Hollósi Dáviddal, az vezetőjével az oktatásról, a hiányzó agrárkutatásokról és a precíziós gazdálkodásról beszélgettünk.

Hollósi Dávid: a továbblépéshez ki kellene jelölni azokat a kutatóbázisokat, amelyek a világ tudását szintetizálnák, és a magyar adottságokra alkalmaznák – fotó: Erste

„Haza kell hozni azokat az ismereteket, amelyeket széles körben csak külföldön találunk meg egyelőre, ugyanakkor újra kell építeni azt a tudásbázist is, amely a magyar mezőgazdaságot a ’80-as években az első ötbe emelte Európában” – ez idézet Öntől, térjünk vissza az előző interjújában épp csak érintett témára. Hol vesztettük el a tudást, és miért nem épült újra?

A mezőgazdasági egyetemeknek, szakiskoláknak óriási történelmük van Magyarországon: Keszthely, Debrecen, Mosonmagyaróvár, Kaposvár, Gödöllő mind ezt példázza. Nagyon komoly tudású, világszinten elismert szakemberek dolgoztak ezeken a helyeken, ám ez a rendszerváltozással kezdődően valahogy megkopott, „elfelejtettünk gondolkodni”. Elvégzik ezt helyettünk mások, például a vetőmaghoz is használati utasítást kapunk, mi meg betartjuk, megcsináljuk, amit a feladat megkövetel, és nem is gondolunk rá, hogy magunknak is megvan a tudásunk mindehhez.

Őszinteséget várna az oktatásban is

Az is tény, hogy a GDP-nek csak nagyon alacsony, mindössze 1-2 százalékát fordítjuk oktatásra – míg például Dániában 7-8-at –, és ennek súlyos következményei vannak. A továbblépéshez ki kellene jelölni azokat a kutatóbázisokat, amelyek a világ tudását szintetizálnák, és a magyar adottságokra alkalmazva kidolgoznák azt, mely területeken lehet nagyon jó a mezőgazdaságunk.

„Őszinteséget várnék az oktatásban is – jegyezte meg. Államvizsgáztatok agráregyetemen, és amikor valaki kihúzza az első tételt, hogy mi a mezőgazdaság, és végzősként nem tud csípőből jó választ adni, az azért elkeserítő, időnként szigorúbbnak kell lenni.”

És a szaktudáshoz szükségesek még a külföldi tanulmányutak – megfelelő nyelvtudás nélkül nagyon nehéz –, a nyitottság és az előrelátás is. Az tény, hogy az uniós támogatás nagyon fontos eleme jelen pillanatban az agrártermelésnek, és ha nem csináljuk annyira jól, akkor is fennmaradunk a víz felszínén. De a támogatások nem tartanak örökké, tehát valószínűleg ez a kényszer is kell ahhoz, hogy előbb-utóbb rájöjjünk arra, hogy újra kell építeni azt a hihetetlenül mély agrárszaktudást, amely megvolt ebben az országban.

Most azt tapasztalom, hogy az egyetemek és a piac eltávolodtak egymástól ahelyett, hogy minél jobban összefognának. Ezért is kötött az Erste Agrár Kompetencia Központ együttműködési megállapodást a Kaposvári Egyetemmel. Nekünk feladatunk az üzlet meg a fejlesztések finanszírozása, az övéké meg az, hogy elvonuljanak egy kutatólaboratóriumba, és csak szakmai dolgokkal foglalkozzanak. Ezt a kettőt kell összehozni. Ha  ráébresztjük egymást arra, hogy mindegyik alapvetően egy verseny, egy fejlődési pálya, akkor nagyon jó dolgok sülhetnek ki, tudjuk egymást tanítani.

Ez Kaposvárral már jó pályán van? Azt tapasztalom, hogy fog ez menni, de ehhez az egyetemeknek is fel kell ismerniük azt, hogy az elmélet csak annyit ér, amennyit a gyakorlatba át lehet ültetni belőle.

Nem tudják, hol a határa, de azt sem, hol kezdődött

A precíziós gazdálkodással hol állunk, hol kellene állnunk? Ebben is messze járunk attól, amit ideálisnak lehetne nevezni. Kiindulásul azért valamit lássunk tisztán: nem elég megvenni egy precíziós gépet, hogy akkor ezzel aztán megoldottuk. Gazdálkodásunk minden egyes fázisában szükség van arra, hogy precízen cselekedjünk és gondolkodjunk. Hiába van például egy olyan mobiltelefonom, amely mindent tud, ha nem tudom kihasználni. Ha csak sms-t írok rajta, meg néha telefonálok, akkor gyakorlatilag nincs rá szükségem. Nem éri meg drága pénzért megvenni, mert nem termeli ki az árát.

Három dolog mindenképpen szükséges a precíziós gazdálkodás bevezetéséhez: felérni fejben tudással; egy bizonyos gazdaságméret; végig kell vinni az egész termelési folyamaton.

Hol húzza meg a gazdaságméret határát? Nem lehet pontosan meghúzni, mert nem tudunk egzakt választ adni arra, hogy mi a precíziós gazdálkodás. Szerintem erre nincs is egzakt válasz – jegyezte meg. Több ügyfelünknél is tanulmányozva ezt a kérdést azt láttam, ők sem tudják, hol a határa, de azt sem, hol kezdődött. Az, ha differenciáltan szórom a vetőmagot meg a növényvédő szert, már precíziós gazdálkodásnak minősül. Ha talajvizsgálatokat is végzek, és olyan összefüggéseket keresek, hogyan következik egyik dologból a másik – például a talaj adott minőségéből, villamosáram-vezető képességéből meg tudjuk mondani, hol és mennyi vegyszert érdemes szórni a gyomra –, ezek már nagyon magas szintek. És vannak rá kiváló példák Magyarországon is.

A gépkezelőnek meg kell értenie, hogy kivettek a kezéből egy csomó mindent, az ő dolga az, hogy a gép elmenjen a táblán, és a többit a gép tudja magától – fotó: Shutterstock

A precíziós gazdálkodás alapvetően azt jelenti, hogy van egy adott tulajdonságokkal rendelkező termőterületem, és megnézem, mire van ráhatásom, mire nincs. Arra, hogy a domborzati viszonyokon meg a föld minőségén változtassak, nincs ráhatásom. Tehát alkalmazkodom hozzá, megnézem, hogyan tudom ebből a lehető legtöbbet kihozni. Felrajzolom a gazdaságom genetikai térképét, és ez alapján azt csinálom, ami a lehető legjobb. Ez nem jelenti azt, hogy például az inputanyag mennyisége majd csökken. Nem jelenti azt, hogy kevesebb műtrágyát szórok ki, csak oda adagolok többet, ahova érdemes; ahova nem érdemes, oda meg nem szórok. Vagy ahol nagy a talaj lejtése, oda kevesebb vetőmagot fogok vetni, mert különben egymással konkurálnának a növényeim, és a hozamom kisebb lenne.

Ukázba is adható a precíziós gazdálkodás

A harmadik dolog, hogy nem elég, ha a vezető eldöntötte, hogy ezentúl precíziósan fog gazdálkodni. Az ezzel kapcsolatos összefogásnak végig kell vonulnia az egész termelési folyamaton. Működhet úgy is, ha a vezető ukázba adja a feladatokat. Ha a gépkezelőtől a pénzügyesen, az ágazatvezetőn keresztül a tulajdonosig ezt mindenki elfogadja, akkor nem lesz gond. A gépkezelőnek például meg kell értenie, hogy kivettek a kezéből egy csomó mindent, az ő dolga az, hogy a gép elmenjen a táblán, a többit a gép tudja magától. Betöltik egy Excel-táblába, hogy melyik szakaszra mennyi inputanyagot kell szórni, neki az a dolga, hogy ezt precízen elvégezze. Ez az ő precíziós gazdálkodása.

Az első számú vezetőé pedig az, hogy megértse azt, hogy a vállalkozás minden egyes pontján figyelembe kell venni. Ez gyakorlatilag kihatással van az inputanyag-tervezésre, a gépparkra, a humán erőforrásra, arra, kikkel akarok dolgozni. Lehet, hogy 50 vagy 100 ezer forinttal több bért kell adnom annak az embernek, akire a munkát rábízom, de ha elvégzi azt, amire szükségem van, az meg fog térülni. Szemben egy olyan ember esetével, aki bár olcsón megkapható a munkaerőpiacon, de gyakorlatilag az MTZ traktorhoz szokott, és nem is hajlandó ezen változtatni – fejtegette Hollósi Dávid, az vezetője.

agroinform.hu