Mi az a Ramsari Egyezmény?

A Ramsari Egyezményt az indiai Ramsar városában 1971. február 2-án fogadták el, amelyben a kormányok felelősséget vállaltak a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a vizes élőhelyek védelmére.

 

Célja a vizes élőhelyek megőrzése, fenntartható hasznosításuk elősegítése, az ezekhez szükséges jogi és intézményi keretek megalapozása. Az egyezmény olyan világkonvencióvá bővült az évezred végére, ami már a vizes területek általános védelmére irányul. Ez az egyik legrégebbi jelenleg is aktív természetvédelmi megállapodás.

 

Hazánk 1979-ben írta alá a dokumentumot, így ma 29 hazai helyszín, több mint 260 ezer hektár tartozik a nemzetközi jelentőségű, úgynevezett ramsari területek közé.  A magyarországi ramsari területek magukba foglalják a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes élőhely típusát: tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, holtágakat, folyószakaszokat, nedves réteket, de még az ember alkotta halastavakat és víztárolókat is. Ezek a területek nemcsak a hazai állat- és növényvilág szempontjából fontosak, hanem a vonuló madarak számára is pihenő- és táplálkozóhelyül szolgálnak. Létfontosságúak az ivóvízbázisok miatt is, hiszen ezen a területeknek az eltűnése veszélyeztethet ia lakosság ivóvízellátását is.

 

Az egyezmény hatálya alá tartozó vizes terület nagysága világszerte közel 80 millió négyzetkilométer. Az egyezmény elfogadásának évfordulója lett a vizes élőhelyek világnapja.

 

A Duna a forrástól a torkolatig az egykori ártereinek 68 százalékát elveszítette, a Tisza hossza alig kétharmadára rövidült

Az utóbbi századokban az emberi tevékenység következtében a WWF adatai szerint a Föld vizes élőhelyeinek mintegy 87 százaléka elpusztult, csak az elmúlt 40 évben lett 30 százalékkal kevesebb az arányuk. Világszerte 81 százalékkal csökkent az ezeken a helyeken élő fajok populációja.

 

Magyarországon a legújabb adatok szerint a vízfolyások és tavak 12 százalékának megfelelő az ökológiai állapota. A hazai folyók természetes árterületeinek - amelyek eredetileg az ország közel 23 százalékát érintették - több mint 90 százaléka elpusztult, aminek következtében számos ritka faj tűnt el. Ilyen a halfajok közül a viza és a sőregtok, a vizes élőhelyekhez köthető madarak közül a rózsás gödény - más néven pelikán -, a borzas gödény, a tavi cankó és a kékcsőrű réce.

 

Az állóvizek vízmennyiségének csökkenése is egyre súlyosabb, már-már katasztrofális. Jelentősen csökkent a hasznosítható felszíni és felszín alatti vízkészleteink hozama, a minőségük pedig erősen romlott.

 

A folyószabályozások előtt minden más volt

A folyószabályozások előtt a folyók és hullámterek a lakosság hasznára is váltak: virágzott a horgászat és halászat, az ártéri legeltetés, megoldott volt a gyümölcsösök, rétek és kaszálók vízzel való utánpótlása. A szabályozások után azonban radikálisan átalakult a folyókkal való kapcsolatunk: amellett, hogy romlottak az adottságok, új lehetőségek is megjelentek, hiszen teret kaphatott az ivóvízszolgáltatás (napjainkban 4 millió ember fogyaszt parti szűrésű vizet), a szabadidős tevékenységek, az ökoturizmus.

 

Viszont elgondolkodtató, hogy ha a folyók állapota továbbra is romlik, akkor elvesznek a természetes partszakaszok, holtágak és mellékágak, így az emberek számára nyújtott előnyök is.

 

A vizes élőhelyek arányának csökkenése valós veszélyekkel fenyegetnek: csökken a talajvízszint,  szárazabbá és melegebbé válik az időjárás, folyamatos problémát okoz a vízhiány és az aszály. Nélkülözhetetlen a természetes vizeket veszélyeztető tényezők ismerete, mert csak így lehet a negatív hatásaikat időben elhárítani.

 

Miért kardinális kérdés a vizes élőhelyek megőrzése?

A vizes élőhelyek:

 

fontos szerepet játszanak a globális ökoszisztémában

döntő jelentőségűek a társadalmi és gazdasági fejlődés szempontjából

tárolják és tisztítják a vizet

létfontosságúak az élet, a jólétünk és a bolygónk egészsége szempontjából

kulcsszerepet játszanak az élelmezésben, hiszen az akvakultúra az egyik leggyorsabban növekvő élelmiszer-termelő ágazat, az édesvízi halászat pedig 2018-ban önmagában 12 millió tonna halat biztosított

a biológiai sokféleség őrzői - a világ állatfajainak 40 százaléka vizes élőhelyeken él

megvédenek bennünket, részt vesznek az áradások és viharok elleni védelemben, mert nagy mennyiségű vizet képesek elnyelni

segítenek a klímaváltozás elleni küzdelemben, mert kiváló szénmegkötők

előnyösek a gazdasági fejlődés szempontjából, hiszen az árvízszabályozás, a viharvédelem, a víztisztítás, a vizes élőhelyekről kikerülő különböző termékek, a szabadidő és a turizmus, évente közel 50 billió dollár értéket tesznek ki - globálisan több mint egymilliárd ember megélhetése függ tőlük

 

forrás: agroinform.hu