Védett korban lévő munkavállalók esetén a munkáltatót terhelő kötelezettségek szigorúbbak az általánoshoz képest. A munka törvénykönyve (Mt.) ide vonatkozó szabályai (elsősorban a 66. § (4) és (5) bekezdései) azt hivatottak biztosítani, hogy a védett korú munkavállaló jogviszonya – lehetőleg az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig – fennmaradjon.

A munkáltató a nyugdíjasnak nem minősülő munkavállaló határozatlan tartamú munkaviszonyát a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával indokolt felmondással abban az esetben szüntetheti meg, ha a munkavállaló

– a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy

– egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

Azaz az indoknak olyannak kell lennie, mely alapján a munkáltató azonnali hatályú felmondással élhetne. Ilyen lehet például a bizalom megingatására alkalmas súlyos bűncselekmény, ittas állapotban történő munkavégzés, a munkáltató gazdasági érdekeinek megsértése stb.

A munkavállaló képességével (alkalmatlanság) vagy a munkáltató működésével (gazdálkodásával, szervezetével) összefüggő okból akkor szüntethető meg a munkaviszony, ha a munkáltatónál a munkaszerződésben meghatározott munkahelyen nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör, vagy a munkavállaló elutasítja az e munkakörben való foglalkoztatásra irányuló ajánlatot.

Az állásfelajánlási kötelezettséggel összefüggésben lényeges, hogy csak olyan munkakör kínálható fel, melyet a munkavállaló a képességeinek megfelelően el tud látni. Ide tartozik az is, hogy az a testi alkatára vagy a fejlettségére tekintettel nem járhat számára hátrányos következményekkel.

A védett korú munkavállaló a további elhelyezkedési nehézségei miatt részesül a munkaviszony megszüntetésekor emelt összegű végkielégítésben akként, hogy minél hosszabb volt a fennálló jogviszonya, annál több havi távolléti díj összegével emelkedik a mérték. Így például egy 59 éves, 23 éves munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló – a munkáltató működésével összefüggő felmondás esetén – 8 havi távolléti díjnak megfelelő végkielégítésre jogosult.

A másik lehetőség az azonnali hatályú felmondás gyakorlásának joga, mely esetén az általános szabályok az irányadók (Mt. 78. §). A munkáltató a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely lehetetlenné teszi a munkaviszony fenntartását. Az azonnali hatályú felmondás jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni.

Végül a harmadik lehetőség a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése, melyhez természetesen a munkavállaló hozzájárulására is szükség van. Előnye, hogy nem kell indokolni, azzal szemben a munkavállaló csak szűk körben tud jogorvoslattal élni (megtámadás), ennek azonban ára van. Közös megegyezés esetén a felmondási idő fogalmilag kizárt, azonban ennek analógiájára a felek megállapodhatnak abban, hogy a munkavállaló munkaviszonya nem az aláírás napján, hanem 1, 2, 3 stb. hónap múlva szűnik meg, azzal, hogy szabályozzák ezen időtartamra a munkavállaló kötelezettségeit (meddig kell munkát végeznie, mennyi időre mentesül a munkavállalót a munkavégzés alól).

A közös megegyezés a legjobb megoldás, ha a munkáltató nem próbálja meg semmiféle trükkel (megtévesztés, jogellenes fenyegetés) rávenni a munkavállalót az arról szóló megállapodás aláírására, és a megállapodás utóbbi fél akaratát is tükrözi, mivel azzal véglegesen le lehet zárni mindennemű jogvitát.

adozona.hu