A cég egyszerűsíteni szeretné a jelenléti ív miatti adminisztrációt, melyet a dolgozók nem tudnak mindig megfelelően vezetni. Egyszerűsített szerződést viszont nem kíván alkalmazni, mert azokat naponta kellene nagy számban kitölteni, és az szintén nagy adminisztrációs terhet jelentene – ecsetelte olvasónk.  

Az egyszerűsített foglalkoztatás keretében létrejött munkaviszonyban az Mt. bizonyos előírásai nem alkalmazandók. Ezek a kivételszabályok az alábbiak (Mt. 203. §):

– nem kötelező a munkaszerződés írásba foglalása,

– a munkaszerződéstől nem lehet elállni;

– nincs mód a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra,

– vétkes kötelezettségszegés esetén nem alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény a munkavállalóval szemben,

– a távollévő munkavállaló visszatérésekor nem kötelező a bérkorrekció,

– nem kötelező a részmunkaidő és a határozott idejű foglalkoztatás vonatkozásában a munkavállalót tájékoztatni az üres álláshelyekről, illetve a munkáltató nem köteles részmunkaidőben foglalkoztatni kérelmére a 3 évesnél fiatalabb gyermekét gondozó munkavállalót,

– a munkaviszony megszűnésekor a munkáltató nem köteles a munkaviszony végén az előírt igazolásokat kiadni,

– a munkáltató nem köteles a munkavállaló munkájáról értékelést adni a munkaviszony végén,

– nincs határideje a munkaidő-beosztás előzetes közlésének,

– nem érvényesülnek a vasárnapra, illetve munkaszüneti napra történő munkaidő-beosztás korlátai,

– nem alkalmazandók a szabadság kiadására vonatkozó rendelkezések,

– nincs betegszabadság, szülési szabadság, fizetés nélküli szabadság,

– nem korlátozott az azonos felek közötti határozott idejű munkaviszony ismételt létesítése, vagy meghosszabbítása,

– nem alkalmazandók a vezető állású munkavállalókra vonatkozó speciális rendelkezések,

– a munkáltató munkaidőkeret vagy elszámolási időszak hiányában is alkalmazhat egyenlőtlen munkaidő-beosztást,

– minta-munkaszerződés alkalmazásakor nem kell figyelemmel lenni a munkaidő-nyilvántartására és az írásos munkabér-elszámolásra vonatkozó előírásokat (erre helyesen utalt is).

Alkalmazandó azonban az Mt. 134. paragrafusa, mely szerint a munkáltató köteles naprakészen nyilvántartani a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, a készenlét kezdő és befejező időpontját, továbbá a szabadság tartamát is. E szabály alóli kivételként nem kell nyilvántartani a rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét tartamát annak a munkavállalónak, aki munkaideje beosztását maga jogosult meghatározni.

A nyilvántartásnak az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:

– legyen ellenőrizhető a munkavállaló és a hatóság számára is,

– legyen hiteles, azaz az abban foglalt adatok valóságnak megfelelőségét a munkáltató és a munkavállaló is igazolja,

– legyen teljes és való, az valamennyi szükséges adatot tartalmazzon, és valamennyi munkavállaló tekintetében rögzítse a munka- és pihenőidő kezdetét és végét,

– legyen a munkavégzési helyen megtalálható, ha azt a munkakör jellege, illetve a munkaszervezés körülményei lehetővé teszik.

A Salgótarjáni Munkaügyi Bíróság 2.M. 1144/2005/20. számú ítélete szerint „a jelenléti ív az, amelyre a dolgozó beírja a munkahelyre történő érkezésének és távozásának pontos időpontját, és azt a munkahelyi vezető leigazolja, vagy a jelenléti ívet a munkahelyi vezető tölti ki, de azt a dolgozó aláírásával igazolja”.

Az adminisztrációs kötelezettségen könnyítő lehetőséget kínál fel az Mt. 134. paragrafusának (3) bekezdése, mely szerint a rendes és rendkívüli munkaidőt tartalmazó nyilvántartás az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is vezethető. Ez azt jelenti, hogyha a munkavállaló valamilyen oknál fogva a munkaidőbeosztásától eltérően végez munkát, azt a munkáltatónak az adott napon fel kell tüntetnie a munkaidő-nyilvántartáson, majd a hónap végén az egész havi munkaidő-nyilvántartást alá kell íratnia a dolgozóval.

A fentiek alapján be kellene írni a munkavégzés megkezdésének időpontját is, nem elegendő azt a nap végén megtenni, elfogadva a beosztásadatokat. Ugyanakkor az említett (3) bekezdés alkalmazását nem zárja ki a 203. paragrafus, tehát nincs akadálya a tervezett megoldásnak – véli szakértőnk. Megjegyezte, hogy a gyakorlatban nem ismer olyan munkaügyi hatósági döntést, mely ezt vizsgálta volna (hiszen mégiscsak adott hónapra vonatkozó beosztásról rendelkezik a törvény). Egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszony esetén értelemszerűen adott napra vonatkozó beosztásra vonatkozhat a kedvező rendelkezés.

adozona.hu