Mindenekelőtt honnan is ered ez az összeg és kik kaphatják? A munkába járás (egyébként a hazautazásét is, de azzal most nem foglalkozunk) költségtérítését két jogszabály alapján állapíthatjuk meg:

1) A 39/2010 kormányrendeletből, amely kimondja, hogy a

(1) A munkavállaló részére a 3. § szerinti térítés helyett a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 25. § (2) bekezdésében munkába járás költségtérítése címén meghatározott összeg 60 százaléka akkor jár, ha

a) a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;

b) a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;

c) ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 294. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt hozzátartozója biztosítja;

d) a munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő vagy tíz év alatti köznevelési intézményben tanuló gyermeke van

2) valamint az Szja tv. ide vonatkozó passzusa, amely a 25.§ (2) bekezdés bb) pontjában definiálja a 15 Ft-ot, mint adómentesen adható összeg.

A jogalkotói szándék nyilvánvalóan az, hogy az emberek alapvetően tömegközlekedéssel járjanak munkába, de ez szándék kezd diszkriminálóvá válni. Már a jelenlegi üzemanyagárak mellett is komoly teher van a gépjárművel közlekedő dolgozókon, de majd a hatósági áras időszakot követően fog leginkább csattani az ostor azokon, akik eleve a munkaidejük vagy gyermekük miatt nem a tömegközlekedést választják. Time is money tartja a mondás, és ez leképeződik itt is: vagy órákat utazol, vagy fizetsz.

Nézzük ezt a fizetést a számok oldaláról. Ha összevetem a teljes munkába járási költséget, a jelenlegi bérlet árakkal, azt látjuk, hogy autóval járni nagyságrendileg dupla akkora kiadás, mint tömegközlekedéssel:

Bérlet esetén a bérlet árának 86%-át kötelező megtéríteni, de a munkáltató dönthet úgy, hogy adómentesen a teljes bérletárat téríti, a bérlet árától függetlenül. A gépjárműnél az üzemanyag árát nem veszik figyelembe, ott 9 és 15 Ft közötti utazásiköltség-térítésben lehet adómentesen gondolkodni. Ebbe az esetben a munkavállalót az alábbi költségek terhelik:

Jól látható, hogy míg a tömegközlekedés esetén elenyésző teher hárul a dolgozóra, addig a másik esetben komoly tízezrekbe kerülhet a beutazás a munkahelyre.

A 9 és 15 Ft létjogosultságát vizsgáljuk meg másik oldalról. Tételezzük fel, hogy 30 km távolságról járunk be az 1400 cm3 hengerűrtartalmú autónkkal húsz munkanapot. A NAV gépkocsi alapnorma-átalány táblázata szerint ez az autó 8,6 l üzemanyagot fogyaszt 100 km-en. Szintén a NAV honlapján közzétett üzemanyagár júliusban 481 illetve 733 Ft. A fenti adatokból kiszámolható, hogy a havi megtett út oda-vissza 1200 kilométeres, ehhez 103,2 l üzemanyag szükséges, ami 49 639 illetve 75 645 Ft költséget jelent. Ezzel a költséggel áll szemben a 9 Ft-tal számolva 10 800 Ft, 15 Ft-tal számolva pedig 18 000 Ft adómentesen adható költségtérítés. A költségtérítés a legjobb esetben sem éri el a 40%-ot.

Maradva a 8,6 L-es fogyasztásnál nézzük, milyen támogatási szinteket jelent ez különböző üzemanyag árak mellett:

Azt láthatjuk, hogy ha az adómentesen adható költségtérítés 30 Ft lehetne, akkor sem érné el a hatósági áras költségek háromnegyedét sem. Ehhez jön még plusz hatásként az időbeli eltolódás, mivel rendszerint hónap végén szokták ezeket elszámolni, így a fenti példánál maradva a munkavállaló megelőlegez 75.000 Ft-nyi költséget, amit majd a következő bérnél viszontláthat.

Véleményem szerint a NAV által közzétett üzemanyag árnak és a kormányrendeletben, illetve SZJA tv-ből kiolvasható adómentesen adható utazási költségtérítésnek valamilyen összefüggésben kéne állnia egymással. Természetesen nem jelenti azt, hogy a munkáltatókra további terhet kellene tenni (értsd: ne kötelező minimum összegről legyen szó), hanem azt, hogy a munkáltatónak legyen nagyobb mozgástere a döntését illetően.

Miért?

Mert a jelen gazdasági helyzetben az inflációra egy válasza van a munkáltatónak: bért emelni, ami egy hosszútávú elköteleződés, és nem minden esetben van meg rá a hosszútávú fedezet, valamint tovább fokozza az ár-bér spirált. A béremeléssel további probléma, hogy a bérpiaci lufi kipukkadásakor ezekből a bérekből csak úgy lehet visszakorrekció, hogy megindul egy leépítési hullám, amely -  ne legyen illúziónk – a felvert bérű alacsonyabb képzettségű munkavállalókat fogja érinteni.

Talán hatékonyabb lenne, ha a béremelés helyett a munkáltatók olyan adható munkavállalói költségeket csökkentő juttatásokkal tudnának operálni, amellyel a mostani turbulenciát átvészelhetik, és ha egyszer visszaáll minden a régi kerékvágásba, fokozatosan ki tudják vezetni azokat. Régebben voltak ilyen juttatások: a cafeteria keretében adómentesen elszámolható internet számla vagy a szintén adómentes lakáshitel- törlesztő, de lehetne a SZÉP kártya akár bizonyos összegig adómentes, ha már élelmiszerre is lehet költeni. 

Egyszóval lehetne kreatívkodni a juttatásokkal, de a folyamatosan változó helyzetet kezelni óhajtó cégeknek nagyobb mozgástér kellene adózás terén, hogy a lufinak mindenki örülhessen a végén, és ne görbüljön sírásra a szánk, ha esetleg kidurran.

www.hrportal.hu