„A betegséggel kapcsolatos legfontosabb üzenet, hogy egy diabéteszes ugyanolyan teljes értékű munkavállaló, mint egészséges társai. Ezt kell elsősorban helyére tenni a munkaerőpiacon, és ezzel a máris hatalmasat lépünk az ideális állapot felé” - állítja Márta, aki 2-es típusú cukorbe-tegként több ízben is a saját bőrén tapasztalta meg a munkaadók ismerethiányon és hozzá nem értésen alapuló előítéleteinek negatív következményeit. 

Ennyiben más egy cukorbeteg ember munkavállalása és munkanapja:

- befolyásolhatja a munkahelyválasztást, sőt, a pályaválasztást is
- napi többszöri inzulinadagolás és vércukorszint-ellenőrzés
- minimum háromszori minőségi étkezés
- megadott időközönként mozgás, ami gyakori munkamegszakítással jár
- a vércukorszint-menedzseléséhez higiénikus munkakörnyezetet igényel
- az átlagosnál gyakoribb egészségügyi kontroll 

A kulcs a rugalmaság

A betegség maga tehát fizikai korlátokkal nem, de napi szintű önmenedzseléssel szigorúan együtt jár. Utóbbi pedig komoly rendszerességet és rugalmasságot igényel a munkavállaló és a munkakörnyezet részéről. „Sokszor halljuk, hogy egy cukorbeteg ember nem alkalmas bármilyen munkakörre. Ez igaz ugyan, de nem abban az értelemben, ahogy az állításból elsőre kihallatszik. A napi rutin több apró elemből áll, így gyakoribb munkamegszakítást jelent. Ez azonban önmagában nem jelent teljesítménycsökkenést is” - teszi hozzá Márta, az okleveles közgazdász, aki a feladatkörének rugalmatlansága miatt korábban egy kimondotta jól fizető pozícióból volt kénytelen felállni. 

Tehát egy cukorbeteg ember egyenértékű munkavégzésre képes az egészségesekkel, de sok tekintetben egyedi igényei vannak.

A séta munkaidőben indokolt, de nem helyettesíti a rendszeres mozgást

Márta ma már szerencsésnek tartja, hogy még a pályaválasztás előtt diagnosztizálták nála a betegséget, hiszen így az azzal járó lehetőségek és igények tudatában dönthetett. „Noha fiatal koromban szentül hittem, hogy belőlem egyszer építész lesz, a diabétesszel szembesülve le kellett mondanom erről. Sem a komolyabb fizikai megterhelés, sem a rendszertelen munkarend, de még egy esetleges magasban tartott terepszemle sem való nekem - márpedig ezek egyike sem ritka egy építkezésen.” Mint mondja, ma már tapasztalja, amit régen csak az okos könyvekben olvasott: a hozzá hasonló, inzulinnal kezelt cukorbetegek számára egy relatíve nyugodt, stabil munkamenetet jelentő, előrelátható és kalkulálható környezetet biztosító munkakör az ideális.

Ezek a feltételek garantálhatják ugyanis, hogy egy cukorbeteg a nap bármely részében gond nélkül biztosíthassa magának a vércukorszint stabilitásához szükséges rendszerességet az étkezésben és a kezelésekben. E kritériumok szépen körvonalazzák, milyen munkakörök felé célszerű orientálódni. „Tekintve, hogy alapvetően egy klasszikus, egyműszakos, szellemi vagy legfeljebb könnyű fizikai munkavégzéssel járó munkahelytől várható el reálisan mindaz, amit az előbb felsoroltam, a célkeresztemet - még ha nehéz szívvel is, de - az építészetről a közgazdaságtanra állítottam át. A diplomám megszerzése utáni munkakeresésben pedig elsődleges szempont volt számomra az igényes irodai környezet megléte, hiszen tudtam, hogy enélkül kihívásokkal teli hétköznapok várnának rám.” 

Mozogni kell

És van még egy lényeges tényező, amit egy cukorbeteg embernek mérlegelnie kell saját munkakörével kapcsolatban. A cukoranyagcsere javítása érdekében ugyanis ülőmunkát végző diabéteszeseknek kiemelten fontos a rendszeres, könnyű átmozgatás. Huzamosabb időszakokat számítógép előtt töltve vagy egy hosszúra nyúlt megbeszélést követően néhány perces aktivitás javallott. Ez lehet egy rövidebb séta, nyújtózkodás vagy egyszerű lábemelés, de már a helyben járás is kielégítheti az instabil vércukorszinttel küzdő szervezet mozgásszükségletét. Fontos, hogy egy cukorbetegnek mindezt az ajánlott általános rendszeres fizikai aktivitáson felül kell beiktatnia napirendjébe. 

Egészségügyi séta

„Mivel ez a fajta pluszmozgás esetünkben gyakorlatilag minden egy helyben töltött fél óra után indokolt, könnyen szemet szúrhat másoknak. Éppen ezért fontos előre tisztázni azt a vezetőkkel és a kollégákkal, hogy nem a munkát halogatjuk, csupán az egészségünket védjük sétával az épület körül” - tanácsolja Márta. 

Semmi titok

Ezzel rámutatott a cukorbetegek számára ideális munkakörnyezet utolsó fontos feltételére. Olyan szervezeti kultúra kell, mely kellőképpen toleráns és támogató az átlagostól bizonyos pontokon eltérő munkavégzési ritmussal szemben.

A kooperáció azonban nemcsak a vezetőktől és a kollegáktól várható el, hanem az érintettől is. A legfontosabb az őszinteség, nem szabad titokban tartania betegsége tényét. Egyrészt törvényben rögzített kötelezettség az éves munkaalkalmassági vizsgálaton nyilatkoznia a tartós betegségekről. „De ettől eltekintve sincs értelme eltitkolni ezt az információt a közvetlen környezetében. Ha ugyanis valaki a cukorbetegség miatt nem alkalmas az adott feladatkör ellátására, akkor saját, kollégái vagy az ügyfelek biztonsága érdekében jobb ezt tisztába tennie. Másrészt a saját érdeke, hogy munkakörnyezete támogassa, de legalább ne korlátozza a számára ideális napirend követésében” - mondta Márta. Közel húszéves pályafutása alatt került már olyan helyzetbe, amikor a kollégái kellő határozottsággal és gyorsasággal tudtak segíteni rajta rosszulléte alatt, mivel korrekt módon tájékoztatta őket állapotáról. 

hrportal.hu