A szakszervezeteket és a munkavállalókat leginkább érintő változások 2017. január 1-től lépnek életbe. Ezen változások a béren kívüli juttatásokat és az egyes meghatározott juttatásokat érintik. Ezek azok a juttatások, melyeket a munkáltató a cafeteria keretében szokott a munkavállalók számára nyújtani. A jelenlegi törvénymódosítás ezen juttatások adóterheit nem változtatta meg. Mindkét juttatás esetében az adó alapja a juttatás értékének 1,19-szerese. A közteher béren kívüli juttatás esetén 15 százalékos személyi jövedelemadót és 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást – azaz összességében 34,51 százalékos adót – jelent, egyes meghatározott juttatások esetén 15 százalékos személyi jövedelemadót és 27 százalékos egészségügyi hozzájárulást – azaz összességében 49,98 százalékos adót – jelent. A törvény szerint az adó a kifizetőt, tehát a juttatás nyújtóját terheli. (Bár az is igaz, hogy cafeteria rendszerek alkalmazásánál az esetek nagy részében a cafeteria keret megállapításánál a juttatást nyújtói figyelembe veszik az adó mértékét.) Ezek az adóterhek nem túl alacsonyak, viszont a béren kívüli juttatások és az egyes meghatározott juttatások jelentősége abban van, hogy az ilyen címen adott juttatás a kifizetőnek még mindig kevesebbe kerül, mintha ugyanezt az összeget nettó bérben adta volna. Vagyis: egy 100 ezer forintos juttatás, még ha a magasabb adókulccsal is adózik, a juttatás nyújtójának összesen 100.000 + 49.980 = 149.980 forintos kiadást jelent, míg ha nettó 100 ezer forintot kíván adni a munkavállalójának, az összesen mintegy 194 ezer forintos kiadást tesz ki az adókkal együtt.

A törvénymódosítás jelentősen változtatott azon, hogy a korábbi szabályozáshoz képest melyek azok a tételek, amelyek a béren kívüli vagy az egyes meghatározott juttatások közé tartoznak. Vannak olyan juttatások, amelyek átkerültek a béren kívüli juttatások (34,51%-kal adózó) köréből az egyes meghatározott juttatások (49,98%-kal adózó) körébe, illetve vannak olyanok, melyek teljesen törlésre kerültek a 34,51%-kal adózó juttatások közül. Ez utóbbiak a következők:

- a munkavállalónak a személyére és közeli hozzátartozói személyére tekintettel a munkáltató tulajdonában, vagyonkezelésében lévő üdülőben nyújtott üdülési szolgáltatás értékéből az adóévben személyenként a minimálbér összegét meg nem haladó rész,
- a munkahelyi étkeztetésnek minősülő szolgáltatás keretében a munkáltató telephelyén működő étkezőhelyen megvalósuló ételfogyasztás formájában juttatott jövedelemből a havi 12.500 forintot meg nem haladó rész,
- Erzsébet utalvány formájában juttatott jövedelemből a havi 8.000 forintot meg nem haladó rész,
- az iskolakezdési támogatás címén juttatott jövedelemből gyermekenként, tanulónként a minimálbér 30 százalékát meg nem haladó rész,
- a munkáltató nevére szóló számlával megvásárolt, kizárólag a munkavállaló helyi utazására szolgáló bérlet formájában juttatott jövedelem
- az iskolarendszerű képzési költsége munkáltató által történő átvállalása révén juttatott jövedelemből a minimálbér két és félszeresét meg nem haladó rész.
Az, hogy a fenti tételek törlésre kerültek a béren kívüli juttatások közül, még nem jelenti azt, hogy nem adhatóak. A munkáltató, a kifizető szabadon dönthet arról, hogy milyen juttatást ad, a kérdés ilyenkor csak az, hogy mekkora ennek az adóvonzata. Ha a fenti tételeket továbbra is nyújtja a kifizető, akkor az így kapott jövedelemnek nem a 34,51%-os, és a 49,98%-os adóvonzata lesz, hanem a juttatásban részesülőnél lesz összevonás alá kerülő jövedelem és végső soron a juttatónak lesz kb. 94%-nyi költsége vele.

A fentiek következtében a béren kívüli juttatások (34,51%-os adókulcs) körében csak a következő tételek maradtak:
1.) 2017. január 1-től új elemként jelenik meg a béren kívüli juttatások között a munkavállalónak az adóévben juttatott pénzösszegnek az éves keretösszeget – azaz a 100 ezer forintot – meg nem haladó része, ha a juttató a munkáltató,
2.) a munkavállalónak az adóévben a Széchenyi pihenőkártya szálláshely alszámlájára utalt legfeljebb 225 ezer forint támogatás, a vendéglátás alszámlájára utalt legfeljebb 150 ezer forint támogatás, valamint a szabadidő alszámlájára utalt 75 ezer forint támogatás, ha a juttató a munkáltató,
3.) a szakszervezet által a tagjának, a nyugdíjas tagjának, az említett magánszemélyek közeli hozzátartozójának, az elhunyt tag (nyugdíjas tag) közeli hozzátartozójának üdülőben nyújtott üdülési szolgáltatás révén juttatott jövedelemből az adóévben személyenként a minimálbér összegét meg nem haladó rész,
4.) a szövetkezet közösségi alapjából a szövetkezet magányszemély tagja részére a szövetkezet alapszabályában foglaltaknak megfelelően az adóévben nem pénzben juttatott jövedelem együttes értékéből személyenként a minimálbér havi összegének 50 százalékát meg nem haladó rész.

A 2016. évben hatályos törvény rendelkezései szerint egyes meghatározott juttatásnak (azaz magasabb adókulccsal adózó juttatásnak) minősült
- az a juttatás, amely megfelelt a béren kívüli juttatás feltételeinek, de az ott meghatározott értékhatárt meghaladta,
- az adott juttatásokra vonatkozóan meghatározott értékhatárokat meg nem haladóan biztosított béren kívüli juttatások – ide nem értve a Széchenyi Pihenő Kártyával kapcsolatos juttatásokat – adóévi együttes értékének a 200 ezer forintot meghaladó része,
- a 200 ezer forintos keretbe tartozó béren kívüli juttatások és a Széchenyi Pihenő Kártyával kapcsolatos juttatások együttes összegének a 450 ezer forintot meghaladó része.

2017. január 1-től kizárólag a Széchenyi Pihenő Kártyával kapcsolatban – a 2.) pontban – említett értékhatárok feletti juttatások minősülnek egyes meghatározott juttatásnak. Amennyiben a magánszemély az 1.), 3.) és 4.) pontokban meghatározott értékhatárokon felül részesül az ott meghatározott juttatásban, úgy az értékhatárok feletti rész nem egyes meghatározott juttatásnak minősül, hanem a magánszemély esetében összevonandó jövedelem lesz, mely gyakorlatilag ugyanúgy adózik, mint a bér, és ugyanolyan költségeket jelent a munkáltatónak.

További fontos változás, hogy ha a magánszemély az 1.) és 2.) pontban leírt juttatásokat kap a meghatározott értékhatárokon belül a munkáltatótól és ezeknek a juttatásoknak az együttes összege költségvetési szerv munkáltató esetén a 200 ezer forintos, más munkáltató esetén a 450 ezer forintos éves összeget meghaladja, akkor a 200 ezer illetve a 450 ezer forint feletti rész egyes meghatározott juttatásnak (49,98 %-os adókulcs) minősül.

A törvénymódosítás előtt béren kívüli juttatásnak, vagyis alacsonyabb adókulccsal adózó juttatásnak minősült a magánszemély javára átutalt munkáltatói havi hozzájárulásból
a.) az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba a minimálbér 50 százalékát,
b.) az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba/önsegélyező pénztárva együttesen a minimálbér 30 százalékát,
c.) foglalkoztatói nyugdíj szolgáltató intézménybe a minimálbér 50 százalékát
meg nem haladó rész.
2017. január 1-től teljes egészében egyes meghatározott juttatásnak minősül az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárakról szóló törvény előírásai szerint célzott szolgáltatásra befizetett összeg, és így már a teljes összeg magasabb adókulccsal fog adózni.