Vajon hogyan lehet kilépni egy pazarló életmódból? Tényleg tengernyi lemondással jár az, ha kicsit tenni szeretnénk magunkért és a környezetért? Mennyire kell szélsőségekbe elmenni ahhoz, hogy megfeleljünk az elvárásoknak? Ezek a kérdések mind-mind felmerülhetnek bennünk, ám jó hír az, hogy ugyan valóban odafigyelést igényel az, hogy tudjunk változtatni, de semmilyen szélsőség felé nem kell elmennünk. Sőt, nem is szabadna, hiszen sokszor csak egymásnakra feszülnek az emberek miatta, nem engedve teret a másik elveinek, módszereinek. 

- fogalmazott Dr. Malatinszky Ákos. 

Hozzátette, hogy számos jó példát láthatunk, és fontos lenne, hogy mi, magunk is legyünk innovatívak, kitalálhatunk valami egészen újat is a megszokott keretekből kilépve. Ebből is látszik, hogy a megújulás nem csak a mezőgazdaságban lényeges. 

Lerágott csont lehet ez a téma is, de ettől függetlenül fontos róla beszélni, hiszen a hiteles, alátámasztott információk csak kevés emberhez jutnak el. Lapunk több cikken keresztül foglalkozott már a témával, de talán nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a balanszot kell keresni – ezt a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének docense is alátámasztotta:

Dr. Malatinszky Ákos emellett kiemelte, hogy napjaink hazai legelőinek jelentős részét már az ember megjelenése előtti időkben is nagytestű fűevők legelték, a növényzet és az állatvilág ehhez alkalmazkodott. E jelentős biodiverzitású élőhelyek megőrzése csak azok rendszeres, nem intenzív legeltetésével biztosítható. Bár ilyen módon némileg lassabban gyarapszik a jószág hasznos hústömege, a hús minősége viszont felülmúlja az intenzív takarmányozásból származó húsét. A lényeg tehát az, hogy komplexen szemléljük a dolgokat, és minden összetevőt vegyünk figyelembe.

Helyi termelőktől, akár piacon vásárolni mindig jó, hiszen így a kisebb gazdaságokat és gazdákat is támogathatjuk, emellett könnyedén vegyszermentes, friss termékekhez juthatunk. Az talán senkinek sem meglepő, hogy az élelmiszerek szállítása önmagában is jelentős terhet ró a környezetre, ennek révén az egészségünkre, vagy például a közutak állapotára is. Ezért is érdemes piacozni, háztáji termékeket venni, ha a lehetőségek adottak. A szakembertől megtudtuk, hogy létezik az úgynevezett 50 kilométeres diéta, ami azt jelenti, hogy (aki tartja) csak olyan terméket vásárol, amit helyben, vagy a közelben állítottak elő. Persze itt is oda kell figyelni a felhasznált anyagok és energia származási helyére.

A becslések szerint Magyarországon összességében 1,8 millió tonna élelmiszert dobnak ki évente - ennek a harmada szintén a háztartásokban keletkezik. A Nébih 2016-os élelmiszerhulladék felmérése szerint hazánkban egy átlagos lakos évente közel 68 kilogramm élelmiszerhulladékot termelt. 2019-ben megismételték a felmérést, az eredmények pedig, még ha csekély mértékben is, de pozitívabbak lettek: az egy főre jutó élelmiszerhulladék 65 kilogrammra mérséklődött. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a kidobott élelmiszerek közel felénél (48,8%) elkerülhető lett volna a pazarlás. Ezért lényeges az is, hogy törekedjünk feldolgozott helyett nyers élelmiszerekből elkészíteni az ételeinket és vessük be a kreativitásunkat, ez egészségesebb és környezetkímélőbb is. Emellett a csomagolásmentes boltokon kívül sok klasszikus üzletben is vásárolhatunk magunkkal hozott edényekbe, zsákokba, hogy ne termeljünk felesleges csomagolási hulladékot.

Ha olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van egy saját kertünk, mindenképpen használjuk ki. Termeszthetünk finomabbnál finomabb zöldségeket, gyümölcsöket, ráadásul könnyedén készíthetünk komposztot is. Ha kicsi a veteményes, akkor felfelé is terjeszkedhetünk (uborka, bab támrendszerre, paradicsom a kerítésre, kolbásztök a gyümölcsfára…), és mindig figyeljünk az apró élőlényekre is: legyen a kertünkben egy kis vadvirágos gyep, bozót, avarkupac, farakás sünöknek, vizes mikroélőhely, itató, odú, rovarhotel stb. Dr. Malatinszky Ákos egy másik hasznos dologra felhívta a figyelmet: