Ha az év első 11 hónapját viszonyítjuk 2021. első 11 hónapjához, akkor a fogyasztói árak az összes háztartást figyelembe véve átlagosan 13,6%-kal, a nyugdíjas háztartások körében 14,1%-kal emelkedtek - az idei nyugdíjemelések összesített 14%-os mértéke ehhez a szinthez igazodik.

Ezek az eddigi nyugdíjemelések (2022. január, július és november) azonban nem védenek sem az élelmiszerárak, sem az energiaárak megszaladása ellen, különösen nem elegendőek az év utolsó két hónapjában tovább gyorsuló áremelkedések kezelésére, amit csak az üzemanyag-ársapka megszüntetése 2 - 2,3%-kal súlyosbít decemberben.

Azok a friss nyugdíjasok, akiknek az idén állapították meg a nyugdíját, ezért idén még nem jogosultak a nyugdíjemelésre, kétségbeesve és tehetetlenül szemlélik, ahogy a nyugdíjuk vásárlóértéke az év során a kétharmadára-felére porlad.

A nyugdíjasok helyzetét tovább rontja, hogy az a nyugdíjas fogyasztói kosár, amelyre az inflációs számításokat végzi a KSH, a nyugdíjasok két évvel ezelőtti átlagos fogyasztását tükrözi, amikor a nyugdíjat még nem emészette föl önmagában az élelmiszervásárlás és a rezsiköltség, így a mérések alapjául szolgáló békebeli fogyasztási szerkezet nem képes tükrözni az egyes kiadási tételek tényleges arányait a jelenlegi rendkívüli helyzetben.

 

Ezért haladéktalanul szükség van egy olyan új szemléletmód szerinti emelési rendszer bevezetésére, amely figyelembe veszi e rendkívüli veszélyhelyzet drámai árrobbanási körülményeit.

2.

Az új emelési szemléletmód főbb elvei a következők lehetnek:

- a minden év januári alapemelés mértékének az elszabadult infláció előző év decemberében mért éves tényleges szintjét kell tükröznie, vagyis 2023. januárjában nem a költségvetési törvényben szereplő irreálisan alacsony 5,2%-os mértékkel, hanem az elemzői várakozások szerint 2022. decemberben mérendő 25% körüli mértéknek megfelelően kell emelni a nyugdíjakat, ezzel lehet a 2023-ban a ténylegesen elszenvedett és a várható inflációt ellensúlyozni,

- az emelésre nem egy lépésben, hanem a csúszó havi emelés módszerére áttérve minden évben 12 lépésben kerülne sor, így a nyugdíjasok egyetlen hónapig sem kényszerülnek az állam hitelezésére,

- a havi emelés differenciált mértékét három tényező függvényében érdemes  alakítani: 

1) az előző év végén ténylegesen mért infláció mértéke (ez önmagában lényegi szemléletváltást tükröz, hiszen nem a politikának kiszolgáltatott jövőbeni becslésre, hanem az előző évi tényadatra támaszkodik az emelés),

 

2) A korábban megállapított nyugdíjak leszakadt vásárlóerejének valorizációs korrekciója, amelyek a nyugdíjak megállapítási évjárat szerinti sávozásával ás az egyes sávokra vetített magasabb emelési szorzókkal oldható meg,

3) a legalsó jövedelmi decilisbe süllyedt 300-350 ezer kisnyugdíjas nyugdíjának a fentieken túli szolidaritási szorzóval történő emelése.

Ha a csúszó havi nyugdíjemelés rendszerére térnénk át 2023. januárjától, akkor 20%-os 2022. évi inflációval számolva havi 1,7% lehetne a havi emelés alapmértéke 2023. folyamán, amely minden hónapban az előző havi emelt összegre vetülne. Ezt az alapemelést módosíthatná a 2000 előtt, a 2000 és 2014 között, valamint a 2015-2021 között megállapított nyugdíjakra vonatkozó valorizációs korrekció, továbbá a legszegényebb 300-350 ezer nyugdíjasra vonatkozó szolidaritási korrekció, így összességében 1,3 - 2,2% között mozoghatna az emelés havi mértéke. 

Az új emelési paradigma lényege: rendkívüli veszélyhelyzetben nem kényszeríthetők a nyugdíjasok arra, hogy ők hitelezzék a magyar államot, még ideiglenesen sem. Ezért az utólagos - és a tényleges fogyasztásukat helytelenül tükröző - időközi emelések helyett a rendszeres csúszó emelés rendszerére áttérve kezelhetővé válik a nyugdíjak reálértékének a megőrzése, a nyugdíjasok relatív elszegényedésének a lassítása és a nyugdíjas társadalom további anyagi szétszakadásának a megakadályozása.

Ez az emelési rendszer nem a rendkívüli helyzetben rendkívül megbízhatatlan előrebecslésre, hanem az előző évi tényekre épül. Ennek révén az adott évben megállapított nyugdíjak értéke is emelhető lenne a megállapítást követő hónaptól, így nem veszítene megdöbbentő mértékben az értékéből tízezrek nyugdíja rögtön a megállapítás évében.

A rendkívüli idők elmúltával a rendszer bevált elemei megőrizhetők, egyúttal kiegészíthetők a nettó nemzetgazdasági keresetemelkedést is figyelembe vevő vegyes indexálás technikájával.

 

Az új emelési rendszer fedezetét mindenekelőtt a magas infláció miatt megugró áfa-bevételek teremthetik meg: a nyugdíjasok a fogyasztásuk révén teremtik meg az új paradigma szerinti csúszó havi nyugdíjemelés lehetőségét. 

3.

A 2023. évi nyugdíjemelés mértékéről még nem született döntés, hiszen a 2023. évre szóló költségvetési törvény módosítása sem történt még meg. A pillanatnyilag a törvényben szereplő 5,2%-os inflációs előrejelzés nyilvánvalóan tarthatatlan, a mértéket változtani kell a jelenlegi előrebecsléseknek megfelelően, amelyek 15-20% közötti értékeket mutatnak (az üzemanyagársapka megszüntetésének hatását is figyelembe véve egyre inkább a 20% felé és kissé fölé nyomulva).

A meghosszabbított veszélyhelyzetben nyilván egy gyors kormányrendelettel módosítandó költségvetési törvény új számainak ismeretében lehet dönteni a nyugdíjemelés mértékéről (tavaly már december 9-én megjelent a nyugdíjemelésről szóló kormányrendelet), s ennek kapcsán kiterjedhetne a döntés a havi nyugdíjemelésre történő 2023-as átállásra is.

Ha ezt nem hajlandó meglépni a kormányzat, akkor egyetlen módon őrizhető meg jó eséllyel a nyugdíjak jövő évi vásárlóértéke: ha a nyugdíjemelés mértéke az újrabecsült infláció mértékét legalább  5%-kal meghaladja (ha például 15% kerülne a költségvetési törvénybe a jövő évi infláció becsült mértékeként, akkor 20%-kal emelnék a nyugdíjakat, ha 18% lenne az infláció mértéke, akkor 23% lenne a nyugdíjemelés mértéke, és így tovább).

4.

Idén egyetlen százalékpontnyi emelés 40 milliárd forintba került, ez az összeg jövőre cca. 45-50 milliárd forintra nőhet a figyelembe vett infláció mértékétől függően.

 

Így egy 2023. januári 15%-os emelés 675-750 milliárd forintba, egy 18%-os emelés 810 - 900 milliárd forintba kerülne. A 2023. februárban esedékes 13. havi nyugdíj összege megegyezik a 2023. januári (már elmelt összegű) nyugdíj összegével, így egy 15%-os emelés esetén a 430 milliárd forintba, egy 18%-os emelés esetén 440 milliárd forintba kerülne.

Csak e két juttatás 2023. január és február folyamán 1200-1300  milliárd forinttal növelheti meg a nyugdíjkassza kiadási oldalát (és ennyivel több nettó pénz áramolhat ki a nyugdíjasok részére).

Persze a plusz juttatások jelentős részének 27%-a azonnal visszaáramolna a kötségvetésbe áfa-bevételként, ennek ellenére egy ekkora összeg önmagában képes tovább hajtani az inflációt (vagy lassítani a remélt csökkenési folyamat sebességét).

Ennek következtében kialakulhat egy nyugdíj-ár spirál (a bér-ár spirál mintájára, de annál tisztább formában), így az évközi korrekciókra bizonyosan szükség lesz jövőre is - hacsak időben át nem térünk a havi nyugdíjemelés rendszerére.

 

forrás: nyugdijguru.hu