A legtöbb ember életében legalább egyszer belefut egy olyan helyzetbe, ahol egy kellemetlen kérésre legszívesebben elutasítással válaszolna, végül mégis igent mond. Az ezután következő „kötelességtudatból elvégzett” munka vagy szívesség minden pillanatában azt érzi, hogy bárcsak nemet mondott volna, mégis végigviszi az ígéretét, majd megkönnyebbülten lép tovább, és megfogadja magának, hogy legközelebb kiáll magáért. A nehézségek ott kezdődnek, amikor a következő alkalommal sem képes visszautasítani a számára kellemetlen kérést…

Természetesen megtartani a szavunkat - ha már megígértük a segítséget vagy munkát – valóban szép dolog. Azonban érdemes kicsit a mélyére ásni, hogy a határozott ellenérzésünk  dacára kerülünk bele mégis egy olyan szituációba, amely a későbbiekben biztos rossz érzéssel vagy nehézségekkel jár.

Megfelelési kényszer vezérelt? Szeretetre és elismerésre vágyás van bennem? Nekem csak két perc, ő meg olyan nehezen boldogul vele. Nehezen tudok nemet mondani, hiszen olyan szépen kérte…

Sokan azzal a magyarázattal hesegetik el az alábbi mondatokat, hogy kár ezen gondolkozni, hisz a segíteni akarás pozitív gesztus, és az önfeláldozó, jámbor magatartást mind a munkahelyünk, mind a családunk örömmel fogadja. Önmagunk háttérbe szorítása a társadalom szemében dicséretes tevékenység, hiszen a közösségért, a kollégáinkért, családunkért tett munka és energia jó színben tüntet fel bennünket… egy egészséges szintig.

Azonban ha nem tudunk asszertívan és határozottan kiállni a saját időnk, a saját tevékenységeink fontossága mellett, és azokat mindig hátrébb soroljuk azért, hogy másoknak segítsünk, egy idő után egyszerűen felaprózódunk a sok beözönlő felkérés között. Ilyenkor mások idejét, és személyét udvariasságból, alázatból vagy éppen megfelelni vágyásból jobban tiszteljük, mint magunkat, vagy a számunkra fontos projekteket, prioritásokat, melyekre így már nem jut minőségi idő.

Megfigyeltétek már, hogy legtöbbször, ha nemet mondunk valamire, azt biztosan egy bocsánatkérés keretében tesszük? A Frontiers magazinban pár éve megjelent egy kutatás*, melyet Gili Freedman amerikai pszichológus és csapata végzett, az elutasítás formáival kapcsolatban. Az érdekes kísérletben először megkérdezték a résztvevőket, hogy miként utasítanának el egy találkozót, mire az alanyok 39%-a válaszolta, hogy szerintük a „nem” mellé tűzött „sajnálom” enyhít a visszautasítás formáján.

Azonban amikor élőben szembesültek a „Sajnálom, de nem…” frázissal, már változott a helyzet: miután felszólítást kaptak, hogy a mondatot kimondó asszisztens poharába öntsenek chilit, azok akik bocsánatkéréssel kísért elutasítást kaptak, jóval több szósszal büntették a nemet mondó kutatót.

Határozottan, de udvariasan nemet mondani művészet. Gondolatban legtöbbünknek tökéletesen megy, gyakorlatban viszont már problémásabb a feladat, hiszen a másik megbántásától, szeretetének elvesztésétől való félelem nagyban nehezíti az empatikus, mégis tudatos, öngondoskodó gondolkodást és az asszertív (kedves, de határozott) fellépést. Ezért most néhány lépésben körüljárunk egy technikát, amihez bátran nyúlhatsz, ha gyakorlottabban szeretnél nemet mondani.

1. Hallgasd meg empatikusan, és figyelmesen a kérést, majd tükrözd vissza (foglald össze a saját szavaiddal) a másik mondandóját, tehát hogy számodra mit jelent ez a kérdés. Például így:

Tehát azt szeretnéd kérni tőlem, hogy írjak meg egy 25 oldalas elemzést a cég idei bevételéről?

2. Kérj, majd adj időt magadnak, hogy átgondolhasd a válaszod. Ami elsőre remek, motiváló feladatnak tűnik, végiggondolva lehet, hogy számodra csak egy „szépen becsomagolt” plusz teher, amit nem feltétlenül kell magadra vállalnod. Ha „alszol rá egyet” és utána adsz választ, elkerülheted, hogy kész helyzet elé állítsanak. Például megfogalmazhatod így: 

Megtisztelő, hogy hozzám fordultál ezzel a kéréssel, szeretném átgondolni. Térjünk rá vissza holnap reggel!

3. Amíg végiggondolod, hogy valójában mit szeretnél válaszolni, tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket:

Tulajdonképpen mire fogok most igent, vagy nemet mondani? Ez a feladat értéket képvisel a számomra? Van hozzá kapcsolódásom, érdekel? Fontos a számomra vagy csak mások kedvéért végezném el? Hogy fogom érezni magam, ha igennel felelek rá, és hogyan hogy ha nemmel? Milyen előnyökkel járna számomra, ha elvégezném, vagy adott esetben milyen negatív hatásai lennének, ha nem tenném meg, amire kérnek? Valójában mennyi időt és energiát kér tőlem ez a feladat? Belefér ez most az időmbe?

4. Amikor pedig választ adsz, légy udvarias, de határozott. Ha úgy érzed jónak, indokold meg a döntésedet, de ne mentegetőzz. Azzal, hogy nemet mondasz, még nem csináltál rosszat, amiért bocsánatot kellene kérned. Ha tisztán, és érthetően kommunikálod, hogy számodra ez a kérés jelenleg nem fér bele, partnered is elfogadja majd a döntésedet.

Ösztönös vágyunk - hogy a körülöttünk lévőkkel együttműködjünk és kijöjjünk -, néha túlzottan is arra vezet bennünket, hogy saját igényeinket háttérbe szorítva minden kérésnek igyekezzünk megfelelni. Azonban ezt a nyomást reálisan kezelve, megfelelő magabiztossággal, és saját időnket tisztelve fontos tudatosítanunk, hogy mondhatunk nemet azokra a szituációkra, melyek több értékes energiát vinnének el tőlünk, mint amennyit valójában adni tudunk.

hrportal.hu