A rendezvényen, amelyre a Magyar Szakszervezeti Szövetség Ifjúsági Tagozatával együttműködve került sor, nem is annyira az olcsó munka, hanem általában véve a bérkérdések kerültek terítékre. Az Új Egyenlőség által készített „A szociális demokrácia programjából” több témakört is érintettek a meghívott előadók, így – többnyire és sajnos örökzöld aktualitásokról - a béremelés gazdasági hatásairól, a magyarországi bértárgyalásokról és bérhelyzetről, a termelékenység és bérek összefüggéséről és bérkülönbségekről esett szó. A hallgatóságot – amely többnyire szakszervezeti képviselőkből, szakértőkből, egyetemi emberekből állt – Molnár János köszöntötte a FES részéről, aki pár szóban bemutatta a magazint. Az alapítók célja, hogy a magazin a valóságot ne csak felülről lefelé, hanem fordított irányba is megközelítse, a behozott új és régi témákat modern eszközökkel kezelje. Kiss Ambrus politológus, a magazin szerkesztője hozzátette, hogy 2016. decemberi indulással a céljuk egy érthető nyelvezeten íródott, de komoly, társadalmat érintő kérdéseket boncolgató online médiafelület megalapítása volt. A szakszervezetek fontos partnerek, példának hozta fel, hogy míg Magyarországon kb. 50 ezer fő valamelyik párt tagja, ahhoz képest a több mint 300 ezer főt számláló hazai szakszervezeti mozgalom jelentős erőt képviselhet.

Ezt követően Pogátsa Zoltán, közgazdász, a magazin főszerkesztője kapta meg a szót, aki előadásában a bérekkel kapcsolatos nézeteit fejtette ki. Véleménye szerint a magyar költségvetés nem tartható fenn hosszútávon, ha a bérek nem emelkednek tovább. Az alacsony béreknek pszicho- szociális hatásai is vannak, az emberek mentális állapotára negatív hatással van, valamint a kis- és középvállalkozásokra sincs kedvező hatással, mivel alacsony bérekből és az abból származó vásárlóerőből nem lehet keresletet generálni. Bővebben beszélt arról, hogy a közép -keleti országokban a GDP viszonylatában a bérek nettó értéke „elképesztően” alacsony arányt képvisel. Bruttó bérek esetében már jobb a helyzet, de ezek is alacsonyak európai összehasonlításban. Kitért a bérekkel kapcsolatos elképzelések két végletére, a bérunióra (azonos munkáért azonos bért) és a „bérek azon a szinten pont jók, ahol vannak” kérdésére, szerinte egyik sem megvalósítható, vagy megfelelő közelítése a bérkérdésnek.

Az előadás érdekes része volt, amiben az előadó a termelékenység és a bérek kapcsolatát elemezte. Statisztikai módszertani okokból ugyanis a termelékenység nem mérhető megfelelően és egységesen. Valamint levezette, hogy a termelékenység (itthon) nem azért alacsony, mert alacsonyak a bérek, hanem épp fordítva, alacsonyak a bérek és ezért alacsony a termelékenység. Mindebben szerepe van a haza kis és középvállalkozások „kreatív”, nulla profitot papíron kitűző, ezáltal adófizetést elkerülő magatartásának is. Szerinte a hazai gyakorlat, ahol a politikai akarat szabja meg a béreket, nem megfelelő, gyakorlatilag az működne hatékonyan, ha valóban azok a szereplők szabnák meg, akik ebben a legkompetensebbek, a munkaadók és a munkavállalók képviselői, méghozzá ágazati szinten.

Az előadást egy panelbeszélgetés követte, Kiss Ambrus, Pogátsa Zoltán és a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke, Karsai Zoltán részvételével. A moderátor, Kiss Nikoletta (MASZSZ Ifi) első kérdése arra vonatkozott, hogy mi befolyásolja, hogy egy vállalat mennyit fizet az alkalmazottainak. Kiss Ambrus érdekes és jó példának hozta fel egy hazai nagyvállalat gyakorlatát, ahol a tulajdonos „belőtt” egy számára megfelelő profitszintet, és amikor azt elérte, a többletet képzésre és bérfejlesztésre fordította. Arra is felhívta a figyelmet, hogy egy-egy ágazaton belül hatalmasak lehetnek a különbségek, egy kisbolti eladó és egy multicég áruházában akár 42 % is lehet a különbség a dolgozók fizetése között.

A szakszervezeti vezető ehhez hozzátette, hogy kollektív tárgyalásokra érdemes felkészülten érkezni, például éves mérlegkimutatásokra alapozva reális fizetésemeléseket kitűzni.

Kérdésként tevődött fel, hogy mi történik, ha egy munkáltató már megemelt bérért sem talál munkaerőt? Pogátsa Zoltán szerint piaci folyamatok együttesen nyomják feljebb a béreket, nem csak a minimálbér–emelés hatásait kell nézni, és a közmunka is szóba került. MTA kutatások szerint ugyanis az átmeneti foglalkoztatásnak szánt közmunka program keretében 5 közfoglalkoztatottból 4 kerül vissza a munkanélküliségbe az elsődleges munkaerőpiac helyett.

Bővebben szó esett még a dolgozói szegénységről (becslések szerint közel egymillió ember él Magyarországon olyan háztartásban, ahol van kereső és mégis létfenntartással küzdenek, különösen veszélyeztetettek a gyermekes háztartások) és a bérek egyenlőtlen eloszlásáról, mind a nők és férfiak között, korosztályilag valamint területileg is (hatalmas a bérolló például Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár-Berek megye között. Ez utóbbiak mérséklésére a jóléti transzferek (szociális ellátások), a képzés és a mobilitás adhatnának választ és megoldást.

liganet.hu