- Mekkora veszélyt jelent a magyar agrárium számára az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti előkészületben lévő kereskedelmi megállapodás? A változásokra történő felkészülésre lesz-e elegendő idő?

- Jelenlegi agrárkereskedelmi forgalmunk az USA-val a magyar élelmiszer-gazdaság külkereskedelmének szempontjából marginális szerepet játszik, az Egyesült Államok hazánk egyik leginkább kihasználatlan élelmiszer-gazdasági célpiaca. A Magyarországra irányuló import jelenlegi szerkezetének vizsgálatából arra következtettünk, hogy az egyezmény esetleges megkötése nem veszélyeztetné lényegesen a belpiacot.

A jelenlegi, Európai Unión belüli exportpiacaink tekintetében viszont az USA hatással lehet hagyományos exportlehetőségeinkre. A politikai szándék szerint a tárgyalások idei lezárása a cél, viszont a megállapodás szövegének helyzete és a közelgő amerikai változások kétségessé teszik az idei zárás lehetőségét. Az esetleges lezárást követően a megállapodás ratifikációja még 2-3 évet vehet majd igénybe, így amennyiben ez a forgatókönyv valósul meg, a felkészülésre elegendő idő áll rendelkezésre.

- Figyelembe véve a 2020-ig tartó időszak várható támogatásait, a költségvetési időszak végéig a hazai élelmiszer-gazdaság elérheti-e az Unió átlagos fejlettségi szintjét?

- Magyarország kedvező mezőgazdasági adottságainak és az utóbbi évek fejlesztéseinek eredményeként a magyar élelmiszer-gazdaságban már most is vannak olyan ágazatok és termelők, akik uniós szinten is megállják a helyüket. A következő időszak fontos feladata, hogy a magyar gazdák és élelmiszer-feldolgozók minél nagyobb hányada zárkózzon fel Európa élmezőnyéhez.

Ehhez a Vidékfejlesztési Program, valamint a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretében jelentős fejlesztési források, míg az EMGA-ból és nemzeti költségvetésből rekord összegű termelői jövedelemtámogatások állnak majd rendelkezésre.

A fejlesztéseket szintén támogatja az alacsony kamatkörnyezet, a kedvezményes hitelprogramok és a pénzintézetek mezőgazdaság irányába történő „nyitása” is.

- Mi lesz az orosz embargó sorsa? Meg kell tanulni tartósan vele élni, avagy külön bejelentés nélkül, csendben felszámolódik majd?

- A 2014. augusztus 7-e óta érvényben lévő orosz behozatali korlátozás bevezetése után egyes agrártermékek ára annak ellenére csökkent, hogy az orosz piacról kiszoruló termékeket jelentős részben el lehetett helyezni új piacokon is.

A kormány – különösen a sertés- és tej-tejtermék ágazatokban – mindent megtesz az embargó és a nemzetközi piaci helyzet által okozott árletörő hatások hazai kompenzációjának érdekében, tudatosan készül annak végére (részt veszünk oroszországi élelmiszeripari kiállításokon, a magyar és orosz piaci szereplők, valamint a két ország kormánya kölcsönösen keresik az együttműködési lehetőségeket a mai napig). Az embargó megszüntetése – véleményünk szerint – a nemzetközi politikai fejleményektől függ, annak idejét megjósolni nem tudjuk.

- Mit tesz az agrárkormányzat a precíziós művelési módszer gyorsabb hazai elterjedéséért?

- A precíziós művelési módszer elterjedésének elsősorban a technológiák magas bekerülési költsége szab gátat. Az egyes ágazatokban a Vidékfejlesztési Programban kiírt pályázatok hasznos eszközei lehetnek az ilyen irányú fejlesztéseknek.

- Milyen más területek fejlesztésével lehet a hazai ágazat versenyképességét fokozni?

- A Közös Agrárpolitika (KAP) forrásai az elmúlt 10 évben sokat segítettek a közép-kelet-európai országoknak az agrárgazdaság versenyképességében fellelhető lemaradás ledolgozásában. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy áttörő eredményt az európai agrártermelési versenyben és a hozzáadott érték növelésére alapozó fejlődésben csak akkor tudunk elérni, ha a jelenleginél nagyobb hangsúlyt fektetünk a tudásalapú fejlesztésre.

A tudásalapú fejlesztéshez viszont kutatásra, fejlesztésre és innovációra van szüksége az ágazatnak. A Földművelésügyi Minisztérium komoly erőfeszítéseket tesz, hogy az agrárgazdasági szereplőket közelebb hozza a kutatási oldalon felhalmozódott tudáshoz. Azt lehet mondani, hogy jelenleg építjük a hazai agrárinnovációs hálózatot kutatók és gazdálkodók együttműködésében.

- Nagy erőfeszítések mellett viszonylag lassú az állatállomány növekedése. A kormányzati szándékot piaci folyamatok rendre keresztezik: hektikusan ingadozó, általában nagyon alacsony sertésfelvásárlási ár, várhatóan évekig elhúzódó tejárcsökkenési folyamat. Mintha a körülmények az agrárkormányzat akarata ellen dolgoznának...

- A kormány agrárpolitikájának középpontjában áll az állattenyésztés fejlesztése, és a célzott intézkedéseknek már látszanak az eredményei. Az állatállomány több évtizedes csökkenése megállt, és az elmúlt években a legtöbb állatfaj esetében jelentős növekedés volt megfigyelhető. Ugyanakkor a tej- és a sertésszektor az elmúlt évben komoly kihívásokkal szembesült, mivel Európa-szerte nagymértékben csökkentek a termelői árak.

A minisztérium egyik legfőbb célja évek óta az állattenyésztés fejlesztése, ezért az elért eredmények és növekedési potenciál megtartása érdekében idén a legfőbb feladat az érintett piacok stabilizálása és a termelők veszteségeinek csökkentése. Az FM a termelők likviditásának javítása érdekében az EU-szabályok által lehetővé tett maximális mértékben fizette ki a közvetlen támogatások előlegét, és növelte az érintett szektorokban adható nemzeti támogatások mértékét.

Emellett 2016. január 1-jétől 27 százalékról 5 százalékra csökkentette a sertéshús áfáját a piac tisztulása és a belső kereslet emelése érdekében. A központi költségvetés teherbírásának függvényében hasonló lépések várhatóak több más állattenyésztési ágazatban is.

- Nincs jó állapotban a feldolgozó nagyipar. Egyesek azzal érvelnek ennek a területnek a fokozott támogatása mellett, hogy igazán exportárualap innen várható.

- Az élelmiszeriparban a kisméretű vállalkozások nagy számaránya ellenére a nettó árbevétel és a hozzáadott érték jelentős koncentrációt mutat. A nagyvállalkozások (250 fő felett) adják a nettó árbevétel és a hozzáadott érték több mint felét, a közepes vállalkozások (50 és 250 fő között) részesedése a nettó árbevételből és a kibocsátásból pedig közel egyharmad, ez a két vállalkozáscsoport felelős az árbevétel és a hozzáadott érték négyötödéért.

Az élelmiszer-ágazatban azonban a mai napig nem alakult ki az optimálisnak tekinthető üzemszerkezet. A tömegtermékek előállítása területén például nincsenek európai szinten versenyképes méretű vállalkozásaink, kkv-k próbálnak olcsó tömegtermékekkel versenyezni nemzetközi vállalatokkal egy igen koncentrált kiskereskedelmi struktúrában.

Ezért meg kell erősíteni a hazai nagyvállalatokat, hogy hatékonyságuk és termelékenységük javításával a Magyarországon megtermelt nyersanyagok feldolgozása és a hazai ellátás területén fel tudják venni a versenyt a nemzetközi nagyvállalatokkal.

- Klímaváltozás, avagy korábban is előforduló, néha szélsőséges időjárás, amit az elmúlt években tapasztalunk? Van-e feladata az agrárkormányzatnak a gazdálkodók felkészítésében?

- Szélsőséges időjárás már a klímaváltozás folyamatának felismerése előtti időszakokban is előfordult, hatásainak, összefüggéseinek vizsgálata csak hosszabb időtávban lehetséges. Kiemelt segítségben részesülhetnek a gazdálkodók a Vidékfejlesztési Program öntözésfejlesztésre elkülönített forrásai révén, ez az eszköz reményeink szerint hasznos lehetőségnek bizonyul majd a klímaváltozás hatásaira történő felkészülésben.

- Mekkora tartalékok vannak még a hazai termelésű élelmiszer-fogyasztás elterjesztésében? A rövid ellátási lánc jelentésével – egy felmérés szerint – a fogyasztóknak az ötöde van pontosan tisztában. Úgy tűnik, a vevőknek mintegy 60 százaléka még mindig az ár alapján választ terméket. Mennyi idő kell „az osztrák szemlélet” hazai elterjesztéséhez? Ilyen multitulajdonban lévő kereskedelmi hálózattal meg lehet ezt egyáltalán valósítani?

- A hazai előállítású élelmiszer fogyasztásának elterjesztése komplex kihívást jelent mind a nemzetgazdaság irányítói, mind a termékek előállítói számára, az említett feladatok megoldása a szociális érzékenység okán sem gyors folyamat, azonban az elért gazdasági eredményeink biztatóak, és a fogyasztói szokások tendenciáját pozitív irányba mozdítják el.

Ennek jegyében indítottuk el 2013-ban a magyar sertéshús marketingtámogatását hosszú távon, melyre az elmúlt 3 év során 670 millió forint kormányzati forrást biztosítottunk, ami 2016-ban tovább folytatódik a tervezettek szerint még 200 millió forint felhasználásával. A hazai tej és tejtermékek népszerűsítése érdekében 2015-ben fogyasztói kampányba kezdtünk, melyre 420 millió forintot fordítunk.

Egyre gyakrabban figyelhető meg, hogy a fogyasztók a mindennapos bevásárlások során már nemcsak az ár szerint döntenek felelősen a termékek kiválasztásainál, hanem az összetételük és származásuk alapján is. Ez annak is köszönhető, hogy a vásárlók részéről egyre inkább előtérbe kerül a megbízhatóság és nyomon követhetőség igénye. Itt is kiemelt szerepet kap a minőségtanúsító védjegyek szerepe és ismertsége. Ezen a téren még vannak kihasználatlan lehetőségek. Amennyiben tudatosan folytatjuk a fent említett munkát, úgy a kérdésben említett „osztrák fogyasztói szemlélet” hazánkban is működhet.