A háromhetes olasz kerékpáros körverseny egészét 200 ország mintegy 800 millió tévénézője követi nyomon, de a Giro d’Italia első három magyarországi szakaszát egyenként is több tízmillió ember tekintette meg szerte a világban 

– mondta a VG-nek Szabados Gábor sportközgazdász. 

Kifejtette, hogy ha hazánk úgy dönt, hogy csak egy nagy nemzetközi sporteseményt rendez meg, akkor közgazdasági alapon az is a Giro kellene, hogy legyen, az ár-érték aránya ugyanis messze ennek a legjobb. A 7,8 milliárd forintos költségvetés, amelynek a része a 10 millió eurós, azaz mintegy 3,8 milliárd forintos jogdíj is, ugyanis nem állítható szembe azzal az országimázzsal, marketingértékkel, amit magával hozott.

A vizes vagy az atlétikai világbajnokság, a Forma-1-es Magyar Nagydíj, de még a labdarúgó Európa-bajnokság során is jobbára csak magát a létesítményt látja belülről az érdeklődő, ezzel szemben egy nagy presztízsű kerékpárverseny alatt órákon keresztül tárul elénk az adott helyszín természeti adottsága, épített öröksége. Ebből a szempontból a Budapest–Visegrád szakasz éppúgy telitalálat volt a szakember szerint, mint a fővárosi, a budai Várba megérkező időfutam, illetve a Kaposvár és Balatonfüred közti etap.

Mintha csak egy turisztikai kampányfilmet vetítenének, ennél jobban sportba csomagolva nem lehet egy országot reklámozni. Ez a fajta vizuális megjelenítés aranyat ér, ráadásul stadiont sem kell építeni hozzá, pusztán jó minőségű aszfaltra van szükség 

– mutatott rá Szabados Gábor.

A Giro d’Italia hazai rajtjának hatalmas közösségépítő ereje is volt, elvégre a három nap alatt több mint 250 ezren zsúfolódtak össze az útvonal nyomvonalát követve. Az pedig valódi kuriózum, hogy a kistelepülések lakói is kőhajításnyira a saját otthonuktól válhattak az esemény részesévé – folytatta a sportközgazdász. Becslések szerint több tízezer külföldi érkezett, de a belföldi turizmust is élénkítette a háromnapos program.

Eredetileg 2020-ban jött volna Magyarországra a Giro, abból a szempontból azonban jól jött ki a Covid-válság miatti kétéves halasztás, hogy három magyar induló is lehetett: Valter Attila mellett Fetter Erik és Peák Barnabás. Emellett Szabados Gábor úgy véli, 

a szabadidősportra gyakorolt hatás sem elhanyagolható, mert amíg Hosszú Katinkát látjuk a Duna Arénában 400 méter vegyesen győzni, nem feltétlenül megyünk le másnap az uszodába, addig a Giro d’Italia esetében viszont reális másodlagos cél, hogy többen üljenek fel egy kerékpárra. 

Ráadásul David Lappartient, a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség elnöke már arról beszélt, hogy a jövőben akár a Tour de France rajtjának magyarországi megrendezését is elképzelhetőnek tartja.

Egy hazai Tour-rajt nem pusztán hab lenne a tortán, hanem egy másik torta, egy még nagyobb. Ha néhány év múlva idejönne a francia körverseny, még lelkesebbek lennénk 

– állapította meg a sportközgazdász. Mint mondta, a Tour de France-nál is bevett gyakorlat a külföldi rajt, például az idén Koppenhágából, jövőre Bilbaóból indul útnak a mezőny. 

A szakember állítja: a 2017-es vizes világbajnokság akkora szintlépés volt a sportdiplomáciai hitelesség terén Budapest és Magyarország számára, hogy ma már senki sem kérdőjelezi meg, képesek vagyunk-e sikeresen tető alá hozni egy globális sporteseményt. Meggyőződése, hogy ha nincs az öt évvel ezelőtti csúcsrendezvény, akkor aligha kapjuk meg a 2023-as atlétikai vb-t, és a japán Fukuoka visszalépésével a vizes vb sem újrázik idén a magyar fővárosban.

Bármire képesek vagyunk, és ezt már nemcsak mi gondoljuk így, éppen ezért a jövő évi A-csoportos jégkorong-világbajnokság budapesti – és ljubljanai – megrendezésében is joggal bízhatunk. Ma már szinte csak rajtunk múlik, mit szeretnénk rendezni 

– bocsátotta előre a szakember. 

https://www.vg.hu/sportgazdasag/2022/05/ma-mar-szinte-csak-magyarorszagon-mulik-milyen-nagy-sportesemenyt-akar-megrendezni