Figyelemre méltó törvényjavaslatot nyújtott be néhány hete az Országgyűlés elnökéhez Korózs Lajos (MSZP) és Tordai Bence (Párbeszéd) parlamenti képviselő „A személyi jövedelemadó egy százalékának a szakszervezetek részére történő felajánlása érdekében az 1996. évi CXXVI. számú törvény módosításáról” címmel. Javaslatuk lényege, hogy a magánszemély által befizetett személyi jövedelemadó külön rendelkezés szerinti jelenlegi 2x1 százalékos kedvezményezési lehetősége - a) civil szervezetek, b) bevett egyházak) - bővüljön újabb 1 százalékkal: ez a plusz 1 százalék kizárólag a munkavállalói érdekképviseletek (szakszervezetek) számára lenne elérhető – olvasható Dávid Ferenc írása a Népszavában.

Fontos kiemelni, hogy az állampolgári/adózói rendelkezési jog kibővülése nem csökkentené a civil szervezetek, különféle egyesületek és a bevett egyházak forráslehetőségeit, az eddigi kedvezményezetti köröket ugyanis nem érinti az indítvány, így szerzett jogokat és érdekeket nem sért. 

Magyarországon alacsony a munkavállalók érdekvédelmi szervezettsége, az összes munkavállaló arányában nem éri el a 9 százalékot, és ez folyamatosan csökken. A klasszikus üzleti szférában a szint még szerényebb, talán 5-6 százalékra tehető. Ezért a szakszervezetek kevés saját forrással rendelkeznek. Csökkenő létszámú tagság, apadó tagdíj-bevétel. Több szakszervezet a korábban szerzett vagyoni tartalékait is felélte, így az ingatlan eladásból/bérleti díjból származó jövedelmük jelentősen megcsappant. Létezni még léteznek, de érdemi érdekképviseleti és szakmai munkát – nem csak a krónikus pénzhiány miatt(!) - már képtelenek végezni. 

Ma 513 bejegyzett szakszervezet működik Magyarországon, hozzávetőlegesen 320-330 ezer taggal.

A szervezeti széttagoltság, a belső rivalizálás és az ellentmondásos közszereplés sokszor az ellenzéki pártokra emlékeztet. De nem a mennyiségi mutatók a meghatározók, hanem az egymással kölcsönhatásban levő társadalmi befolyás (hitelesség) és a mozgósítási képesség.

Míg Franciaországban mindössze 8 százalékos a szervezettség (de a szakszervezeti hívó szóra megmozdul a dolgozók tömege), addig Finnországban, Svédországban, Dániában - a 60 százalék feletti arány következtében - a munkavállalói érdekképviseletek a foglalkoztatáspolitika aktív formálói.

Más vérmérséklet, más kultúra, más struktúra, de a lényeg az, hogy a szakszervezetek a gazdasági és társadalmi élet megkerülhetetlen tényezői.

Dávid Ferenc

A képviselői indítvány elfogadásával végre versenyhelyzetbe kényszerülnének a munkavállalói érdekképviseletek, hiszen nemcsak a tagdíjért kellene küzdeniük, hanem az szja 1 százalékáért is. Az 1 százalékos többlet lehetőséggel pedig nemcsak a tagság, hanem a széles értelemben vett (nem szervezett) dolgozói társadalom is kivehetné a részét a munkavállalói érdekképviseletek működtetéséből. Tagsági jogviszony nélkül, adóbevallás keretében, anonim módon. Évente közel 30 ezer szervezet részesül az 1+1 százalékos támogatásban, amely összességében sem éri el az évi 20 milliárd forintos összeget. Ez a tétel a 2360 milliárd forintos összes személyi jövedelemadó bevétel elenyésző része, így tehát a javaslat megvalósulásának költségvetési korlátai nincsenek. 

A Magyar Katolikus Egyház évente 2 milliárd forintot (mintegy félmillió adózó segíti) meghaladó felajánlást tudhat magáénak, de a Magyarországi Református Egyházé is közelít az 1 milliárdhoz. A javaslat törvényerőre emelkedése esetén a magyar szakszervezeti mozgalom biztosan komoly bevételhez juthatna, mivel a munkavállalók jóval többen vannak, mint az aktív hitélet élők.

A benyújtott javaslattal a szervezett és nem szervezett alkalmazottak több száz milliós, jó esetben milliárdos nagyságrendű összeggel támogathatnák a dolgozói érdekvédelmet, ezzel érdemben segítve hazánk munkaügyi kultúrájának javítását is. Azt nem mondom, hogy az első évben sokan fognak élni az új adakozási lehetőséggel, de a későbbiekben kizárólag a szakszervezeteken múlik a siker. Ha hitelesen képviselik a sokmilliónyi magyar dolgozót, akkor jelentős összeg lesz az 1 százalékos bevétel, ha nem, akkor a munkavállalói érdekképviseletek tovább csúsznak a megsemmisülés felé. Nem érdekünk, hogy ez történjen!

A kérdés csak az, hogy a parlamenti többséget alkotó pártszövetség fontosnak tartja-e a társadalmi párbeszéd felélesztését, a szakszervezetek megerősítését.

Érdekelt-e abban, hogy karakteres, szakmailag jól felkészült, a pártpolitikától függetlenedni kívánó és stabil anyagi háttérrel rendelkező munkavállalói érdekképviseletek működjenek vállalati, ágazati és országos szinten. Ha igen, akkor napirendre tűzik és érdemben tárgyalják a két ellenzéki képviselő indítványát és a vitát követően – a szükséges korrekciók elvégzésével - törvényerőre emelik a javaslatot. Ha nem, akkor minden marad a régiben: gyenge lesz a szakszervezet és kiszolgáltatott a munkavállaló. 

Forrás: Népszava/ szakszervezetek.hu