Miben áll a fontos eredmény? Egyes köztulajdonú munkáltatók nem voltak hajlandóak minden szakszervezetre és szakszervezeti tagra egyformán alkalmazni a kollektív szerződéseket. Hivatkozásuk alapja az volt, hogy ők utólag váltak köztulajdonú munkáltatóvá, utólag kerültek a kollektív szerződés hatálya alá és esetükben ez sértené a Munka Törvénykönyve 205. §-át. Emiatt viszont az azonos jogokkal rendelkező szakszervezeti tagok eltérő elbírálás alá kerültek, melyet a LIGA kötelékébe tartozó szakszervezetek nem engedhettek. A szakszervezetek számára elfogadhatatlan, hogy köztulajdonú munkáltatók alkalmazottai, illetve azonos jogokkal rendelkező szakszervezeti tagok között különbséget tegyenek a köztulajdonú munkáltatók a munkavállalók érdekkörén és döntési körén kívül álló okokra hivatkozással. Ilyen volt például hogy egy utóbb kiszervezéssel létrehozott munkáltató valamely rá vonatkozó kollektív szerződésben foglalt rendelkezést utóbb keletkezett köztulajdonú státusára hivatkozással nem óhajtott alkalmazni.

Az ügyekben több per is folyamatban volt, melyben a munkaügyi bíróságok és a Szegedi Ítélőtábla következetesen és helyesen kiállt a munkavállalói jogok mellett, az irányadó alkotmányos jogokat helyesen értelmezték – ezért őket külön köszönet illeti. Sajnos azonban a Kúria több döntésében is a dolgozók jogai ellenében döntött, úgy érvelt, hogy álláspontja szerint törvényalkotási hiányosság állna fenn és ezért nem lehetne a vonatkozó jogszabályokat [Mt. 205. § és Mth. 11. § (1) bek.] a munkavállalók javára értelmezni. Erre hivatkozással a nyertes dolgozói ügyeket a visszájára fordította, a kereseteket elutasította. Szerencsés, hogy érintett tagjaink vállalták a Kúria döntésével való szembenézést, az első ügyben már meg is született a döntés: a Kúria ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság egy friss döntésében a legfőbb bírói fórum ítéletét alaptörvényellenesnek nyilvánította és megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság döntésében hivatkozott korábban kimunkált gyakorlatára, miszerint megkülönböztetést valósít meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. Ez a megkülönböztetés akkor alkotmányellenes, ha végső soron összefügg az emberi méltósághoz való joggal és a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka lenne („önkényes"). Konkrét esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügyben alkalmazott jogszabály többféle módon is értelmezhető és a Kúria által az ügyben elfogadott jogértelmezés önkényes különbségtételre vezetett a köztulajdonú munkáltatók munkavállalói között. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a köztulajdonban álló munkáltatóknál foglalkoztatottak közül azonos csoportba tartoznak, akiknek a munkaszerződése az Mt. hatályba lépése előtt kötött kollektív szerződés szerinti tartalommal jött létre, közöttük különbség nem tehető arra hivatkozással, hogy a munkáltató mikor vált köztulajdonú munkáltatóvá.

A Szakszervezetek úgy érzik, hogy a munkavállalók köszönettel és elismeréssel kell adózzanak a jogi konfliktust felvállaló tagtársaink valamint az alapul fekvő ügyekben a dolgozók jogait helyesen értelmező bírák és végső soron az Alkotmánybíróság előtt. Ugyanakkor úgy érezzük, hogy folytatni kell a megkezdett munkát, mert a munkaügyi ítélkezésben fontos jogi tételek és szabályok sikkadnak el. Ilyen fontos jogi tétel az, hogy a Munka Törvénykönyvét az Európai Unió jogrendjével összhangban kell értelmezni [Mt. 5. §], illetve hogy a munkavállalóknak és a munkaadóknak, illetőleg a szervezeteiknek, az uniós joggal valamint nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban joguk van arra, hogy kollektív tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek [Alapjogi Charta 28. cikk.], továbbá hogy az Alapjogi Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak törvény által, és e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja [Alapjogi Charta 53. cikk (1) bek.]. A konkrét ügyekben azt látni, hogy az ítélkezés során nemcsak fontos alkotmányos szabályok sérültek – melyekre az Alkotmánybíróság a figyelmet helyesen felhívta –, de a Kúria ítélkezése nem volt tekintettel uniós jogi szabályokra, különösen arra, hogy a kollektív szerződésben kikötött jogosultságot eleve nem is lehetett volna korlátozni, hiszen az sem az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket, sem mások jogainak és szabadságainak védelmét nem szolgálta. Tehát e szabályok alkalmazásával a Kúria eleve nem is juthatott volna a téves és utólag alkotmányellenesnek talált véleményére. Mivel több per van még folyamatban az Alkotmánybíróság határozatával nem zárult le teljesen a folyamat. A szakszervezetek a megkezdett együttműködést folytatni kívánják az eredetileg meghatározott céljuk szerint, miszerint  „a szakszervezeti szövetségek testületeinek elhatározott szándéka, hogy minden tőlük telhetőt megtegyenek a magyar igazságszolgáltatással kapcsolatban általuk tapasztalt, véleményük szerint rendszerszintű hibák felszámolása és a dolgozók jogainak megvédése érdekében. Ezen céljaikat elsődlegesen jogi úton kívánják elérni, de ha szükséges, úgy készek az általuk tapasztalt, véleményük szerint az igazságszolgáltatás rendszerszintű hibáinak nyilvános feltárására is, mind belföldön, mind külföldön és szükség esetén törvényes nyomásgyakorlást is készek kifejteni". E cél valamennyi beadványukon feltüntetésre is kerül.