Az áruházak csak az erő nyelvén értenek
Arról, hogy a koronavírus-járvány milyen hatással van a turizmusra, vendéglátásra, iparra, sokat lehetett hallani, de a mezőgazdaságról annyira nem. Ezt az ágazatot hogyan érinti a válság és a járvány?
Általánosságban nehéz válaszolni. Egyet viszont fontos hangsúlyozni: néhányan – tévesen – úgy gondolják, hogy a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart nem érinti a mostani helyzet, ez azonban sajnos nem így van. Vannak olyan ágazatok, amelyek kifejezetten érintettek, és vannak olyanok, amelyek kevésbé. Az elmúlt hetekben igyekeztünk is monitorozni, hogy az egyes szereplők hogyan élik meg ezt az időszakot, és azt láttuk, hogy ha valami hatás van, az egyértelműen negatív.
Volt pár olyan ágazat, ahol földomlásszerűen éreztette a hatását a válság, mint a korai zöldségtermesztéssel, különösen a növényházi zöldséghajtatással és spárgával foglalkozók, a díszkertészek, a gombatermesztők. A bárányhús volt az egyik első olyan ágazat, ahol az olasz piacnak való erős kitettség egyből éreztette a hatását, ugyanez igaz a nyers tejre, amiből az olasz sajtgyártás óriási mennyiséget vásárolt fel korábban. De a HoReCa szektor, vagyis a szállodák, éttermek, egyéb vendéglátó üzletek bezárása egyértelműen hatott az intenzív akvakultúrára, a halászati termékekre is.
Az a termelő, feldolgozó, aki éttermeknek, szállodáknak szállított, teljesen elvesztette a piacát, míg mondjuk azok, akik a kiskereskedelmi láncokba tudtak értékesíteni, azok a felhalmozási időszakban egyszerűen olyan keresletbővüléssel találkoztak rövid távon, amit alig győztek kielégíteni. Ezt próbáljuk egy kicsit kiegyenlíteni, létrehoztunk egy Piactér nevű platformot a kamara honlapján. Ez szép magyarsággal B2B, vagyis business to business platform, ahol a termelő-feldolgozókat, akik piacot veszítettek, próbáljuk összekötni azokkal a kereskedelmi egységekkel, felvásárlókkal, akik szívesen tennének kísérletet arra, hogy a termékeiket értékesítsék.
Voltak a mezőgazdaságban olyan problémák, mint mondjuk az iparban, hogy a járvány miatt nem lehetett termelni, haza kellett küldeni a dolgozókat?
Ha volt is olyan szándék, hogy bezárjanak, ez nem volt igazán alternatíva. Egy autógyárat le lehet állítani két hétre, de egy szarvasmarhatelepet vagy egy sertésfarmot egy napra se lehet. És vannak olyan termékkörök, a díszkertészet vagy a zöldség- vagy gombatermesztés, ahol amikor elkészül a termék, be kell takarítani. Egy háromnapos, megfeketedett gombát a vásárlók nem akarnak levenni a boltok polcairól, úgyhogy ezzel nem lehet várni.
Hozott a kormány olyan lépéseket, amelyek kifejezetten a mezőgazdaságot segítik? A turizmusnak, vendéglátásnak nyújtott támogatások és az általános gazdaságvédelmi lépések mellett ez kevesebb hangsúlyt kapott.
Mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tudunk egyeztetni mind az agrártárcával, mind az innovációs és technológiai minisztériummal, mind pedig a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszterrel. Nekünk alapvető fontosságú az exportnak a kérdése, de ugyanígy az importé is, mert vannak olyan termékek, amelyekhez bizonyos alapanyagokat külföldről hozunk, ezek szükségesek ahhoz, hogy a takarmányozás, a gyártás folyamatos legyen. Ehhez fontos volt, hogy a határokon való átjárás zökkenőmentes legyen. Mi hangsúlyoztuk, amikor az ezzel kapcsolatos döntés napirenden volt, hogy az élő állatoknál vagy a gyorsan romló élelmiszereknél a határ gyors átlépése milyen fontos.
Az agrárgazdaság egy része jogosult uniós támogatásokra, ezek kifizetésének a felgyorsítása egyértelműen hasznos döntés volt. Szorgalmaztuk egy kedvező kamatozású hitelkonstrukció bevezetését az Agrár Széchenyi-kártyán keresztül, ez meg is valósult. Szintén szorgalmaztuk, hogy az élelmiszer-feldolgozók esetében az időszakos munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálat érvényessége ha lejárt, amit képtelenség volt megújítani, azok elhalaszthatóak legyenek. Ilyen jellegű javaslatokat befogadott a kormányzat, és ezek az aprónak tűnő, de egy-egy ágazat számára fontos döntések, az általános gazdasági intézkedésekkel együtt segítették azt, hogy lehetőség szerint ne szenvedjenek el a mezőgazdasági cégek nagyobb hátrányt, mint ami elkerülhetetlen.
Technikai munkanélküliség, kiegészítő bér, válságalap - részletes tervekkel állt elő a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. A legtöbb rengeteg állami pénzről szól.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara pár tagjával együtt összeállított egy javaslatcsomagot a kormánynak, amelyben olyan javaslatok voltak, hogy a kormány hozzon létre élelmiszerkészletet, vagy hogy regisztrálja a munkanélkülieket, és rendelje ki őket élelmiszeripari és agrárcégekhez. Mi az a javaslat, amit a legjobban sajnálnak, hogy nem fogadott be a kormány?
Vannak olyan javaslatok, amelyek helyett más irányba indultak el az egyeztetések. A tartalékgazdálkodásnak hívott és egyébként EU-konform megoldás, hogy az állam bizonyos termékekből vásárol fel valamennyit, hogy tartalékot képezzen, nekünk piaci szempontból komoly segítséget jelentett volna. De az akvakultúrában találtak egy másik megoldást, hogy nem a fagyasztott halat vásárolta fel a kormány, hanem a horgászegyesületeknek adtak támogatást ahhoz, hogy felvásárolhassák a halakat, amelyeket nem tudtak a termelők mondjuk a halászcsárdáknak értékesíteni, így azokat majd a horgászok fogják kifogni.
Tehát azt gondolom, hogy nem volt olyan javaslatunk, ami teljes elutasításra lelt volna, inkább volt olyan, amelyeknél elkezdtünk más megoldásokról tárgyalni.
Az önök javaslatcsomagjának sok pontja szólt a munkaerőről, arról, hogy az ingázókat és a rendszeres határátlépő munkásokat, idénymunkásokat, külföldi szakembereket átengedjék a határon.
Ez meg is történt. Palkovics miniszter úrnak is elmondom minden hétfőn reggel az érdekképviseletekkel, kamarákkal tartott videókonferencián, hogy míg más ágazatok, a turizmus, a vendéglátás azzal szenvednek, hogy nem tudják megtartani az embereket, nálunk munkaerőhiány van bizonyos ágazatokban. Azt a munkát, amit az elmúlt években a román és ukrán idénymunkások elvégeztek, hiába nőtt most Magyarországon a munkanélküliség, attól tartottam, hogy nem lesz, aki az idén elvégezze. Kérdés volt, hogy ki fogja leszedni például a szamócát, a spárgát. Tudunk olyan termelőről, akinek utóbbiból 40 százaléka földön maradt, mert nem volt, aki betakarítsa.
ELNÉZÉST, DE ÉN ELÉG SZKEPTIKUS VAGYOK A TEKINTETBEN, HOGY EGY BUDAPESTEN MUNKÁJÁT VESZTETT PINCÉR EL FOG MENNI SPÁRGÁT SZEDNI.
Nem gondolom ezt egy életszerű megoldásnak, nyugat-európai példák is ezt igazolják. Ezért aztán további harcokat kellett folytatnunk azért, hogy ez a munkaerő rendelkezésre álljon. Ne felejtsük el, hogy a spárga és a szamóca most érik, most van kész, novemberben már nem kell, aki leszedje. A kamara javaslatára viszont a kormány május elején egy kormányrendelet-módosítással lehetővé tette, hogy mezőgazdasági idénymunkások beléphessenek Magyarországra, nemcsak a határ menti régiókból, de a szomszédos országok távolabbi részeiből is.
Szintén megoldódott egy másik, munkaerővel kapcsolatos probléma, ami nagyon fontos volt: hogy vannak olyan gyártósorok, gépek, amelyeknek a karbantartása, átállítása csak külföldi munkaerővel kivitelezhető. Nem fog Magyarországon egy cég sem tartani egy szakembert azért, hogy hátha elromlik ez vagy az a gép, a gazda meg nem fog ezzel mókolni, mert akkor oda a garancia a gépre. Erre van szakszerviz. Eddig nem volt abból probléma, hogy ha át akarom állítani a gépemet egyik termékről a másikra, akkor Hollandiából, Dániából, Olaszországból hívjak szakembert. Most viszont voltak. Felmerült például tejüzemeknél, hogy ha Olaszországba nem tudják eladni a nyers tejet, gyártsanak tejport, ahhoz viszont, hogy erre átálljon egy tejüzem, pont Olaszországból kellett volna hívni szakembert, onnan viszont nem akarták kiengedni, Magyarországra nem jöhetett volna be. Ezen sikerült lassan átlendülni, megvan már a protokoll, hogy ezek a szakemberek hogy tudják elhagyni a saját országukat és hogy tudnak belépni Magyarországra, de ez komoly problémákat jelentett a korlátozások kezdetén.
A járvány miatt külföldről hazatérni kényszerült munkaerő nem segít?
Az idénymunkán kívül azt gondolom, hogy talán nincs akkora probléma a munkaerőhiánnyal. Egyes szektorokban segíthet, hogy hazajött a korábban külföldre költözött munkaerő, a hentesek például hazajőve azt láthatják, hogy szükség van rájuk, találnak munkát, és jó eséllyel nem is olyan bérért, mint amit akkor kaptak volna, amikor elhagyták az országot.
AZ A 60-70 EZER FŐ, AKI IDÉNYMUNKÁT VÉGZETT KORÁBBAN, HIÁNYZOTT EDDIG, DE ERRE MOST TALÁLTUNK MEGOLDÁST.
És ne feledkezzünk meg arról, hogy van némi tartalékunk a közfoglalkoztatásban részt vevők kicsit aktívabb bevonásával. Hadd tegyem hozzá, hogy ez nem új keletű dolog, a közfoglalkoztatás és az idényjellegű mezőgazdasági munka közötti feszültség évek óta jelen van, már régóta folyamatosan teszünk javaslatot a kettő közötti rugalmasabb átjárás megteremtésére. Ez most, azt gondolom, az eddigieknél is jobban felerősödött, mint megoldandó probléma, így bízunk benne, hogy sikerül előrelépést elérni, erről jelenleg is egyeztetünk. De ha nem találunk hazai munkaerőt, szerintünk megoldható, hogy valamilyen szervezett formában a külföldi vendégmunkások beutazását megoldjuk.
A kamara azzal kapcsolatban is bekerült a hírekbe nemrég, hogy előálltak egy javaslattal, amely szerint gyakorlatilag meg kellene büntetni azokat az áruházakat, amelyek olcsó importélelmiszert árulnak, egész pontosan meg kellene tiltani ezeknek az üzleteknek, hogy a kijárási korlátozások idején 3 óra után élelmiszeren kívül mást is eladhassanak. Ennek van egy olyan olvasata, hogy a kamarának baja van azzal, hogy egy piacgazdaságban olcsón árulnak termékeket a boltok.
Ezzel nincs bajunk. Lehet ezt így látni, ha nagyon szűk mezsgyén akarok előre nézni, akkor ebből ki lehet ezt olvasni, de hadd tisztázzam a helyzetet. Egyrészről minden egyes ország arra törekszik, hogy lehetőleg a saját termelését stabilan tartsa azért, hogy a vírus okozta gazdasági visszaesés következtében ne szűnjenek meg kapacitások és lehetőleg, hogy ha túl leszünk ezen, a gazdaság minél hamarabb helyre álljon. Ennek teljesen kézzelfogható eredménye az volt, hogy Franciaországban a kiskereskedelmi láncok - nem csak a francia tulajdonúak - kiálltak és azt mondták, hogy egészen addig nem fognak élelmiszeripari import terméket vásárolni, amíg van hazai. Azt gondolom, hogy ha ezt Franciaországban meg lehet tenni, akkor Magyarországon is.
Azzal nincs bajunk, hogy a magyarországi termelő, feldolgozó szektornak piaci versenyben kell helytállnia. Azzal viszont van bajunk, hogy Lengyelországból idehozzák a csirkecombot és azt 220 forintért kínálják, ami mélyen az önköltségi ár alatt van. Nem csak Magyarországon, hanem bármelyik országban. A lengyel piac, valamint a felvevőpiacaik is összeomlottak, és mivel a saját, jellemzően egyébként sokkal nagyobb hagyományos piacaikon nem kívánják letörni az árakat, így először olyan távolabbi értékesítési csatornákat keresnek, ahol a felesleges raktárkészleteiket el tudják helyezni, gyakorlatilag bármilyen áron. Hozzáteszem, ez a polci árakon egyáltalán nem biztos, hogy visszaköszön.
És ha ezt a fajta magatartást preferálják a kiskerláncok, annak nagyon súlyos, hosszútávú következményei vannak, ami a fogyasztónak sem jó. Ha ilyen árversenybe kényszerítik bele a magyar feldolgozóipart, az egyértelműen az összeomlás fele halad. Nem lehet ilyen áron értékesíteni, ez a veszteséges értékesítés kategóriája. Ezeket a termékeket meg kellett volna semmisíteni mert lejár a határidejük, és megpróbálják legalább a megsemmisítés költségét megspórolni és eladni bármennyiért.
Addig érthető, hogy miért rossz a magyar gazdáknak, de miért rossz a magyar fogyasztónak?
Ez először a termelőkre hat, aztán a feldolgozókra, de aztán a fogyasztókra is, hogy ha összeomlik a magyar élelmiszergazdaság azért, mert másoknak az élelmiszeripari lerakata vagyunk. Így amikor szükség lesz majd magyar termékre, akkor nem lesz.
A magyarországi legnagyobb vágóhíd leállította a vágást, mert nem vették át tőle azt a mennyiséget, amit korábban átvettek, mert Spanyolországból idekerült valamilyen fagyasztott hús. Ez azzal jár, hogy áll az üzlet, másrészt a sertéstartóknak, akiknek kellene vinni az állatot a vágóhídra, mert elérték a vágósúlyt, tovább kell tartania, etetnie az állatot, amitől eltolódik a hús-zsír arány, így később már nem azt a pénzt kapja érte, miközben több pénzt költ rá. Ennek a döntésnek az üzleti hatása végig csorog a teljes élelmiszerláncon.
Ezért mondtuk, hogy nézzünk körül, mi zajlik a világban, más országok hogy csinálják. A kiskereskedelmi láncoktól nem kérünk olyat, amit máshol ne csináltak volna meg saját maguktól. Másrészt ezek a láncok hihetetlen kedvezményezett helyzetben vannak: értékesíthetnek 3 óra után olyan termékeket is, amelyek önmagukban nem tennék indokolttá, hogy a korlátozások idején nyitva tarthassanak. Virágot, hajvasalót vagy ping-pong ütőt értelemszerűen csak ezekben az üzletekben lehetett venni az egész országban, Budapesten és Pest megyében még mindig, mert az erre szakosodott áruházak, üzletek bezárnak 3-kor. Egyébként az Egyesült Államokban ez pont úgy történik, ahogy mi is felvetettük, és egy rács mögött vannak azok a termékek, amelyek a létfenntartáshoz nem szükségesek.
DE MÉG EGYSZER, NEM CÉLUNK, HOGY EZT KORLÁTOZZUK, MI AZT SZERETNÉNK, HA KORREKT, TERMELÉSI ÉRTÉKET, ÖNKÖLTSÉGET FIGYELEMBE VEVŐ ÁRAKON LEHETNE ÉRTÉKESÍTENI.
Azt szeretnénk elérni, hogy ne egy élelmiszeripari túltermelés-levezető területe legyünk az élelmiszer-gazdaságnak, mert akkor a magyar termelők sosem fognak tudni normális piaci körülmények között dolgozni. Van pozitív tapasztalat is a kiskereskedelmi láncokkal, igazságtalan lennék, ha ezt nem tenném hozzá, voltak láncok, amelyek ígéretet tettek, hogy etikusan járnak el. Mert ez nem is csak piacgazdasági, hanem etikai kérdés is. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, nem szeretnénk, ha Magyarországon az etikátlan viselkedés polgárjogot nyerne.
Nincs más mód ösztönözni a hazai termékek fogyasztását, mint hogy az áruházakat megbüntetjük? Hiszen végső soron a részükről ezek gazdaságilag racionális lépések, válsághelyzetben a fogyasztóknak is racionális, hogy az olcsó terméket veszik meg.
Abból főzünk, amink van. Mi igyekszünk a tagság érdekeit messzemenőkig figyelembe venni és képviselni. Nem szeretnénk senkitől megvonni azt a lehetőséget, hogy a saját piacán jó döntéseket hozzon. De azt látni, hogy egy cég, amely nem csak Magyarországon működik, az egyik országban ilyen, nálunk meg amolyan üzletpolitikát folytat, nagyon nehéz. Nem egyszer beleszaladtunk abba, hogy ezek a gyanúsan olcsó élelmiszerek olyan helyről kerülnek ki, ahol voltak élelmiszerbiztonsági problémák, olyan esetről is tudok, hogy valaki megvásárolta a terméket és aztán dobhatta ki a kukába.
Folytköv...
index.hu
Kapcsolódó cikkek
A felpörgő infláció miatt a magyarok 80 százaléka leginkább az élelmiszereken spórolt
Agrárminisztérium: dinamikusan fejlődik a magyar élelmiszeripar
