A WHO blogoldalán közzétett írásában Alastair Smith, a Warwicki Egyetem globális fenntartható fejlődés vezető tanára emlékeztet arra, hogy augusztusban elemezte a FAO inflációval kiigazított élelmiszerár-indexét, és megállapította, hogy a globális élelmiszerárak valójában magasabbak voltak, mint 2011-ben, amikor az élelmiszerlázadások hozzájárultak a líbiai és egyiptomi kormányok megdöntéséhez.

A szakértő rávilágít arra, hogy az ENSZ nyilvántartási adatai szerint a mostaninál csak a hetvenes évek közepi olajválság idején volt nehezebb élelmiszert vásárolni a nemzetközi piacon. Akkor az 1973-as olajárcsúcs gyorsan növekvő inflációt okozott a világgazdaságban, ami érintette az élelmiszerek előállítását és forgalmazását is.

Az átlagos nemzetközi élelmiszerárak mozgatórugói mindig bonyolultak. A különböző nyersanyagok árai egyetemes, valamint az egyes árucikkekre és régiókra jellemző tényezők alapján emelkednek és csökkennek.

Alastair Smith példaként említi, hogy az olaj áremelkedése, amely 2020 áprilisában kezdődött, befolyásolta a FAO -indexben szereplő összes élelmiszer árát, növelve az élelmiszerek előállításának és szállításának költségeit. A munkaerőhiány és a COVID járvány csökkentette a rendelkezésre álló dolgozók számát ami egy másik egyetemes oka a nyersanyagárak emelkedésének.

A professzor rámutat arra, hogy az élelmiszerek átlagára valójában 2000 óta emelkedik, megfordítva azt a korábbi tendenciát, amely szerint – egy-két kivételtől eltekintve – az 1960 -as évek elejétől folyamatosan csökken. A globális erőfeszítések ellenére az árak alakulása egyre nehezebben tették elérhetővé az élelmiszereket.

Egyetlen árucikk sem volt felelős állandóan a 2000 -es átlagos reáláremelésért. Az ehető olajos növények árindexe azonban jelentősen nőtt 2020 márciusa óta, főként a növényi olajok árának 16,9 százalékos emelkedése miatt 2019 és 2020 között. A FAO termésjelentései szerint ez a biodízel iránti növekvő keresletnek és a nem megfelelő időjárási körülményeknek volt a következménye.

A másik élelmiszer kategória, amely a legtöbbet hozza az élelmiszerárak általános emelkedéséhez, a cukor. Itt megint a kedvezőtlen időjárás, beleértve a brazíliai fagykárokat, csökkentette a kínálatot és felfújta az árakat.

A gabonafélék kevésbé járultak hozzá az általános áremelkedéshez, de hozzáférhetőségük világszerte különösen fontos az élelmezésbiztonság szempontjából. A búza, az árpa, a kukorica, a cirok és a rizs a globális táplálkozás legalább 50 százalékát, a legszegényebb országokban pedig akár 80 százalékát teszi ki. Ezeknek a növényeknek a globális pufferkészletei 2017 óta csökkennek, mivel a kereslet meghaladta a kínálatot.

Az egyéni ingadozások okai is bonyolultak – írja Alastair Smith, de szerinte kiemlet figyelmet érdemel, hogy 2000 óta a FAO beszámolói szerint hányszor csökkentették a betakarítási várakozásokat a „kiszámíthatatlan” és „kedvezőtlen időjárás”, „az időjárás sújtotta betakarítást” és az emiatt bekövetkezett termeléscsökkenés.

Ez rámutat arra, hogy technológiai kapacitásunk és társadalmi-gazdasági berendezkedéseink nem tudják sikeresen kezelni a kiszámíthatatlan és kedvezőtlen időjárás miatti kihívásokat. Alastair Smith szerint radikális változások nélkül az éghajlatváltozás továbbra is csökkenti az importált élelmiszerekhez való nemzetközi hozzáférést, messze felülmúlva minden történelmi precedenst. Mint írta, a magasabb árak csökkentik az élelmiszerbiztonságot, és ha létezik egy szilárd társadalomtudományi törvény, akkor az biztos kijelenthető: az éhes emberek radikális lépéseket tesznek megélhetésük biztosítása érdekében – különösen ott, ahol a vezetők kudarcot vallanak.

https://agrokep.vg.hu/elelmiszer/a-hetvenes-evek-olajvalsagat-idezo-elelmiszerarak-alakultak-ki-a-vilagpiacon-19301/