Felperes édesanyját a kórházban elfertőzték

A felperes édesanyja az utcán elesett, és a jobb combcsont távolabbi végének elmozdulásos zárt törését szenvedte el. Az alperesnél elvégzett műtétet követően a folyamatos sebváladékozás miatt újabb beavatkozásra került sor, később MRSA fertőzés igazolódott. Állapota folyamatosan romlott, majd rövid időn belül elhalálozott. A halál közvetlen okaként szepszist, illetőleg gennyvérűség okozta többszervi elégtelenséget állapítottak meg. A felperes a baleset időpontjában férjével és gyermekeivel a szüleitől távol, vidéken élt, betegeskedő szüleit időszakosan látogatta a fővárosban. A felperes édesanyja a balesetét megelőzően teljeskörűen ellátta a szintén betegeskedő férjét és erre - ha nehézségek árán is, de - egy ideig egészben, illetve később részben képes lett volna a balesetből felgyógyulása után is. A felperes édesanyja halála után vidékre költöztette az édesapját a saját otthonába, és haláláig gondoskodott róla. Emiatt megromlott a kapcsolata a párjával, és emellett fel kellett adnia a munkáját és a társasági kapcsolatait. Emiatt annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az egészséghez, továbbá a teljes és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperes kötelezését 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és járulékai megfizetésére. Vagyoni kártérítésként édesapja gondozása címén 4 184 100 forint és kamatai, rezsi többletköltség címén 215 000 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes ezzel szemben úgy érvelt, hogy a felperes édesanyja számos egyéb betegségben is szenvedett, a végkifejlet a kórházban is bekövetkezett volna. Vitatta azt is, hogy a felperes édesanyja - természetes kórokú megbetegedései folytán - hosszabb távon gondoskodni tudott volna a férjéről.

Első és másodfok: Megalapozott a vagyoni és nem vagyoni kártérítés, de alacsonyabb mértékben

Az elsőfokú bíróság a szolgáltatót 2 000 000 nem vagyoni kártérítés, valamint annak kamatai megfizetésére kötelezte. Nem tartotta ugyanakkor alaposnak a felperes vagyoni kárigényét azzal okozati összefüggésben, hogy a felperesnek kellett ápolnia édesanyja helyett beteg édesapját. Megítélése szerint ugyanis a felperes édesapjának általános egészségügyi állapotából fakadó ellátási igénye az alperesnek felrótt mulasztástól függetlenül fennálló körülmény volt, amelyet az édesanya elveszítésének ténye reálisan nem befolyásolhatott, és így az alperes terhére nem eshetett. A másodfok ezzel ugyanakkor nem értett egyet. A nem vagyoni kártérítés tőkeösszegét 3 000 000 forintra felemelte, továbbá kötelezte az alperest 4 399 100 forint és járulékai vagyoni kártérítés megfizetésére. Rámutatott arra, hogy a perbeli esetben a kár a felperes hozzátartozójának a halála. Kifejtette, hogy a családtag elvesztésével elszenvedett nem vagyoni hátrány kompenzálásához szükséges kártérítés mértékének meghatározása során az elhunytnak a család életében betöltött szerepét kell vizsgálni, továbbá azt, hogy az igényt megalapozó káresemény milyen hatással volt a károsult család funkcióinak alakulására, mely funkció és milyen mértékben esett ki, valamint ez milyen változásokat idézett elő a jogosult életvitelében, életminőségében, életének jövőbeni lehetőségeiben, érzelmi és lelki állapotában. Az ítélet nem vagyoni kártérítésre vonatkozó rendelkezéseivel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és kérte annak eredeti kereseti kérelmében meghatározottak szerinti emelését. A vagyoni kártérítést tehát egyik fél sem vitatta.

Kúria: A hozzátartozó elvesztésének következményeit is figyelembe kell venni

A felülvizsgálati eljárásban már nem voltak vitatottak a másodfokú bíróság azon megállapításai, hogy a felperes édesanyja egészségi állapota ellenére, ha nehezen is, de képes lett volna a férje ápolására, ellátására, és hogy halálával ezek a feladatok teljes egészében a felperesre hárultak. Ennek vagyoni konzekvenciáit a másodfokú bíróság levonta, így a felülvizsgálati eljárás tárgya az volt, hogy a felperes édesapja gondozásával rá háruló többletterhek nem vagyoni hátrányai megfelelően értékelésre kerültek-e a jogerős ítéletben. Egyetértett a Kúria a másodfokú bírósággal abban, hogy mivel az alperes felróható mulasztása folytán a felperes édesanyja elvesztette az életben maradás reális esélyét, a felperes kára a hozzátartozója halála. A hozzátartozó halálával összefüggésben a felperesnél jelentkező sérelmek közül a másodfokú bíróság azonban csak a családtag elvesztését értékelte, nem vette azonban figyelembe a nem vagyoni hátrányok között, hogy az édesanyja elvesztésével a felperesre hárult édesapja gondozása. Ennek a körülménynek nemcsak vagyoni kárként jelentkező és a másodfokú bíróság által meg is ítélt költségei voltak, hanem a felperes életvitelére kiható negatív változások is bekövetkeztek. A felperes megalapozottan állította, hogy a másodfokú bíróság nem értékelte párkapcsolata tönkremenését, munkája elvesztését, életmódja beszűkülését, amelyek okozati összefüggésben álltak azzal, hogy a káresemény folytán hosszabb időn keresztül édesanyja helyett saját otthonában édesapja gondozására kényszerült. Az ezzel kapcsolatos nem vagyoni hátrányokat a perben meghallgatott tanúk igazolták, azok értékelése a nem vagyoni károk körében szükséges. Erre tekintettel megalapozottnak tekintette a szolgáltatóval szemben támasztott 5 000 000,-Ft-os nem vagyoni kártérítési igényt.

dr. Kéri Ádám

ügyvéd