Az elmúlt egy évben a munkánk kapcsán másról sem hallunk, mint hogy nagyon meg fog változni, és az a világ, amit eddig ismertünk, nyom nélkül tűnik el, rekordsebességgel. De vajon felkészültünk erre a drasztikus átalakulásra?

Nem csak nálunk, de a világ számos országában a szellemi munkát végzők egy jelentős hányada otthoni munkavégzésre kényszerült egyik pillanatról a másikra. Néhányan alig várják, hogy visszatérjenek az irodába, míg mások azt remélik, hogy örökre otthon maradhatnak.Függetlenül attól, hogy melyik táborba tartozunk, egy kérdés lóg most a levegőben: 

Visszatér a struktúránk a pandémiát megelőző sémára? 9-től 5-ig fogunk dolgozni heti öt napon át? Lehet. De az is elképzelhető, hogy nem így lesz - számol be a BBC friss cikke.  Egyes vállalatok alig várják, hogy a dolgozók ismét visszatérjenek az íróasztalukhoz, ugyanakkor a legtöbb munkavállalók inkább egy újfajta "hibrid" megoldás felé hajlik, mely magába foglalja az irodai jelenlétet, és a távol töltött időt egyaránt. 

Ezek a munka szerkezetének felrázására irányuló javaslatok közül van amelyik elsősorban a rugalmasságra összpontosít, de persze akadnak köztük radikálisabb elképzelések is: 

Ha a vállalatok és a dolgozók összefognak, közösen ötletelnek, akkor egy olyan világot hozhatnak létre, amely egészen másképp néz ki, mint egy évvel ezelőtt.

Három nap az irodában, két nap távoli és két szabadnap: ez a "3-2-2", Lauren C. Howe, Ashley Whillans és Jochen I Menges akadémikusok új munkaszerkezeti javaslatának alapja. A kulcs itt a rugalmasság, mivel ebben a rendszerben elviekben a munkavállalók a számukra legmegfelelőbb kombinációt választják, és egyéni, személyes menetrendjük alapján alakítják napjaikat.

- mondja Whillans, a Harvard Business School adjunktusa.

A négynapos munkahét elképzelése nem új keletű, az 1970-es évek óta létezik - világszerte több vállalat is kísérletezik vele párhuzamosan, vegyes sikerrel. Ám a munkavállalók jelen körülmények között újra elkezdtek vele széles körben foglalkozni, remélve hogy a világjárvány árnyékában ismét napirendre kerülhet a kérdés.

Az amerikai FlexJobs felméréséből az derült ki, hogy a megkérdezettek 51 százaléka produktívabb az otthoni munkavégzésben - még a dolgozók szülők is. Ennek nem csak az az oka, hogy otthon nyugodtabbak a körülmények, jobban tudunk összpontosítani, de az is közrejátszhat, hogy azokat a tevékenységeket, melyekkel eddig csak az időt húztuk, otthonainkban elhagyjuk - már nincs rájuk szükségünk. Valójában sokan azt vették észre, hogy már nincs 5 napra való munkájuk, és a köztes időt csak elütötték bent az irodában valahogy. Ez nem egy új állítás: David Graeber, a London School of Economics antropológiai professzora a Bullshit Jobs című könyvében még 2018-ban alaposan körüljárta a kérdést kitérve arra is, hogy a szükségesnél több  bentlét káros hatásokkal is járhat, például csökkent termelékenységgel, vagy akár nem kívánatos mentális-egészségügyi következményekkel.

Ám a négynapos munkahét többé nem csak álom: a koronavírus-járvány néhány céget arra késztetett, hogy váltsanak stratégiát. Még múlt év decemberében az Unilever Új-zélandi csoportja próbaképpen bevezette:

  - mondta el a lapnak Nick Bangs, az Unilever New Zealand vezérigazgatója. Nincs létező átfogó sablonunk, tette hozzá, ezért a dolgozók maguk választhatják ki a szabadnapjukat. A cél szerinte egy "új termelékenységi gondolkodásmód" megteremtése, mely révén nem csak rugalmasabbak, de talán egészségesebbek is lesznek testben és lélekben egyaránt.

Hogy ez a séma el fog-e terjedni széleskörben, egyelőre még nem tudható, ám az mára bizonyossá vált, hogy a járvány nemcsak a gondolkodásmódunkat és az értékeinket változtatta meg, hanem a munkaadókkal szemben támasztott elvárásainkat is. Bizonyos szempontból a 3-2-2 elterjedése reálisabb alternatívának tűnik, pláne a hazánkra jellemző merevebb hozzáállás miatt, ugyanakkor a négynapos munkahétnek is számos előnye van, melyet érdemes megfontolniuk a cégvezeőknek.

www.penzcentrum.hu