A mezőgazdasági termelők és a felvásárlók közötti szerződések többnyire tartalmazzák a törvényben meghatározott, 30 napos maximális fizetési határidőt, de a valóságban a gazdálkodók 30 napnál sokszor jóval később kapják meg értékesített termékeik ellenértékét – állapítja meg elemzésében a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ). A szervezet szerint a jelenlegi szerződéses gyakorlat hátrányos a termelőkre nézve, ezért a szövetség törvénymódosítási javaslatcsomagot dolgozott ki. 

Mint az agrárszektor beszámolt róla, a termelői alkupozíciók javítása érdekében hasonló koncepcióval állt elő a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) is, amely a hazai agrárintegrátori szabályozás teljes átalakítását tűzte célul, vagyis új alapokra helyezné az integrátori vállalatok és az általuk integrált gazdák közötti szerződéses kapcsolatokat. Ezzel párhuzamosan a Földművelésügyi Minisztérium is bejelentette, hogy át kívánja formálni a gazdálkodók és a felvásárlók közötti szerződéses rendszert, de konkrétumokat nem hozott nyilvánosságra. A NAK mindenesetre azt közölte, hogy egy törvénymódosítási javaslat az ősszel az Országgyűlés elé kerülhet. Ugyanakkor - állítja a MOSZ - a magyarországi agrárintegráció újraszabályozása nem nyújtana megoldást az összes termelőt érintő szerződéses problémákra, mivel nem minden gazda vesz részt integrációban valamennyi tevékenységével. Az érdekképbviselet ezért tartaná szükségesnek egy még átfogóbb jogszabályi csomag parlamenti elfogadását.

A MOSZ szerint a 30 napos fizetési határidő betartatására a szabályozáson úgy kellene változtatni, hogy a felvásárlók és a feldolgozók kötelesek legyenek kéthetente elszámolni a mezőgazdasági termelőkkel. Emellett pedig jogszabályban rögzített, elrettentő erejű büntetési tételekkel kellene kikényszeríteni, hogy a vevők határidőre fizessenek. Ennek érdekében minimum 10 százalékosra kellene emelni a megállapodásokban kiköthető éves késedelmi kamat mértékét is, mert a jegybanki alapkamat kétszeresében meghatározott mostani kondíciók nem bírnak elég kényszerítő erővel a rendkívül alacsony, jelenleg 0,9 százalékos jegybanki alapkamatszint miatt.

Általános tapasztalat, hogy – például a sertés- és a tejszektorban – a gazdálkodóknak 30 nap helyett 60-70 napra fizetnek. Ezt a felvásárlók a tejbeszállításnál úgy érik el, hogy a szerződésekben a fizetéseket a tárgyhót követő hó utolsó napjáig tolják ki, így az első napon beszállított tej ellenértékét gyakorlatilag 60 nap múlva egyenlítik ki. A MOSZ szerint hasonló a helyzet a húsiparban is, és ezt az is bizonyítja, hogy egyes húsipari vállalatok közelmúltbeli csődjeinél a beszállító sertéstartók legalább 60-70 napos kinnlevőségekkel ragadtak benn.

További gond, hogy a termelők számos esetben azt sem ismerik, ténylegesen milyen áron adják el termékeiket. Így például – állítja az érdekképviselet – a jelenlegi szerződéses kondíciók szerint a tehéntartók sokszor csak a következő hónap közepén értesülnek arról, hogy az előző hónapban értékesített tejért ténylegesen mennyit kaphatnak. Ezért a MOSZ javaslatai szerint a megállapodásoknak előre rögzített, fix árat, vagy olyan ármeghatározási módot (árképletet) kellene tartalmazniuk, amely a termelők és a feldolgozók (felvásárlók) együttes megállapodásán alapul.

A sertéspiacon ugyanakkor „alternatív árképzéssel” lehetőség van a felvásárlási árak módosítására/csökkentésére akkor is, ha árképletet alkalmaznak. Az átvételi árak alakításában a nagyobb felvásárlóknál a minősítésnek van szerepe, de a piaci helyzet függvényében a vevők egy része gyakran használ a minősítés eredményétől független felvásárlási árakat is. Önmagában azonban a minősítés eredménye is sok esetben vitatható, és arról a termelők csak utólag értesülnek. Emiatt az érdekképviselet szerint meg kellene teremteni az azonnali - online - termelői nyomonkövethetőség jogszabályi és technikai feltételeit, illetve biztosítani kellene, hogy a gazdálkodók a minősítésekkor személyesen is jelen lehessenek.

agrarszektor.hu