A felperes 1998. szeptember 27-étől állt az alperes alkalmazásában, kezdetben hegesztő, utóbb láng- és plazmavágó munkakörben. A felperesnél 2012. június 26-án daganatos megbetegedést állapítottak meg, ezért 2012. július 2-ától 2012. július 20-áig betegszabadságon, ezt követően augusztus 30-áig keresőképtelen állományban volt. A 2012 novemberében megtartott kontrollvizsgálat alkalmával kiderült, hogy a betegség kiújult, ezért 2012. november 20-ától 2013. október 12-éig ismét keresőképtelen állományba került.

Mivel a táppénz folyósításának időtartama lejárt, a felperes 2013 decemberében ismét munkára jelentkezett az alperesnél. 2013. december 9-ével a munkaszerződését módosították, és minőségellenőri munkakörbe került. A megváltozott munkakörnek megfelelően orvosi alkalmassági vizsgálaton vett részt 2013. december 12-én, és 2014. december 9-éig a minőségellenőr munkakör betöltésére „alkalmas” minősítést kapott.

A felperes 2014. március 20-ától 2014. április 9-éig betegszabadságon volt, ezt követően keresőképtelen állományba került, amely időtartam alatt részére táppénzt folyósítottak. A felperes jogi képviselője útján 2014. június 20-án kelt levelében tájékoztatta az alperes ügyvezetőjét, hogy megváltozott munkaképességére tekintettel nem tudja ellátni a minőségellenőr munkakört sem.

Az alperes közölte a jogi képviselővel, hogy amennyiben a felperes úgy érzi, ezt a munkakört sem tudja ellátni, úgy portaszolgálati munkát tudnak a részére biztosítani. A felperes jogi képviselője 2014. július 10-én kelt levelében tájékoztatta az ügyvezetőt arról, hogy a felperes egészségi állapotára figyelemmel a felajánlott munkaköröket nem tudja elfogadni.

A felperes részére a 2014. április 10-étől folyósított táppénzellátást 2014. augusztus 9-ével a törvényben előírt idő kimerítésére tekintettel beszüntették. A felperes ezt követően 2014-ben az időarányosan, munkában töltött időre járó 6 nap rendes szabadságát kivette, 2014. augusztus 18-án azonban nem jelentkezett munkavégzésre, távolmaradását orvosi igazolásokkal nem támasztotta alá.

Az alperes munkáltató 2014. október 1-jén kelt felmondásában a felperes munkaviszonyát 2014. augusztus 18-ától visszamenőleges hatállyal megszüntette. Indokolása szerint a táppénz lejárta után nem jelentkezett a felajánlott portaszolgálati munkára.

A felperes többször módosított keresetében kérte, hogy a bíróság a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogcímén elsődlegesen kötelezze az alperest az Mt. 82. paragrafus (1)–(2) bekezdései alapján elmaradt munkabér, mint kártérítés, valamint végkielégítés megfizetésére. Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy elmaradt munkabér, kártérítés és végkielégítés fizetésére kötelezte az alperest.

Az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amely a Kúria ítélete szerint nem megalapozott. Kizárólag a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott, és jogszabálysértésként megjelölt 33/1998. NM-rendelet 7. paragrafus (1) bekezdésének d) pontja, az Mt. 6. paragrafusa, valamint az Mt. 82. paragrafusában foglaltak voltak vizsgálat tárgyává tehetőek.

A Kúria szerint a jogerős ítélet helytállóan rögzítette, hogy a felperes 2014. június 20-án már közölte a munkáltatóval, miszerint az egészségi állapota miatt, a megváltozott munkaképességére figyelemmel a megváltozott munkakört (minőségellenőr) sem tudja ellátni, a 2014. július 1-jén kelt levelében pedig arról nyilatkozott, hogy a portaszolgálaton ellátandó tevékenység sem elvégezhető a részéről. Mindebből a másodfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy a felperes a körülmények alapján eleget tett a tájékoztatási kötelezettségének (Mt. 6. §), a munkáltatónak pedig intézkednie kellett volna helyzetének rendezése érdekében.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a 33/1998. NM-rendelet 7. paragrafus (1) bekezdésének d) pontjára, amely a soron kívüli orvosi alkalmassági vizsgálatra beutalás esetét szabályozza. Ezen jogszabályi kötelezettségének az alperes nem tett eleget, a vizsgálat elvégzése nélkül pedig – mint ahogy arra a másodfokú bíróság helyesen utalt – a felperes sem minőségellenőrként, sem portaszolgálatosként nem volt foglalkoztatható.

Amennyiben a munkáltató nem tesz eleget a 33/1998. NM-rendelet 7. paragrafus (1) bekezdésének d) pontjában előírt kötelezettségének, 30 napos keresőképtelenséget követően a munkavállalóját nem küldi soron kívüli munkaköri vagy szakmai alkalmassági vizsgálatra, nem hivatkozhat annak munkából való távolmaradása esetén munkavégzésre irányuló kötelezettsége megszegésére, az erre alapított azonnali hatályú felmondás jogellenes [Mt. 78. § (1) bekezdés] – szögezte le a Kúria. A kifejtettekre tekintettel a Kúria M.I. tanácsa a tárgyaláson kívül elbírált Mfv.I.10.719/2016. számú ügyben hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet a polgári perendtartásról szóló törvény 275. paragrafusának (3) bekezdése alapján.

adozona.hu