Magyarország mezőgazdasága mentes a genetikailag módosított szervezetektől, a GMO-mentességünket az alaptörvény is rögzíti. Ez Európában egyedülálló és üdvözlendő - szakmailag, politikailag és üzletileg egyaránt. Hogy áldás, vagy átok-e a GMO, az parázs vitákat gerjeszt világszerte, miközben a laikusok számára még mindig követhetetlen, hogy mi a gond vele. Utóbbi a jelenlegi hazai törvényi szabályozás szempontjából nem is annyira lényeges, ugyanis Magyarország GMO-mentességének a legfontosabb célja az, hogy ebből piaci előnyt kovácsoljon. A GMO-mentes szója egyértelműen prémium termék, 20-30 százalékkal magasabb áron értékesíthető a globális piacon. Van azonban egy probléma: a magyar állattenyésztés és élelmiszeripar számára évi 500-600 ezer tonna szója szükséges, amit megközelítőleg sem tudunk belföldön előállítani, és ami hihetetlen mértékű import-függőséget jelent. Jelenleg a világ szójatermesztésének 90-95 százaléka génmódosított, így hát hiába tiltja a hazai szabályozás a génmódosított növények belföldi termesztésbe vonását, mégis több százezer tonna GMO-s állati takarmány özönlik az országba. A témáról, és a hazai import-függőség minimalizálása érdekében életre hívott nemzeti fehérjeprogramról Gyuricza Csabával, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ megbízott főigazgatójával beszélgettünk.