90-es évek eleje

ISO-szabványok: egyértelmű, egységes követelmények 

A kilencvenes évek elejére mindinkább nemzetközivé terebélyesedő kereskedelem számára egyre nagyobb kihívást jelentett, miként lehetne az egyes minőségügyi elvárásokat az egész világon azonos értelmezéssel megfogalmazni és megkövetelni. Világossá vált, hogy a meglehetősen költséges és időigényes beszállítói auditokat csak korlátozott ütemben alkalmazhatják a nagyobb megrendelők és a kereskedelmi láncok, ezért a nemzetközi szabványosítási szervezetnél (ISO) kezdeményezték egy ágazat független minőségbiztosítási világszabvány megalkotását. A 80-as évek végére el is készült, míg a kilencvenes évek elején meg is kezdődött a minőségbiztosítási szabványok (ISO 9000-es szabvány csomag) piaci bevezetése. A magyar élelmiszeriparban először az export érdekelt vállalkozások szembesültek azzal, hogy a nemzetközi szállításaik feltételeként egyre inkább feltétellé válik az ISO 9001. minőségbiztosítási szabvány alapján, tanúsított működés. Azonban az élelmiszer-kereskedelmi láncok hazai megjelenésével a belföldi értékesítésnek is egyre inkább feltételévé vált ez a tanúsítás. A szabvány alapjaiban szervezte át a vállalkozások életét – a korábban általánosan megszokott, a „minőségért a meo felelős” gondolkodást fel kellett váltania a „minőségért minden, a termelésre közvetlenül vagy közvetve ható szervezeti egység pontosan körülhatárolt, egymáshoz szorosan kapcsolódó felelősséggel felel” elvárásnak.

Ugyancsak a 90-es évek elejére az egyre több embert érintő, esetenként nemzetközivé terebélyesedő élelmiszerbotrányok az élelmiszerbiztonság egységes értelmezését és gyakorlatát kényszerítették ki.

HACCP: minimalizálta az élelmiszerbiztonsági veszélyeket

Az amerikai űrkutatás tapasztalatai alapján kidolgozott és a Nemzetközi Élelmiszer Kódex gondozásában kiadott HACCP (magyarul:Veszély Elemzés Kritikus Szabályozási Pont) irányelv egy rendkívül szisztematikus eljárással igyekszik egy-egy élelmiszer tevékenységet úgy átvilágítani, hogy az élelmiszer-biztonsági veszélyek minimalizálhatók, kézben tarthatók legyenek. A kezdetben önkéntes, majd kötelező bevezetés ugyancsak jelentős gondolkodási átalakítást kívánt az érintett vállalkozások részéről.

1995

Elkészült a Magyar Élelmiszerkönyv

Az élelmiszer ágazat működése – a jelentős élelmiszer-biztonsági kockázat miatt – a jogi szabályozás tekintetében erősen központosított, a kilencvenes évek közepéig Magyarországon túlszabályozott volt. Ezért szinte a rendszerváltással egyidőben megkezdődött a korábbi túlszabályozás lebontása, a piacgazdálkodás viszonyainak megfelelő átalakítása.

Korábban több, mint hatvan-féle szakmai engedélyezési eljárást kellett figyelembe venniük az ágazati szereplőknek. A termékek előállítását, minőségét is igen részletes termék szabványok szabályozták. Ezektől eltérni csak szigorú feltételek mentén lehetett. A kilencvenes évek elején a teljes hazai szabványosítási rendszer átalakult – az élelmiszer termék szabványosítás helyét fokozatosan átvette a Magyar Élelmiszerkönyv, amely a korábbiakhoz képest lényegesen egyszerűbb szabályozási elveket követve, csak a legfontosabb fogalmakat, termék összetételi jellemzőket fogalmazta meg. Az 1995-re elkészült új, 1895-óta negyedik magyar élelmiszertörvény a kötelező engedélyezési eljárások jelentős részét csökkentette. A termékszabványosítás helyébe léptette a Magyar Élelmiszerkönyvet. A gyártók a termékeik minőségét gyártmánylapon határozták meg. Érdekesség, hogy az új törvény szüntette meg a Magyarországon addig kötelező tápérték jelölést az élelmiszerek csomagolásán, igazodva az akkori nemzetközi gyakorlathoz. 
Az új törvényi szabályozás bevezetése szinte egybe esett a teljes körű élelmiszeripari privatizációval, a termék választék jelentős átalakulásával.

 

2000

Úton az unió felé, a Fehér Könyv…

A sokasodó nemzetközi élelmiszer botrányok nyomán az EU Bizottság kiemelten kezdett el foglalkozni az élelmiszer-biztonság helyzetével és aktuális feladataival. Megállapításaikat 2000-ben egy Fehér Könyvben összegezték. Az itt leírtak lényegében meghatározták a következő évtized legfontosabb élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos feladatait az EU-ban. Természetes, hogy a csatlakozás előtt álló országokban is élénk érdeklődés kísérte a Fehér Könyvben megfogalmazottakat.

Megkezdődött a 2004-ben hatályba lépett uniós higiéniai rendelet csomag kialakítása. Kiadásra került az uniós „élelmiszertörvény”, melyben intézkedtek az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal) felállításáról. A Fehér Könyv alapozta meg a kockázatelemzés bevezetésének kezdetét az élelmiszer ágazatban. A Fehér Könyv javasolta a HACCP kiterjesztését valamennyi élelmiszerrel foglalkozó szakterületre. A Fehér Könyv indította el a termékek új nyomonkövethetőségi szabályozását.

Természetes, hogy a közvetlenül a csatlakozás előtt álló országok élelmiszer ágazatában is az új biztonsági szabályozások jelentős beruházási, átalakítási, szervezési kötelezettséget jelentettek.

Operatív programok készültek az élelmiszeripar higiéniai felzárkóztatásának elősegítésére. Magasabb fokozatba lépett a HACCP rendszer bevezetése. Elindultak az első, a nyomonkövethetőséget az uniós elvárásoknak megfelelően megvalósító szabályozási rendszerek kiépítése. Ehhez az új évezred első évtizedének végétől az informatikai rendszerek általánossá válása, a nemzetközi termék azonosító kódrendszerek, a mobil szolgáltatások elterjedése jelentős lendületet adott.

2011

Egységes élelmiszer jelölési rendelet

A globalizáció törekszik a verseny kiterjesztésére, a beszállítói árak letörésére. Ez az élelmiszer ágazatban felszínre hozta az egyre olcsóbb alapanyagok felhasználásával készülő élelmiszerek forgalmát, az adalékanyagok drasztikus növekedését. A kétezres évek közepétől ezért a fogyasztók egyre nagyobb nyomást fejtettek ki annak érdekében, hogy minél több információt kaphassanak egy-egy élelmiszer beltartalmáról, termelési előzményéről. Az Európai Unió ezért 2011-ben kiadta az egységes élelmiszer jelölési rendeletét. A szabályozás ismét megmozgatta az élelmiszer vállalkozásokat. Szinte valamennyi termék csomagolását újra kellett tervezni, a termékeket tápérték jelöléssel kellett ellátni. A kapcsolódó szabályok pedig szigorúan előírják, hogy milyen állítások hogyan tüntethetők fel az élelmiszerek csomagolásán.

Merre tovább minőség?

A fenti csokorból talán már jól érzékelhető, hogy az ágazat elmúlt 25 éve lényegében a minőségi, élelmiszer-biztonsági átalakulások sokaságáról szólt.

A jövőképben egyre meghatározóbb szerepet kapnak a fogyasztói elvárásokra történő gyors reagálási lehetőségek. A fogyasztó egyre inkább tudni akarja, mit eszik és az élelmiszer elkészítéséhez milyen anyagokat használtak fel. Az is egyre inkább érdekes lesz, hogy a termesztési, tenyésztési körülményekben mennyire érvényesülnek a fogyasztók egészségét hosszabb távon is megőrző eljárások. Mindennek demonstrálásához jól áttekinthető, termékre vetíthető nyomon-követhetőség biztosítása szükséges. A ma még gyerekcipőben járó kockázat értékelésnek is be kell vonulnia a napi gyakorlatba. Továbbra is helye lesz az olcsó tömegtermékeknek, de növekedni fog az igényesebb, jobb tulajdonságú, minőségű termékek iránti kereslet is. Ennek megvalósításához új, ma még inkább a kutató műhelyekben látható technológiák gyakorlati bevezetésére is szükség lesz.

elelmiszer.hu