katarinától kaptuk.

 

forrás: sokszinuvidek.24.hu