Előbb az aszályos időjárás, később pedig a túl sok csapadék nehezítette a gazdák életét, az aratás mégis gond nélkül elindult. Hozamok szempontjából milyen évre számít az idén?
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) július 3-i jelentése szerint az őszi árpa aratása 46 százalékon, az őszi káposztarepce 7 százalékon áll, a többi gabona betakarítása viszont még csak minimális előrehaladást mutat. A végleges hozamokra vonatkozó, megalapozott becsléseket a nyári munkák jelenlegi stádiumában csak az őszi árpára adhatunk: a hektáronkénti 5,36 tonnás országos átlag kedvező, a 2018-as értéket 8,9 százalékkal, az elmúlt öt év átlagát pedig 5,6 százalékkal haladja meg. A többi gabona esetében is viszonylag kedvező a kép, de az állományok régiónként, sőt akár egyes településeken belül is erős szórást mutatnak. Az idei terméssel kapcsolatban megalapozott véleményt a következő hetekben beérkező adatok függvényében adhatunk.
Hogyan látja az itthon megtermelt gabona piaci helyzetét?
A nyári aratás állapotának ismeretében elmondható, hogy nyári kalászos gabonákból és őszi káposztarepcéből az ország belső ellátása a következő évre biztosított, továbbá tetemes exportárualap is képződik. Az export várható mennyisége számos olyan tényezőtől függ, amelyek még nem ismertek, de idén is több millió tonna áru exportja várható. Viszonylag kedvező helyzetben vagyunk, hiszen a világ gabonakészletei csökkentek a 2018-as szezonban, a raktárkapacitásunk is megfelelő, várhatóan nem okoz nagyobb gondot az idén megtermelt gabona értékesítése.
Sikerült-e javítani a magasan feldolgozott termékek arányát a kivitelben?
Az elmúlt években látható kedvező tendencia, hogy a gabonák hazai feldolgozása erős ütemben emelkedik. Elsősorban a kukorica ipari feldolgozása bővült több millió tonnás mértékben, az idei évtől kezdve a búza ipari feldolgozása is várhatóan több százezer tonnás mennyiséggel növekedhet a januárban átadott feldolgozókapacitások belépésével. Ez azt jelenti, hogy a feldolgozott termékek aránya tovább fog bővülni az exporton belül. A hazai feldolgozás bővülése és a feldolgozott formában történő export növekedése a nemzetgazdasági bevételek és a hozzáadott érték gyarapodásán túl a hazai termelőknek stabil és megbízható piacot teremt, ezért e folyamat további erősítése közös érdekünk.
Nagy István
A versenyképesség javításának fontosságát többször is hangsúlyozta az elmúlt időszakban. Fejlett élelmiszeripar nélkül erős agrárium is nehezen képzelhető el. A feldolgozóipar milyen szerepet kap a kormányzati stratégiában?
Szakítva a korábbi gyakorlattal, már a 2014–2020-as időszakban is hangsúlyt fektettünk arra, hogy ne csak az alapanyag-előállítás, de a feldolgozás is megfelelő fejlesztési forrásokban részesüljön. Kormányzati cél volt, hogy az ágazat 300 milliárd forint támogatáshoz jusson 2020 végéig, ezt a küszöböt már 2018-ban átléptük. A következő, 2021–2027-es időszak tervezése megkezdődött, az Agrárminisztérium – az ágazat szereplőivel és érdekképviseleteivel konzultálva – mind az élelmiszeriparra, mind a teljes élelmiszerláncra meghatározta a legfőbb beavatkozási pontokat és fejlesztendő területeket. Fontosnak tartjuk minden vállalati méret támogatását az előállított termék jellegétől függetlenül. Az a cél, hogy a kapcsolódó forrásokat dedikáltan az élelmiszeriparra írjuk ki, hiszen az ágazat specifikumai, az előállított termékek sajátossága és nemzetgazdasági jelentősége is alátámasztja ezt az igényt.
Hogyan látja a hazai élelmiszergyártó nagyvállalatok és beszállítók kapcsolatában rejlő lehetőségeket? Mennyire jellemző, hogy a multinacionális vállalatok hazai alapanyagra építik a termelésüket?
Elsősorban azok a legjelentősebb és legeredményesebb élelmiszeripari szakágazataink – például a hús-, a tej- és a zöldség-gyümölcs-feldolgozás –, amelyek hazai alapanyagra építenek. Nagy trendfordulón vagyunk túl, ugyanis az élelmiszergyártók is rájöttek arra, hogy a hazai alapanyag nagyon fontos számukra. A helyi terméknek óriási jelentősége van marketingszempontból is, elég csak megnéznünk, mennyire fontos egy sörgyártónak például, hogy hazai árpából készüljön a söre. Ha van jó minőségű, megfelelő mennyiségű alapanyag, akkor a vállalatok egyértelműen a hazai beszerzés mellett teszik le a voksukat. Az aratófesztivál előtt a Nestlénél jártunk gyárlátogatáson, számukra például kifejezetten fontos, hogy innen, a térségből származó árpából, búzából készítsék a termékeket. Egy-egy külföldi cég betelepülése során szempont is, hogy az alapanyag helyben álljon rendelkezésre. Van olyan multinacionális vállalat, ahol a hazai beszállítók aránya megközelíti a 90 százalékot. Általános tapasztalat, hogy a vállalatok növelik a hazai beszállítók arányát, keresik a lehetőségeket. Egyre inkább azt látom, hogy értékelik azt a minőséget, azt a hozzáadott értéket, szaktudást, amely a magyar gazdákra jellemző.
Miközben itthon még az öntözés és a vízgazdálkodás okoz fejtörést, a jövő kérdése a digitalizáció vagy a gyártási folyamatokban a robotizáció. E téren mennyire tudnak lépést tartani a hazai agrár- és élelmiszeripari cégek?
A termelékenység és a hatékonyság növelése az élelmiszeriparban is rendkívül fontos, a digitalizáció és a robotizáció alkalmazása számos új lehetőséget kínál. Ezáltal új termékek, új szolgáltatások, új megoldások és megközelítések érhetők el az erőforrások hatékonyabb felhasználása, a minőségi paraméterek javítása, új képességek és kompetenciák létrehozása által. Más iparágak esetében már több a gyakorlati tapasztalat – elég csak az autógyártásra gondolnunk –, de az élelmiszeriparban is gördülékenyebbé és kiszámíthatóbbá tehető az ellátási lánc, vagy előre diagnosztizálhatók a meghibásodások, és így elkerülhetők a nem tervezett leállások. Növelhető az energiahatékonyság, és garantálható az élelmiszerlánc-biztonsági szabályozásnak történő megfelelés is, emellett az iparágat jellemző súlyos munkaerőhiány miatt kialakuló kapacitáskorlátok megoldására is megfelelő választ adhatnak. Már most világosan látható, hogy azon szakágazatokban, ahol a gépesítettség, az ipari megoldások dominálnak, jóval magasabbak a keresetek és a vállalatok jövedelmezősége.
