A 2021-2027 közötti Közös Agrárpolitika (KAP) kialakításáról szóló európai bizottsági javaslat ismeretében fontos pontosan látnunk, mit rejthet a vékonyabb magyar boríték, reáláron mit jelent a magyar mezőgazdaság és a nemzeti költségvetés számára a tervezett támogatáscsökkentés. Az OTP agrárszakértőinek írásából ezek kiderülnek. Az Európa jövőjét felvázoló Fehér Könyvvel vette kezdetét 2017. március elején a 2021-2027 közötti Közös Agrárpolitika (KAP) kialakításának a folyamata. Azóta számos vitaanyagot készítettek, és egy sor szakmai fórumot tartottak a KAP tervezett kereteiről. Idén május 2-án napvilágot látott az EU 2021-2027 közötti időszakot felölelő költségvetési javaslata, majd június elsején a Közös Agrárpolitika jogalkotási tervei is elérhetővé váltak.

A magyar szaksajtó és intézményrendszer dicséretes gyorsasággal feldolgozta és a hazai szakemberek számára is megismerhetővé tette a tervezetet, sajnos azonban a gyorsaság néhány cikkben és közleményben pontatlanságot, vagy félreértelmezhető megállapításokat szült, ezért indokoltnak tűnik az új KAP-al kapcsolatos jelenlegi elképzelések összefoglalása. Mindezek mellett azt is hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság által javasolt szabályozók még közel sem tekinthetők véglegesnek, sok a bizonytalan elem és az egyeztetések során még jelentős változások is elképzelhetők. A Magyar Kormány – az uniós tagországok többségéhez hasonlóan – több vonatkozásban is kifejtette ellenvéleményét a bizottsági tervezet egyes részeiről. A módosító javaslatokkal, illetve azok elfogadásának esélyeivel jelenlegi cikkünkben nem foglalkozunk, célunk az ismertté vált tervezet fő elemeinek ismertetése.

A javasolt KAP fő jellemzőia több szubszidiaritás, vagyis a döntéshozatal alacsonyabb szintre helyezése, a teljesítményalapú célzott támogatás, az I. pilléres – vagyis a jövedelemstabilizáló, a közjavak előállítását szolgáló, illetve a piacok egyensúlyának megteremtését célzó intézkedéseket finanszírozó – támogatások méltányosabb szétosztása, a környezetvédelmi és klímapolitikai célok hangsúlyosabb figyelembe vétele és az egyszerűsítés lesznek.Tovább nő a tagállami hatáskör a KAP alkalmazásában, megint lépünk egyet a „közös finanszírozású nemzeti agrárpolitikák” irányába.

Vékonyabb boríték

A KAP teljes költségvetése összességében csökken, a KAP-pénzek aránya az uniós költségvetésben már csak 30 százalék körül alakul. Ebből adódóan a magyar boríték is vékonyabb lesz. A vidékfejlesztési keret éves szinten 15 százalékkal (491 millió euróról 416 millió euróra) csökken. A Magyarországnak jutó közvetlen támogatások  csak kevésbé jelentősen, 4 százalékkal (1 273 millió euróról 1 219 millió euróra) mérséklődhetnek. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a fenti összegek folyó áron értendők. Ha az inflációs hatással is kalkulálunk, és 2018. évi árakon vizsgáljuk, mi történik az uniós ciklusban, az összkép már sokkal rosszabb. A területalapú támogatásokat is tartalmazó első pillérben reál áron számítva mintegy 20 százalékos vágás kalkulálható. Az agrárkassza második pillérében, a vidékfejlesztésnél pedig közel 30 százalékos reálértékű az uniós támogatások zuhanása.

A csökkenő közösségi forrásokat a Vidékfejlesztési Program (VP) keretei közt a nemzeti társfinanszírozás arányának növekedése némileg pótolhatja. A második pillér – vagyis a vidékfejlesztés – esetében a növekvő magyar költségvetési hozzájárulás végül 20 százalékra mérsékli a vágás mértékét. Hazánk esetében ugyanakkor veszélyt jelent, hogy a társfinanszírozás 15-ről 30 százalékra történő emelkedése többletkiadást jelent a költségvetésnek, amit az eddigi kiadások (például a nemzeti támogatások) terhére egalizálhatnak.

A tagországoknak lehetőségük lesz az egyes pillérek közötti forrásátcsoportosításra, legfeljebb15 százalékos mértékig. További 15 százalékos átcsoportosításra lenne lehetőség az I. pillérből a II. pillérbe speciális környezet- és éghajlatvédelmi célkitűzésekre.

Az új programozási ciklusban tagállami szintű KAP-stratégiát kell készíteni, ami lefedi az I. és II. pillérre vonatkozó támogatásokat és azok hasznosulását egyaránt. A nemzeti stratégiának összhangban kell lennie a Brüsszelben kidolgozott KAP Stratégiai Terv általános céljaival, amelyek a következők:

• Okos, rugalmas, diverzifikált agrárszektor az élelmezésbiztonság érdekében megfelelő jövedelem biztosítása a gazdáknak, fokozott piacorientáció és versenyképesség (K+F, technológia, digitalizáció), a gazdák pozíciójának erősítése az érték-láncon belül.
• Környezetvédelmi és klímapolitikai célokhoz való hozzájárulás, a klímaváltozást okozó hatások csökkentése, fenntartható energiagazdálkodás, a természeti erőforrások fejlesztése és a velük való hatékonyabb gazdálkodás, a biodiverzitás megóvása, élőhelyek megőrzése, fokozott ökoszisztéma szolgáltatások.
• A vidék társadalmi szövetének megerősítése, fiatalítás az agráriumban, a vidék gazdaságának fejlesztése, foglalkoztatás, növekedés és társadalmi integráció elősegítése a vidéki területeken, az élelmiszergazdasággal szemben támasztott társadalmi elvárásoknak való fokozottabb megfelelés.

A teljesítményeket, az eredményeket évente indikátorok alapján kell mérni, a teljesítést az EU értékeli. Az indikátorok kijelölése és a mértékeinek meghatározása még sok gondot okozhat a tagországok számára a KAP működtetésében. Az I. és II. pillérre is kiterjedő stratégiai tervkészítési kötelezettség miatt – az egyszerűsítési törekvésekkel ellentétben – növekedni fog a bürokrácia és az EU „zsarolási potenciálja”. Ezért a tárgyalási szakaszban arra kell törekednünk, hogy a számunkra fontos „szerzett jogainkat” megtartsuk. Például garanciák kellenek arra, hogy az indikátorok teljesüléséről folyó esetleges viták ne veszélyeztessék támogatási előlegek októberi kifizetését.

Példa a támogatás kiszámítására

Az első pillér esetében az EU továbbra is a támogatások 100 százalékát finanszírozza. A közvetlen támogatásoknál ugyanakkor a támogatás maximuma üzemenként 100 ezer eurónál van, 60 ezer eurótól pedig degresszivitást kell alkalmazni! Nagyon fontos, hogy – a jelenlegi konstrukciótól eltérően – kötelező lesz a bérköltségek és közterheik figyelembe vétele, mellyel a 100 ezer euró támogatásmaximum túlléphető. A közvetlen kifizetések kalkulált teljes összegéből ezért először le kell vonni a bérek és közterhek összegét, majd a fennmaradó támogatásokra kell alkalmazni a degresszivitást és a támogatásmaximalizálást (capping). A közvetlen támogatások 60 000 eurót meghaladó részét a következők szerint kell csökkenteni:

a) legalább 25 százalékkal a 60 000-75 000 euró közötti sávban;
b) legalább 50 százalékkal a 75 000-90 000 euró közötti sávban;
c) legalább 75 százalékkal a 90 000-100 000 euró közötti sávban;
d) 100 százalékkal az összeg 100 000 eurót meghaladó részében.

A degresszivitás és a capping szerint csökkentett támogatási összeghez hozzá kell adni a bér és járulékaik összegének megfelelő támogatási összeget, s így alakul ki egy adott üzem számára éves szinten folyósítandó közvetlen támogatás keretösszege.

A könnyebb és pontos érthetőség céljából egy példával érzékeltetjük a rendszer működését:

• Egy gazdaság közvetlen támogatására kalkulált összeg 320 ezer euró. Bérköltségek és közterheik 250 ezer euró (nemzeti vagy regionális szinten megállapított átlagos szokásos munkabérek és az érintett mezőgazdasági termelő által bevallott éves munkaerőegységek számának szorzataként kapott érték).
• A kötelező bérkompenzációként a gazdaságra jutó 320 ezer eurós támogatásból levonásra kerül a 250 ezer eurós bér és közteher, ami 70 ezer eurós támogatási keretet ad.
• A 70 ezer euróból 60 ezer eurót megkap a gazdaság, a fennmaradó 10 ezer eurónak azonban csak a 75 százalékát (feltételezve, hogy a tagország nem állapít meg 25 százaléknál magasabb elvont hányadot).
• Így a gazdaságnak kifizetett közvetlen támogatás összege 317 500 euró.

A capping és a degresszió eredményeképp felszabaduló összegeket a tagállamok a kis és közepes gazdaságok között oszthatják szét, vagy a II. pillérbe csoportosíthatják át vidékfejlesztési célokra fordítva.

A Bizottság javaslata alapján a területalapú támogatás igénybevétele előfeltételeként a fokozott környezeti és éghajlatvédelmi követelmények teljesítését várnák el. Ez alapján kötelező lenne a Nitrát Direktíva, a Víz Keretirányelv és a NATURA 2000 előírások betartása, illetve egyéb, unió szinten előirányzott gyakorlat megvalósítása. Így például előírnák a termelőknek a tápanyag-gazdálkodási terv készítését, a vetésforgó alkalmazását. Ezzel párhuzamosan viszont a jelenlegi zöldítési rendszer megszűnne.

Szűkebbre szabott termeléshez kötött kifizetések

A mezőgazdasági kisüzemek esetében továbbra is lehetőség lesz arra, hogy a kistermelők az alap jövedelemtámogatást egyösszegű éves átalánytámogatás formájában igényelhessék.

Fontos cél a generációs megújulás elősegítése is. Ezért a közvetlen támogatások minimum 2 százalékának megfelelő összeget ezentúl is a fiatal mezőgazdasági termelők támogatására kell fordítani, amelyet a tagállamok egyrészt kiegészítő támogatás odaítélésével, másrészt vidékfejlesztési támogatás pályáztatásával valósíthatnak meg.

A tervezet szerint ugyanakkor valamelyest csökken a termeléshez kötött támogatások fizetésének lehetősége. A tagállamok KAP-költségvetésük 10 százalékát fordíthatják ilyen szektorok támogatására, illetve ezen felül 2 százalékot a fehérjeágazatok támogatására a jelenlegi időszakban alkalmazott 13+2 százalék helyett.

A Bizottság tervei szerint a termelők a következő pénzügyi ciklusban is a jelenlegihez hasonló vidékfejlesztési támogatásokra pályázhatnának. Ugyanakkor a II. pillér esetén az EU csökkenti az uniós források arányát, ami maximum 70 százalék lenne a kevésbé fejlett régiókban, és 43 százalék az egyéb térségekben (a jelenlegi 85  és 53 százalék helyett). Elvárás lenne, hogy a tagállamok vidékfejlesztési forrásaik minimum 30 százalékát környezet- és éghajlatvédelmi célkitűzésekre, minimum 5 százalékát a LEADER közösségi fejlesztésekre, maximum 4 százalékát pedig a KAP végrehajtását támogató technikai segítségnyújtási feladatokra fordítsák.

A Bizottság kiemelt szerepet szán a jövőben a szaktanácsadási rendszereknek is, amelyeknek a termelőket naprakész információkkal, ismeretekkel kell ellátniuk. A tagállamoknak ezért Stratégiai Tervükben fel kell vázolni, miként tervezik ezt biztosítani. A KAP Stratégiai Tervek végrehajtásának támogatására mind uniós, mind pedig nemzeti szinten KAP Hálózatok jönnek majd létre.

Az EU jogalkotási terve szerint 2019 májusában szeretne a folyamat végére érni. Megítélésünk szerint azonban ez várhatóan késni fog. Az uniós parlamenti választásokra és az új Bizottság megalakulására tekintettel valószínűleg átmeneti szabályozásra lesz szükség.