És ez szerinte teljesen rendben van (?!), hiszen manapság már mindenki „multitaszkingol”. Pedig, ez nem csak nyilvánvalóan sértő a másik fél számára (elutasításnak éli meg),és így rontja a kapcsolatot, hanem egyértelműen rosszabb teljesítményt is eredményez. ”Lehet, hogy szeretnénk multitaszkolni, de nem tudunk. A multitaszking tévhit” - állítja Earl K. Miller professzor, az MIT agytudósa. A Karrier Intézet rövid útmutatója a multitaszkingról.

Nem erre vagyunk tervezve

Az „ember” jelenlegi formájában az elmúlt legalább tízezer év fokozatos, folyamatos fejlődésének és az ehhez kapcsolódó szelekciónak az eredménye. Ebben a perspektívában, az idő, amióta „modern” technológiákat használunk kevesebb, mint egy százalékot képvisel. Elég-e ez gyökeres változásokhoz? Valóban alapvetően másmilyenek az internetes időszak bennszülöttei?

Mi a multitasking?

Definició szerint: több tevékenység egyidejű végzése. Ez eredetileg egy műszaki fogalom volt az ötvenes években. Később került a számítástechnikába és csak a 90-es években kezdték emberi tevékenységre alkalmazni.

Magunktól, intuitíven azt gondolhatnánk, hogy ösztönösen jók vagyunk multitaszkingban: hiszen tudunk egyszerre tréningen részt venni, ellenőrizni az e-maileket és még közben egy gyors emlékeztető SMS üzenetet küldeni a párunknak, hogy ma délután ő veszi fel a gyereket az iskolában. Vagy vegyük a rendszeresen emlegetett példát az autóvezetést: tükör-fék-kuplung-sebességváltás-index és még közben azt a rövid üzenetet is el tudjuk küldeni. Teljesen mindennapi. Az is, hogy ugyanekkor, egy amerikai statisztika szerint minden negyedik autóbalesetet a mobiltelefon használat okozza. Ezt alapul véve 2019-ben Magyarországon körülbelül 4000 alkalommal bizonyították az autóbalesetet szenvedők, hogy nekik biztosan nem megy a multitaszking.

Érdekes tudni, hogy a Dunning-Kruger-hatás (azaz, amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását) a multitaszkingra is érvényesnek látszik: minél inkább képesnek gondolja valaki magát multitaszking munkavégzésre, annál rosszabb teljesítményt nyújt benne. A kutatások szerint, mindössze az emberiség 2,5%-a képes egyszerre több tevékenységet végezni, úgy, hogy az egyes tevékenységek minősége, eredményessége nem romlik.

Valami nem stimmel…

De hát többnyire nem csak egyetlen dolgot csinálunk egy adott pillanatban: például sétálunk, közben beszélgetünk, és még barátságosan integetünk a túloldalon elhaladó ismerősünknek. Jobban megvizsgálva, azt, hogy ilyenkor mi történik, azt találjuk, hogy tényleg úgy tűnik, hogy tudunk dolgokat párhuzamosan csinálni. Hogyan? Kétféleképpen. Az egyik esetben (pl. séta) a tevékenységet már annyira begyakoroltuk, hogy az már automatikus: nem igényel tudatos odafigyelést, gondolkodást. A másik lehetőség, hogy tulajdonképpen csak látszólag csinálunk több dolgot egyszerre, de olyan gyorsan kapcsolgatunk közöttük, hogy egyidejűnek tűnik (pl. beszélgetés és integetés). Ezek jól működhetnek ismert környezetben és ismert körülmények között. De mi történik, ha mondjuk túlságosan fontos, bevonó a beszélgetés? Például lefejeljük a lámpaoszlopot vagy beletrappolunk a tócsába.

Lassabb, pontatlanabb

A kísérleti eredmények azt mutatják, csak látszólag vagyunk képesek több, tudatos figyelmet igénylő tevékenységet végezni egyszerre. Ha közelebbről megnézzük ezeket a „párhuzamos” tevékenységeket, azt találjuk, hogy az egyidejűség érzete a tevékenységek közötti gyors váltogatásból származik és nem a valódi egyidejű feladatvégzésből. A kapcsolgatás jelentős (mentális) energiaráfordítást és több időt igényel, az eredmény pedig a kisebb hatékonyság (akár 40%-al). A multitaszkolók teljesítménnye rosszabb, mert lassabbak és többet hibáznak. Leegyszerűsítve: jobb eredményt érhetünk el, ha egymásután és nem egyszerre próbálunk dolgokat elvégezni.

Miért csináljuk?

A multitaszking népszerű, mert amikor több dolgot csinálunk egyszerre, úgy tűnik érzelmi kielégülést, örömöt okoz. Úgy érezzük, többet csinálunk, hatékonyak vagyunk, ami egy pozitív érzés. Így azután a multitaszking önmegerősítő öröme elhomályosítja a multitaszkolók fejében a multitaszking negatív hatásait.

Ez csak a múlt…

Felnövekvőben van egy új generáció, akik már a multimédia világába születtek, nekik már természetes a multitaszking. Ők már képesek arra, amire az előző generációk nem voltak - tovább fejlődtek. Milyen kár, hogy ez nem igaz… Számos kutatás bizonyította, hogy nincs különbség az idősebbek és a fiatalabb korosztály multitaszking teljesítményében.

Ami nem megy…

Az ember hajlamos azt gondolni, hogy ő a kivételes 2,5%-ba tartozik, többek között ezért is fejlesztették ki egyetemi kutatók a „supertasker” tesztet, (https://supertasker.org) ami objektíven megmutatja a valódi multitaszking képességeket. (kb. 40 perc, angolul). Alternatív lehetőség a keretes írásunkban leírt rövid feladat végrehajtása. Azután, az eredménytől függően, már informáltan dönthetünk arról, hogy vajon engedjünk-e a zsebünkben rezgő kísértésnek. Sok sikert!
 

Gerlei Béla MBA MSc.
A nyelvhasználat és viselkedés szakértője
Igazgató
Karrier Intézet

Kép: Pixabay

hrportal.hu