Nem figyelt az előadó a bérszámfejtésnél

A munkavállaló 2019. január 2-án közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetését kérte 2001. január 1-je óta fennálló közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel 8 hónap munkavégzés nélküli felmentési idő biztosításával. Mivel 2019. december 1-jén rendelkezni fog a jogszabályban meghatározott legalább 40 év szolgálati idővel, és ekkortól jogosulttá válik öregségi teljes nyugdíjra, így a kérelme a Kjt. alapján előterjeszthető volt. A kérésnek megfelelően a munkaügyi előadó előkészítette a 2019. január 21-én kelt és a munkavállalóval 2019. január 23-án közölt felmentést, amely 2019. november 30-i hatállyal a közalkalmazotti jogviszonyát megszüntette. Az ügyintéző a munkavállaló 16 évet meghaladó, de 20 évet el nem érő közalkalmazotti jogviszonyaidőtartamára figyelemmel 6 havi távolléti díjnak megfelelő végkielégítésrevaló jogosultságot rögzített. Nem vette ugyanis észre, hogy a munkavállaló a végkielégítésre jelen esetben nem jogosult.Az előadó 2019. november 18-án küldte el papír alapon az aláírt és lepecsételt formanyomtatványt a Magyar Államkincstár részére, mely alapján a MÁK több, mint kétmillió forint végkielégítést bérszámfejtett. A tévedésre akkor derült fény, amikor a munkavállaló később jelezte, hogy nem várt nagyobb összeg érkezett a számlájára.

Hibásan követelte vissza a munkáltató a kifizetést

A munkáltató még 2019. december 4-én sztornózta a 2019. április 1-jei keltezésű formanyomtatványt, és helyette olyat állított ki, ami a végkielégítésre való jogosultságot nem tartalmazta. 2019. december 5-én korrigálta ebben a körben az elszámolást tartalmazó jegyzéket is. Habár ezen dokumentumokat a munkavállaló átvette a munkáltatóval a kapcsolatot megszakította. Ezt követően a munkáltató fizetési meghagyást nyújtott be a munkavállalóval szemben, mely a munkavállaló ellentmondása miatt perré alakult. A munkáltató a keresetében 2 083 578 forint jogalap nélkül kifizetett végkielégítés és annak kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni a munkavállalót Hivatkozása szerint a keresetben érvényesített összeg kiutalására kizárólag tévedésből, adminisztrációs hiba miatt került sor. A munkavállaló ezzel szemben azzal érvelt, hogy a munkáltató egyoldalú nyilatkozatában jogosultságot hozott létre, mely ezt követően egyoldalúan vissza nem vonható.

Kúria: Nem követelhető vissza a végkielégítés arra hivatkozva, hogy nem volt jogalapja

A Kúria szerint a 2019. január 21-én kelt felmentési jognyilatkozat tartalmilag egyértelmű és

világos volt. A munkáltató akarata - az alperes kérelmének megfelelően - a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetésére irányult. Az iratban meghatározták egyebek mellett a felmentési idő kezdetét, a jogviszony megszűnésének időpontját, és ezen jognyilatkozatot a közalkalmazottal is szabályszerűen közölték. A munkáltató nyilatkozata tehát alkalmas volt a jogviszony felmentéssel való megszüntetésére, és ezt a joghatást ki is váltotta.

A felperesi munkáltató nyilatkozatából rá tehát (végkielégítésfizetési) kötelezettség hárult, mivel az írásban közölt egyoldalú és az alperessel szemben hatályosult jognyilatkozatnak minősül. Az abban foglaltakat a felperesnek lehetősége lett volna megtámadni (Mt. 28. §), amennyiben az szerinte akarati hibában szenved (tudniillik mert nem állt szándékában ilyen tartalommal nyilatkozni), de ezt nem tette. Egy kötelezettséget tartalmazó nyilatkozat „sztornózására” pedig nem volt olyan formában jogszabályi lehetősége a munkáltatónak [Mt. 15. § (4) bekezdés], hogy a munkavállaló hozzájárulása nélkül ezáltal mentesüljön fizetési kötelezettsége alól csupán más munkavállaló figyelmetlensége, illetve a felettes ellenőrzési kötelezettségének elmulasztása okán. Ebből következően az alperesi munkavállalót a részére végkielégítés címén megállapított összeg visszafizetésére nem lehet kötelezni a munkáltató egyoldalú, érvényes és hatályosult jognyilatkozatában foglaltakra figyelemmel.

Dr. Kéri Ádám

ügyvéd