Kivándorló ország lettünk

2019. május 29. 10:52

Még nem tartunk másfél milliónál, de sok százezernél már igen. Az elvándorlás ma az egyik legaggasztóbb társadalmi probléma. Magyarország mostanra egyértelműen kivándorló országgá vált, bár az elvándorlás egy nehezen mérhető folyamat. A Társadalmi Riport 2018 című kötet egyik tanulmányában arra keresik a választ, hogy hol a helye Magyarországnak a kelet-európai régió erősödő elvándorlási folyamataiban, melyek az érzékelhető magyar sajátosságok és a magyar munkapiacon várható hatások. A tanulmány megállapításait Bernát Anikó, a TÁRKI szociológusa árnyalja, egészíti ki.

Az Európai Unió bővülése

A munkaerő szabad áramlása volt az EU megalapításának egyik alapvető célja. 2004-ben erős vándorlás indult el az új EU-országokból a fejlettebbek felé, majd a 2008-as válság és a régi tagállamok többsége munkaerőpiacának 2011-es megnyitása újabb lökést adott ennek a folyamatnak.

Bernát Anikó: „Magyarország viszonylag későn csatlakozott be a folyamatba más kelet-európai országokhoz, elsősorban Lengyelországhoz, Litvániához, Romániához képest. Ennek több oka közül az idegennyelvtudás nagyon alacsony szintjét kell kiemelni, valamint a viszonylag „bársonyos” rendszerváltást abban az értelemben, hogy a szociális rendszer más országokhoz képest relatíve bőkezűen kínált fel olyan menekülési útvonalakat (pl. a tömeges rokkantosítás, vagy korai nyugdíjazás révén), ami a túlélést jelentette sokak számára a hirtelen megnövekvő munkanélküliség idején, így a régió egyes országaival ellentétben nem kellett a külföldi munkavállalás eszközéhez nyúlniuk.”

Általánosságban az elvándorlás rövid távon ugyan csökkentheti a hazai munkanélküliséget, ezzel együtt magasra emelkedhet a külföldön dolgozók hazautalásainak mértéke is, hosszabb távon azonban inkább a munkaképes lakosság és a képzett fiatalok létszáma csökken és munkaerőhiány alakul ki. Egyes számítások alapján a „kedvezőtlen hatások egyértelműnek bizonyulnak, a fiatal és képzett munkaerő jelentős elvándorlása tartós a gyengébb gazdaságú országokból, amelyek megerősödése eredményezhet javulást.”

2004 után az EU fejlett régióiban a nagy munkaerő-kereslet erőteljes elvándorlást indított az új EU-országokból, ahol a nagyfokú munkanélküliség gyors csökkenésével megjelent a munkaerőhiány, s a két folyamat egybeesett egymást erősítve, különösen az építőiparban és a szolgáltatásban. Magyarországon 2012 óta erősödik a munkaerőhiány. A munkaerőhiányhoz hozzájárult az is, hogy elvándorlás aránya különösen a vendéglátóiparban, az építőiparban és a feldolgozóipari ágazatokban jelentős, emellett az egészségügy, ahol akut a munkaerőhiány.

Könnyű lenne azt gondolni, hogy ha elvándorlás és hiány van, akkor az utóbbi az előbbi következménye, ám elemzésekből kiderül, hogy ugyan fontos tényező az elvándorlás, de korántsem az egyetlen. A hazai munkapiacon a munkanélküliség és a munkaerőhiány is egyaránt magas. Mások kiemelik még az iskolai képzési struktúra és az aktuális munkaerő-piaci igények elcsúszását is a munkaerőhiányhoz vezető legfontosabb okok között.

Hányan mennek el?

Az „erős” kivándorló országokban (Lettország, Litvánia, Románia és Bulgária) az elvándorlási arány nagyon magas, 2017-ben eléri az aktív korúak 11-16 százalékát. A „mérsékelt” kivándorló országokban (Lengyelország, Észtország, Szlovákia és Magyarország), 5-8 százalék közötti ez az arány. Az elmúlt években e 4 ország közül „az elvándorlás arányának az éves átlagos növekedése Magyarországon volt a legerőteljesebb, közel 0,6 százalékpont.” Az EU LFS adatok szerint 2012-2017 között évente átlagosan több mint 30 ezer fővel csökkent a hazai 20-64 éves aktív korú népesség, vagyis „öt év alatt több mint 170 ezer fővel nőtt az aktív korú külföldre költözöttek állománya”.

Kik mennek el?

Az elvándorlás főként a fiatal és képzetlen csoportokat érinti, akik között a munkanélküliség különösen nagy. Magyarországon - eltérően a régió többi országától - az alacsony iskolai végzettségűek és a fiatalok elvándorlási aránya azonban kicsi. „Magyarország az egyetlen ország, ahol a felsőfokú végzettségűek elvándorlásának aránya a legmagasabb, meghaladva az átlagos arányt és minden alacsonyabb iskolázottságú csoport elvándorlási arányát is.(…) A magyar kivándorlás komoly strukturális problémája a diplomások átlagot meghaladó ütemben növekvő elvándorlása, 2017-ben arányuk meghaladta a 8 százalékot, ami a mérsékelt kivándorló országok között magasnak számít, bár az erős kivándorló országokban ennél is jóval magasabb lehet az arány.”

Bernát Anikó: „Az iskolai végzettség mellett az is fontos tényező, hogy mely foglalkozási csoportokban jelentős az elvándorlás, különösen, ha azok eleve munkaerőhiánytól sújtott területek. Az egészségügynél jobb példát nem is kell keresnünk, hiszen az orvos vagy nővér elvándorlás különösen érzékeny kérdés ma Magyarországon, sőt, nemcsak nálunk, hiszen hiányszakmának számít Európa nagyobbik részén is. Ezzel rokon terület a házi segítségnyújtás - ápolás, azon belül is elsősorban az idősgondozás területe, amely egy egyre növekvő terület és olyan új elvándorló csoportokkal színesíti a palettát, mint a korábban tipikusan „nem migrálónak” számító középkorú és idősödő, nyugdíj előtt álló, vagy friss nyugdíjas nőket.”

Hova mennek el?

A magyarok száma az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Németországban nő a leggyorsabban. A három országban 2010 óta munkát vállalók száma összesen mintegy 240 ezer fővel nőtt. „A foglalkoztatottak nettó elvándorlása valamivel magasabb volt Németországba, mint a többi célországba, de az eltérés a célországok között nem nagy, az elvándorlás jellege azonban igen. A kvalifikáltak, a fiatalok, az 1 évvel korábban még tanulók számára legvonzóbb célország az Egyesült Királyság, ugyanakkor Németország az alacsonyabb iskolai végzettségűek, 1 évvel korábban munkanélküliek és az idősebbek számára vonzóbb, a kilépő és visszavándorló arány is ebben az esetben magasabb.”

A hazai jövedelemnek az EU-s bérszinttől való jelentős, tartós elmaradása folyamatosan ösztönözi a magyar elvándorlást, sőt lényegében ez és ennek következményei (például a hitelek fizetésén, a felnőttkorukat kezdő gyerekek szülői támogatásán vagy nyugdíj-előtakarékosságon keresztül) a domináns indok az elvándorlás vagy ingázás mögött. A nagy bérkülönbségek mellett a jövővel kapcsolatos várakozások, az ország helyzetével és az otthoni élettel való elégedetlenség, valamint főleg korábban a nagyfokú hazai munkanélküliség sürgette leginkább az elvándorlást. „Magyarország helyzete különösen kedvezőtlen, a nominális jövedelmek relatív szintje lényegében nem változott, ez az országok összehasonlításában példátlan stagnálást jelent, az élenjáró legmagasabb relatív jövedelemszintű országok közül a legelmaradottabb relatív jövedelem színvonalú országok közé került Magyarország, alig haladja meg az EU-15 + 2 országok átlagának az 50 százalékos szintjét.”

A visszavándorlás

Az elvándorlók egy része hazatér, majd ismét külföldre megy, azaz a vándorlás folyamata nem egyirányú. A hazatérők között azonban negatív szelekciót találtak lengyel és balti kutatások: rövid távon csökkenti a munkanélküliséget az elvándorlás, a kedvező hatások azonban visszaütnek, mert a hazatérők leginkább a korábban munkanélküliek vagy marginális foglalkoztatottak közül kerülnek ki. Feszültséget okoz továbbá, hogy a hazatérők a külföldi tapasztalataik alapján magasabb bérigényeket érvényesítettek, ez torzítja a hazai bérszerkezetet, éppen a hazatérő alacsonyabb státusú foglalkoztatottak javára.

Magyarország esetében különösen fontos még az ingázás többévtizedes gyakorlata is, főleg a nyugati országrészben Ausztria irányába. Ennek jelentősége a nyugat-dunántúli régió esetében kiemelten fontos és nem igazán várható az ingázók visszatérése a magyar munkaerőpiacra, annak ellenére, hogy ez az életmód megterhelő mind a munkavállaló, mind pedig a családja számára is.

Hazatelepítési programok

Az egyetlen jelentősebbnek szánt, de kudarcba fulladt hazatelepítő kísérleti program a „Gyere haza, fiatal!” volt. A hazai gazdaság tartós gyengesége, és a fejlett EU-régió és az új EU-országok közötti nagy bérkülönbségek miatt ezek a programok sikertelenek, ugyanis az az ország vonz szakembert külföldről, amelyik a sajátját is képes megtartani. „A Világgazdasági Fórum „globális versenyképességi indexe” alapján a szakembereket megtartó és vonzó képesség szerint az európai országok sorrendjében mindkét mutató szerint az új EU-országok többsége a leggyengébbek között, a sor végén található.”

Mivel nem indult meg a tömeges hazavándorlás, az erősödő munkaerőhiány hatására a magyar kormányzat rövid időre szóló munkavállalási engedélyek kiadásával próbálja ösztönözni az EU-n kívüli szomszédos országokból érkező munkavállalók foglalkoztatását, előre meghatározott hiányszakmákban és keretek között. Ám ez az elvándorlást és a hiányt ellensúlyozó lépés az érzékelhető kereslet ellenére is sikertelen maradt, alig néhány ezer fővel növelte a külföldről érkezők foglalkoztatását. A migrációs hálók erősödnek és ezzel stabilizálódik az elvándorlás is. Úgy látszik tehát, hogy az elvándorlást ösztönző tényezők erősek, az elvándorlás intenzitása tartósan fennmarad.

***

A sorozatunk következő fejezetében a KÖZÉPVÁLLALATI SZEKTOR fontosabb mutatóival foglalkozunk. Palócz Éva és Vakhal Péter szerzők elemzésükben azt illusztrálják, hogy mennyire sikerült túlélnie és fejlődnie a magyar gazdaság e nagyon fontos szegmensének egy a gazdaság szempontjából rendkívül mozgalmas másfél évtizedes időszakban.

A cikk és az idézetek forrása: Hárs Ágnes (2018): Növekvő elvándorlás - lehetőségek, remények, munkaerőpiaci hatások című tanulmány, amely a TÁRSADALMI RIPORT sorozat 2018-as kötetében jelent meg (81-109.o.).

Cikksorozatban foglalkozunk a kötet tanulmányainak bemutatásával, a sorozat 1. részét itt olvashatják. Ez a kiadvány egy egyedülálló, széles körben elfogadott, nemzetközileg is elismert társadalomtudományi sorozat, mely közel harminc éve jelenik meg minden második évben. Tematikáját egyszerre jellemzi folytonosság és változatosság. A magyar társdalom „itt és most” legfontosabb változásait elemezik a kötet szerzői, a legfrissebb adatok alapján dokumentálják és értelmezik azokat. Számos témát körbejárnak, melyek a magyar társadalom középtávú fejlődése, versenyképessége és tovább haladása szempontjából döntők: a társadalom szerkezetével és fejlődésével kapcsolatos mutatókat, különböző társadalmi-demográfiai csoportok helyzetét, a gazdaság egyes szerkezeti elemeit, a társadalompolitikák eredményességi indikátorait, valamint a különböző társadalmi értékekkel és attitűdökkel is foglalkoznak. A sorozat köteteit nemcsak a közélet iránt érdeklődők forgathatják haszonnal, hanem mindenki, aki a társadalmi változásokat szeretné megérteni, elemezni és alakítani. A kötet tanulmányonként letölthető innen.

hrportal.hu