2017.01.01-én jelentős állami terület haszonbérleti szerződése jár le, talán ezen tulajdonosi kör nem nagy, de annál jelentősebb a foglalkoztatottainak létszáma. - Ezt azért fontos megemlíteni, mert sok esetben tapasztaljuk, hogy a vidék foglalkoztatásának megítélésénél a tulajdonosok számának növelésével indokolják a változások helyességét, elhallgatva azt, hogy a nagyüzemek mennyi munkavállalót foglalkoztatnak. - Azok sem lehetnek nyugodtak, akiknek korábban sikerült meghosszabbítaniuk a bérleti időt, hiszen az állami föld értékesítésével megkérdőjeleződhet, hogy a szerződési idő végéig tudnak-e földhasználók maradni. A haszonbérlet egyoldalú megszüntetése csak indokolt esetben történhet, de mint tudjuk elég találékony a magyar.

A kormány az állami földek tekintetében a haszonbérleti pályázatok diszkriminatív odaítélésével egyrészt kihúzta a földet azok alól, akik abban reménykedtek, hogy a jó gazda gondosságával történő gazdálkodás elég ahhoz, hogy az állammal kötött termőföld haszonbérleti szerződésben lévő elő-haszonbérleti joggal élni tudjanak, másrészt az állami földek eladásával azon nagyüzemekre is kitűzte a fekete zászlót, akik biztonságban kezdték érezni magukat. Marad még egy menekülési lehetőség a mintagazdaság, de ez valószínűen, csak szűk meghatározott kört érint.

Az állami föld kérdése tehát el van kapálva! Még a lehetőség sem marad meg, hogy a nagyüzemek valami csoda folytán állami földhöz jussanak, mivel mint szervezetek a vásárlói körből ki vannak rekesztve. A szervezetek tulajdonosai magánemberként ugyan vásárolhatnak, helyben lakó földművesként, de ez azért nem lesz érdemleges, mivel jórészt már rendelkeznek földterülettel és a 300 ha-os vásárlási korlátot gyorsan elértik.

A mezőgazdaságból élő munkavállalókat nem elsősorban a tulajdonlás foglalkoztatja.

Miért is?

Mert elméletileg ugyan ők is vehetnek állami földet és gazdálkodhatnak, de az árveréseken várható 1,5 millió Ft/ha körüli  induló ár meghaladja lehetőségeiket, arról nem is beszélve, hogy  egy család megélhetéséhez legalább 300 ha földre lenne szükség.

Ezen egyszerű okból a jelenlegi mezőgazdasági alkalmazottak továbbra is a munkaerejüket és mezőgazdasági szaktudásukat tudják felkínálni, ha egyáltalán valaki igényt tart rá.

A legtöbben olyan társaságoknál dolgoznak, ahol a jogaikat szakszervezetek védik, nagyrészt Kollektív Szerződésekben állapodnak meg a foglalkoztatás szabályairól, a bérezéssel kapcsolatos elvekről.

Ezt a vívmányt is fel kell adniuk, ha egyáltalán munkát kapnak!

De ha már foglalkoztatási kérdéseknél tartunk meg kell jegyezni, hogy önfoglalkoztatás esetén nem kötelező betartani a munkaegészségügyi előírásokat. A kormány birtokpolitikájának köszönhetően a mezőgazdaság túlnyomó részén olyan foglalkoztatási forma valósul meg, ahol a munkavédelem és a munkaegészségügy mellőzve lesz! A MÉDOSZ ezt a körülményt elfogadhatatlannak és felelőtlennek tartja!

Több alkalommal azt halljuk, hogy a vidék foglalkoztatását az oldja meg, ha az állam a kis és családi gazdaságokat helyezi az előtérbe.

Az állami földek pályázataiban szereplő foglalkoztatási vállalásokat sajnos a MÉDOSZ nem ismerheti, pedig ez kézzelfoghatóan bizonyítaná, vagy cáfolná az állítást. Pontosan be lehetne mutatni, hogy a korábbi földbérlő által foglalkoztatott dolgozói létszám miként alakul az új bérlők esetén. A változás növeli, vagy csökkenti a vidék eltartó képességét?

Szakszervezetünk a 100 ha támogatott területre 6-8 fő teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalói létszámot tartja elfogadhatónak.

Az állami földek értékesítésének indoklása több nyilvánvaló tévedést tartalmaz, erre magyarázatot kérünk. Nem értjük Györffy Balázs szavait: „Sok értelmét nem látom annak, hogy az állam a tulajdonában lévő területeket bérletbe kiadja, így jelentős mennyiségű tőkét vonjon el az ágazatból.”

Egy kis matek. 350 ezer ha átlagosan 25 Ak/ha-ral számolva és az 1250 Ft/Ak haszonbérletet figyelembe véve 11 milliárd forintba kerül a gazdáknak. A várt 500 milliárd Ft bevételt bérletként több mint 45 év alatt fizetnék meg az állam részére. A hitellel kapcsolatosan Györffy azt fogalmazta meg: „Nem gondolnám, hogy 25 éves konstrukciók lesznek. Már a növekedési hitelprogram 10 éves ideje is rendkívülinek számít. Persze a bankok olyan szempontok szerint adnak hitelt, ami jó nekik.”

Tehát 45 év helyett 10 éven belül kellene kifizetni a gazdáknak az 500 milliárd Ft-ot, ráadásul még banki költségek is terhelnék.

Ez az állítás nehezen állja meg a helyét.

Vajon mire kell ez a pénz nagyon gyorsan? Azt tudjuk, hogy a mezőgazdaságba visszaforgatni nem lehet, mert az ágazat támogatásának szigorú szabályai vannak.

Ebből adódóan közvetlenül nem a gazdálkodókat segítené a befolyt összeg.

                                                                                                          Asztalos Sándor

                                                                                                              SZB. Titkár