A világ legtöbb hagymáját, nem túl meglepő módon, Kínában termesztik, évi 24 millió tonnát, amit a 19 milliós India és az egyaránt 3-3 milliót termelő Egyiptom és USA követi. Európában a hagymanagyhatalmakhoz képest az intenzív növénytermesztést folytató Hollandia vezet 1,4 millióval, amit Spanyolország, alig lemaradva, 1,3, Ukrajna pedig 1 millió tonnával követ a 2017-es adatok szerint. Magyarország ehhez képest az éves közel 40 ezer tonnájával (2018-as KSH-adat) messze-messze elmarad az élbolytól, miközben a termőterületek nagysága folyamatosan csökken, a behozni kényszerült import aránya pedig nő.

nem a külföldről behurcolt fajok számának növekedésével van a probléma, hanem az ezek ellen bevethető irtószerek csekély armadájával.

A kamuti hagymatermesztő szerint nemhogy a külhonról betelepült, de már az őshonos fajok hatékony irtása sem megoldott, így mind az évelők, mind a magról kelők (például parlagfű) esetében nagy fejtörést okoz engedélyezett szerek híján az irtás, jószerivel csak a költséges és időigényes kézimunka szerepel sokszor a palettájukon. Folyamatosan keresik a használható készítményeket, amikhez igyekeznek megszerezni a szükséges engedélyeket is, de a hatóságok malmai igen lassan őrölnek.

A változó klimatikus viszonyokra a tudomány kijátszhatná a fajtanemesítés ütőkártyáját, amivel olyan jól termő magyar hagymát kísérletezhetnének ki, ami a megváltozott körülményekhez gond nélkül igazodni tudna, Földesi István szerint azonban ennek jeleit egyáltalán nem látni. Éppen ezért, mivel a nehezítő körülmények miatt egyre többen hagynak fel a hagymatermesztéssel, a kereslet viszont nem csökken a népszerű zöldség iránt, aminek a magyar termelők csak az 50-60%-át tudják kielégíteni, egyre több import zöldségre van szükség. A friss hazait jellemzően 6-8 hónap alatt elkapkodják, utána pedig marad a holland, a német, az ausztriai vagy a szlovák.

Konkrétan ez ellen nem tesz senki semmit, aminek a direkt hatását éreznénk. Közvetett próbálkozások vannak, de egyelőre a nemzetközi piaci helyzettől függ, hogy milyen áron és volumenben szakad ránk a külföldi áru. A magyar áru promótálása, a kereskedelmi láncok ez irányba noszogatása, a bejövő áru fokozott ellenőrzése, a hazai áfa %-os csökkentése segíthetne

– árnyalta jobban a képet a kamuti termelő.

Mindemellett az életkörülmények és az életvitel is jelentősen változtatott a hagymavásárlási szokásokon. A korábbi gyakorlattal ellentétben, ami még bevett szokás volt nagyszüleink idejében, már nem zsákszámra vásároljuk és tároljuk egész télen a zöldséget, hanem amikor éppen szükség van rá, friss termékként rohanunk érte a boltba, akár csak az aznapi pékáruért. A magyar termelőknek ehhez, ha a gépparkon nem is, de a tárolási gyakorlatukon jelentősen változtatniuk kell, így a most jellemző 6-8 hónapos ellátottságot akár reális célként 9-11-re is feltornázhatnák, amivel akár az importuralmat is derékba törhetnék.

Szerintem a szántóföldön nincs lemaradásunk. Talán túlságosan ráálltunk a mennyiségi termelésre. Ha szerényebb termésátlagokat céloznánk meg, jobb lenne a minőség, ami a tárolhatóságot jelentősen befolyásolja. A betakarítási, betárolási, tároló- és feldolgozó, csomagoló technológiában nagy a lemaradás, de komoly fejlesztések folynak szigetszerűen termelőknél

– írta le a magyarok helyzetét a megváltozott szokások kapcsán Földesi István.

A romló magyarországi adatokra reagálva a NAK 2017-ben létrehozta a hagyma munkacsoportot, amelynek elsődleges feladata az volt, hogy hatékonyabbá tegye a termelést és piacszervezést. Bár a hazai termesztők nagy részét tömörítő szervezet azóta is működik, az elért eredmények a kamuti hagymatermesztő szerint nem hozták az általuk vártakat.

A munkacsoport léte és működése sem a termelők számában, sem a termőterület nagyságában nem hozott fellendülést. Célja a stabilitás elérése volt szerintem. Viszont a javaslatainkból se valósult meg semmi, ami javította volna a sorsunkat. Ami jobb lett: a termelők többet beszélnek egymással, ritkábban vezetnek meg bennünket az ellenérdekű felek, gyorsabban terjednek az információk, és a hagyma fajtabemutatók rendre nagy látogatottsággal, jól sikerültek

– hozott fel néhány pozitív eredményt a munkacsoport kapcsán Földesi István.

A HelloVidék legvégül kíváncsi volt arra, miként látja a kamuti hagymatermesztő, hogyan érinti a március óta tartó vészhelyzet kihirdetése és a koronavírus miatti korlátozások a vöröshagyma-termesztők mindennapjait, ami kapcsán megszólalónk óvatosan, mégis biztatóan nyilatkozott:

A hatása kiszámíthatatlan, hasonló lesz, mint a többi zöldségnövény esetében. A kézi munkaerőt mindez nem befolyásolja térségünkben, viszont ahol külföldiek dolgoznak, ott a zöldségtermesztésben nagy problémák vannak. A kis- és nagybani piacok szerepe már az előbbi években csökkent, ami ennek következtében felgyorsulhat. Az árakat a hazai termelői viselkedés, de főleg a nemzetközi kínálat és ár befolyásolja. Ha a külföldi útját hozzánk hasonlóan (áfa, szermaradványok, stb.) nem nehezítik, továbbra is versenyhátrányban vagyunk. A COVID-nak erre szerintem nincs hatása.

A tavalyi duplájára szökő vöröshagyma ára időközben mérséklődött, ám nehéz megmondani, hogy idén tapasztalhatunk-e hasonlóan kiugró árnövekedést. Ahogy Földesi István is utalt rá, a magyar árképzésre jelentős hatással vannak a külföldi termésátlagok és az import zöldségek árai is, így csak remélni lehet, hogy az idei évben a szokott áron szerezhetjük majd be ételeink egyik legfőbb alapanyagát.

hellovidek.hu