SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Nincs kizáró oka annak, hogy egy foglalkoztatóval többféle jogviszony létesüljön. Arra azonban ügyelni kell, hogy a munkaviszony keretében elvégzett munkaköri feladatoktól élesen különüljenek el a vállalkozói jogviszonyban ellátandó teendők. Azaz lényeges, hogy a munkáltató ne a rendkívüli munkavégzésért járó díjazás megkerülését célozza a munkaidő meghosszabbításával (például gépbeállítóként végez 16:20-kor, mely időponttól kezdve egyéni vállalkozóként is ilyen jellegű feladatokat fog ellátni, csak éppen udvarosnak nevezzük).

Ami még fontos: jelen esetben azt is meg kell ítélni, hogy az adott teendők milyen jogviszonyban láthatóak el. Ahhoz, hogy ez eldönthető legyen, a tartalmi elemeket kell megvizsgálni (nehogy színlelt szerződés jöjjön létre). Ehhez a vizsgálathoz el kell határolni egymástól a munkaviszony (melybe mind a hagyományos, mind az egyszerűsített foglalkoztatásra és alkalmi munkára irányuló munkaviszony beletartozik) és a polgári jogi jellegű megbízási jogviszony ismérveit. 

A jogviszonyok szempontjait a maguk összességében kell vizsgálni, ez alapján állapítható meg, hogy valóban vállalkozási szerződésről vagy leplezett munkaviszonyról van-e szó. 

Bár ma már nincs hatályban, de a gyakorlatban irányadó a 7001/2005. (MK 170.) FMM-PM együttes irányelv, mely megkülönböztette a munkaviszonyt minősítő elsődleges és másodlagos jegyeket. Azt javaslom, hogy ezeken egyenként menjenek végig, elkerülve az átminősítés veszélyét (azaz, hogy hiányzik-e a munkakörként történő feladat-meghatározás, személyes munkavégzési kötelezettség terheli-e a megbízottat, alá-fölérendeltség hiánya, munkaidő beosztásának hiánya, munkabér helyett megbízásidíj-fizetési kötelezettség stb.).

A munkaviszonyra jellemző, hogy a munkavállaló munkavégzése munkabér ellenében történik, a munkakörbe tartozó feladatok elvégzésére irányul, a munkaszerződésben meghatározott helyen, előírt munkaidőben, személyesen, folyamatosan és rendszeresen, a munkáltató széles körű ellenőrzési joga mellett. Míg a munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség terheli, köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. 

Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem. 

Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást – kollektív szerződés rendelkezése hiányában – az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. 

Ezzel szemben polgári jogi jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megbízó. A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például az ellátandó feladatot egy, a megrendelő által meghatározott időpontban kell teljesíteni (például a színházi előadás kezdete, konferencia időpontja).

adozona.hu