A legkönnyebben, legjobban automatizálható iparágak egyike az élelmiszergyártás. A folyamatot gyorsítja a munkaerőhiány és a fogyasztók részéről növekvő igény a megfelelő higiénés körülmények között készült élelmiszerek iránt. A tendencia azonban nem jelenti egyértelműen azt, hogy emberek tömege válik feleslegessé a munkahelyeken, sőt. A témáról Dr. Baranyai Lászlóval, a MATE Élelmiszeripari Méréstechnika és Automatizálás Tanszék tanszékvezetőjével, egyetemi tanárral beszélgettünk.

 

– A robotizáció és az automatizálás az élelmiszeriparban áll a legnagyobb jövő előtt, azt gondolom – szögezte le elöljáróban Dr. Baranyai László. – Egyrészt a fogyasztói elvárások is ebbe az irányba terelik a cégeket, hiszen azok arról szólnak, jó minőségű és sokféle termék legyen a piacokon, tehát legyen választék, a termékek pedig legyenek megbízhatók, például ne tudják azokat megfertőzni mondjuk, a dolgozók. Ez ma a legfőbb trend, az a cél, hogy ember a lehető legkevesebbet érintkezzen a gyártás során az áruval, s a fogyasztó tényleg elsőként vehesse kézbe az élelmiszert, tehát ha lehet, senki más ne érjen hozzá. Ez azonban csak az automatizálható technológiákkal biztosítható. Sokakban felmerülhet a gondolat, hogy akkor munkahelyek szűnnek meg és nem lesz szükség az emberre – azonban ez nem így van. Gondoljunk csak a kézműves élelmiszerek előállítóira, például a pékségekre, ahol kézi munkára igenis nagy (és az utánpótlás hiánya miatt egyre nagyobb) szükség van. Az élelmiszeriparban tehát hatalmas az igény a szakemberekre, de sajnos, nincs elegendő. Nem is mindig a szándék hiányzik az álláshirdetésekre jelentkezőkből, hanem a szaktudás.

Dr. Baranyai László, a MATE Élelmiszeripari Méréstechnika és Automatizálás Tanszék tanszékvezetője – forrás: MATE

 

– Az élelmiszeriparban elvégzett munkának nemcsak szépsége van, hanem bizony, nagy felelősséggel is jár – folytatta. – Az élelmiszernek ugyanis jó minőségűnek, biztonságosnak és táplálónak kell lennie, nem mindegy tehát, hogyan készítjük. Egy automatizált technológia pedig mindig, mindent ugyanúgy csinál, nem lesznek nála elrontott receptúrák és minőségi különbözőségek. Viszont ez is megköveteli azt, hogy legyen szakképzett ember, aki képes ezt a rendszert kezelni. Én úgy fogalmaznék inkább, hogy nem állásvesztés várható az élelmiszeriparban az automatizálás miatt, hanem inkább munkaerő-átcsoportosítás. Hiszen egyre több olyan szakemberre lesz szükség, aki ezeket a modern berendezéseket kezelni tudja, s ha esetleg valami gond adódik velük, akkor hozzájuk mer nyúlni.

 

– Mivel az automatizáció némiképp olcsóbbá teszi a termelést, lehet hatása a fogyasztói árakra?

 

– Egy példát tudok erre mondani: egy franciaországi pizzériában robotok készítik a pizzát. Egy egész pizza annyiba kerül, mint más nagyvárosban egy szelet. Tehát komoly árcsökkentést értek el azzal, hogy a szükséges feladatokat robotok végezték el. Az embernek akkor is ott kell lennie, felügyelnie a robot munkáját, de átalakul a feladata. Ráérő idejében mondjuk, a vevőket szolgálja ki. Bármilyen furán hangzik, de várhatóan több idő jut a személyes, emberi kapcsolatokra is.

 

– Milyennek látja hazánkban ezt a folyamatot, hol tart ma Magyarországon a robottechnológia terjedése?

 

– Úgy érzékelem, a szándék az automatizálásra minden vállalkozásban megvan, legyen kicsi, nagy, teljesen mindegy, mindenki szeretne fejlődni. A pénz a nagy kérdés. A nagyvállalatok azonban most több tőkével rendelkeznek ahhoz, hogy bele is vágjanak ebbe. A következő szegmens kényszerből követni fogja ezeket, másként egész egyszerűen versenyhátrányba kerül. Európában a leginkább automatizált élelmiszeriparral Hollandia rendelkezik, majd Lengyelország és Belgium következik a képzeletbeli dobogón. Ők azok, akik időben nekiálltak a technológiai fejlesztésnek, a digitalizációnak, mert felismerték, hogy csak így lehetnek versenyképesek.

 

– Ennek következtében fordulhat elő, hogy a boltban egy külföldi termék kevesebbe kerül, mint egy magyar. De nem nagy a lemaradásunk, fáziskésésben vagyunk inkább. Az itthon eladott robotok száma ötévente megháromszorozódik, tehát mi is gyorsan haladunk. Előbb-utóbb fel is zárkózunk majd, ám ehhez erősíteni kell az élelmiszeripart, annak kellene lennie Magyarországon a húzóágazatnak – ami húzná felfelé magával az agráriumot is. Ha megnézzük az adatokat, láthatjuk, hogy a legnagyobb értéket az említett dobogós országokban az élelmiszer-feldolgozás és a csomagolás termeli, nem pedig a kereskedelem. Ezt érdemes észben tartani – mondta végül dr. Baranyai László.

 

forrás: agroinform.hu