A hazai agrár-felsőoktatás nagy átalakuláson ment keresztül azzal, hogy létrejött a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem. Mi indokolta ezt a nagyívű változtatást?

Az egész agrár-felsőoktatás átalakítása hosszú idő óta napirenden van. Én 2012-ben kezdtem dékánként dolgozni, már akkor érződött ez az igény, főleg a piaci szereplők oldaláról, hogy a képzés korszerűségén van mit javítani. Sok esetben nagyon nagy szakadék tátongott a képzési színvonal, tartalom és a piaci, társadalmi igények között. Ráadásul az a szétaprózottság, ami a hazai felsőoktatásra jellemző volt az elmúlt időszakban, tarthatatlanná vált. Összességében miközben a magyar agráriumban már nagyjából 400 ezren dolgoznak olyanok, akik akár az alapanyaggyártás, élelmiszer-feldolgozás szintjén kapcsolódnak valamelyik ágazathoz, ennek a szakemberigénynek a kiszolgálása hazánkban 11 intézményben, 12 városban működött valamilyen felsőoktatási, képzési hely. A rendszerváltásnak úgy vágtunk neki, hogy közel egymillióan dolgoztak a magyar agráriumban, és akkor kevesebb felsőoktatási intézmény látta el a szakemberigényt. Tehát egy nagyon komoly ellentmondás és diszharmónia alakult ki, amely nyilvánvalóan nem volt fenntartható.

Ez volt az az utolsó pillanat, amikor megszületett az a döntés, hogy ezen a helyzeten változtatni kell, hiszen ez nem tartható fenn hosszú távon. Ha a nemzetközi felsőoktatási trendekhez akarunk alkalmazkodni, ráadásul azt akarjuk, hogy a magyar mezőgazdaság jövője is stabil legyen, akkor szükséges volt ez a lépés. Különösen azért is volt ez időszerű, mert a mezőgazdaság is csúcstechnológiai ágazattá vált, ami éhezi a szaktudást, a szakembereket. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy gyenge lábakon álljon az agrár-felsőoktatás és -kutatás, ami a következő 30-40 évben a szakemberigényt tudja biztosítani. Ez volt az a fő gondolatvonal, ami végül oda juttatta a döntéshozókat, hogy fel kell vállalni akár az érdeksérelemmel járó konfliktusokat is. Ezek óhatatlanul adódtak, hiszen ilyen, négy egyetemrészt érintő integrációs folyamatra nemcsak az agrár-, hanem az egész felsőoktatásban nem volt példa korábban Magyarországon.

Ha sok képzési hely helyett létrejön egy nagy egyetem, annak a szervezeti és gazdasági előnyei nyilvánvalóak. Ugyanakkor szükség lenne a tananyag megújítására is. Ezt mennyire tudja szavatolni ez az új intézmény?

Nem kell feltételes módban beszélnünk, mert ez a munka rögtön elkezdődött az integrációval párhuzamosan, hiszen ez az egyik legfontosabb feladatunk. Ha egy vállalkozásnak tekintenénk magunkat, akkor egy cég is úgy tud sikeres lenni, ha olyan terméket vagy szolgáltatást árul, ami kielégíti a vevői igényeket. Nekünk a diákok a vevőink. Nem az oktatók, nem a szülők, hanem azok a diákok, akik utána a tudásuk révén keresetté válnak a piacon, a társadalom különböző szegmenseiben. Ehhez kell alkalmazkodnunk. A mezőgazdaság alapjai, legfőbb tézisei természetesen változatlanok, ám a korszerű ismeretek, amelyek az informatika, a digitalizáció révén jelentek meg, eddig csak esetlegesen törtek be az oktatásba. Ha úgy tetszik, az az olló, aminek az egyik szára az oktatás, a másik a piaci elvárás, kezdett szétnyílni. Valóban az oktatási szerkezet megújítása volt az egyik legsürgetőbb feladat.

Hogyan lehet a teljes tananyagot megújítani, korszerűsíteni?

Ennek érdekében elkezdtük csökkenteni az óraszámokat, a diszciplínák számát, hiszen túlburjánzott, áttekinthetetlen struktúrában működött az oktatás. Ráadásul az átadott ismereteknek is meg kellett újulniuk. Egy kutató alapvetően a jövőben dolgozik, egy kutatótól azt várja az ember, hogy a jövőbe tudjon tekinteni. Ezt erősítettük, hogy a diákok számára valóban el tudjuk mondani azt, hogy mi a jövőt áruljuk. A célunk az volt, hogy egy nagyon dinamikusan változó agrárvilágban és gyors fejlődés mellett is tudjunk olyan korszerű ismeretet, szaktudást adni, amivel piacképesek tudnak lenni. Nyilván elkerülhetetlen a folyamatos képzés, továbbképzés, hiszen ma nagyjából ott tartunk, hogy a tudományterületünkön 4-5 év alatt teljesen kicserélődik a szakismeret, de a piaci igények, a társadalmi elvárásokra rezonáló, azzal lépést tartó szakismeretet kell tudnunk adni. Ez a munka azonnal elkezdődött, nagyon intenzív együttműködésben a piaci szereplőkkel, hiszen végső soron ők a megrendelők, ők jelentik a munkaerőpiacot a diákjaink számára. Minden egyes szakterületen, bevonva a legfontosabb szervezeteket, piaci szereplőket, velük közösen alakítjuk ki azt az új képzési struktúrát, ami egy megújított mérnökképzés alapját tudja jelenteni. Elkezdtünk egy profiltisztítást az egyetemen, ebben az évben hét olyan zászlós szakot választunk ki, amelyek a meghatározói az intézményünknek, így például a mezőgazdasági, a kertész-, az élelmiszer-, a műszaki és a környezetmérnöki szakokról van szó. Ezeknek az átstrukturálását, majd diszciplínaszinten az egyes tudományterületek korszerűsítését az oktatáshoz kapcsolódóan elvégezzük, így teljesen új képzési palettával tudunk előállni.

Hogyan tudja az egyetem idecsábítani a diákokat?

Meg lehet szólítani őket. Ha megvilágítjuk azokat az összefüggéseket, amelyek révén bemutatható az, hogy azon túl, hogy a világ legszebb szakmájáról van szó, hosszú távon stabil, kiszámítható megélhetést is jelent. A fiataloknak ez nagyon fontos, ahogy elkezdik az egyetemet, már sok pénzt akarnak keresni. 

A szakszerű és korszerű tudás azért is nagyon fontos napjainkban, mert ha megnézzük az agrárnépességet, lesújtó a helyzet, hiszen mindössze 3-4 százalékuk rendelkezik szakirányú felsőfokú végzettséggel és a középfokú végzettség sem viszi fel ezt 10 százalék fölé. Ez addig talán elfogadható volt, amíg a mezőgazdaságra úgy tekintettünk, mint egy olyan munkára, amit mindenki meg tud csinálni, bárki fel tudja szántani a talajt és meg tudja etetni az állatokat. Mivel mára megváltozott az agrárium és csúcstechnológiai ágazattá vált, korszerű ismeretekre van szükség, ha valaki szakszerűen akarja csinálni, ahhoz magasabb szintű tudásra van szükség. Ezért nagyon fontos a feladata egy jól működő agrár-felsőoktatásnak és az ezzel együttműködő innovációs és kutatási háttérnek. Egyetemünk az agrár mellett műszaki, gazdasági, neveléstudományi és művészeti tudományterületen ajánl szakokat diákjainknak, vagyis túlzás nélkül mondhatom, hogy meghatározó szerepünk van abban, hogy a magyar vidék intellektuális bázisát alakítsuk képzéseinkkel, ami hatalmas lehetőség, de egyúttal felelősséget is jelent számunkra.

Milyen feladatokkal néz szembe az intézmény az idei évben, illetve a közeljövőben?

Az idei feladatainkat már 2021 kijelölte. Tavaly felállítottuk az új egyetemet, alapítványi struktúrára álltunk át, új fenntartóval, új szemléletmóddal, új gazdálkodási rendszerrel. Az elmúlt időszakban egy nagyon jelentős minőségmenedzsment keretében rendeztük a béreket, teljesítményértékelési rendszert vezettünk be, aminek következtében differenciált bérrendezést hajtottunk végre. Elkezdtük felépíteni, kidolgozni az intézményi stratégiánkat, ami egy ötéves intézményfejlesztési terv, az alapítvány kuratóriuma és a szenátus ezt elfogadta. A következő öt évre ez az iránytű, az oktatás, a kutatás, a menedzsment, a gazdálkodás és a minőségbiztosítás területein.

Távlatilag hova kellene eljutnia az Egyetemnek, milyen intézményt szeretne látni néhány éven, egy évtizeden belül

Megkezdtük egy központi campus létrehozását Gödöllőn zöldmezős beruházással, amely 10-15 éve váratott magára. Ahhoz, hogy jobb életminőséget tudjunk nyújtani az egyetemen, ez elkerülhetetlen. Sok helyen működünk, öt campusunk van, eltérő lehetőségekkel, de elkezdjük ezeknek az infrastrukturális fejlesztéseknek a tervezését, felújítását. Ezek a közbeszerzések hosszabb folyamatok, 4-5 éves távlatban megvalósuló, nagyívű fejlesztésről van szó, amely összességében 200 milliárdos tervet jelent. 

A diákok megszólításában ezen felül kiemelten fontos a sport és a kulturális tevékenység. Ezen a területen az elmúlt időszakban nagy eredményeket értünk el, hiszen az ország egyik legkorszerűbb uszodáját adtuk át néhány hónappal ezelőtt Gödöllőn, fellendítettük a sportéletet, megtöbbszöröztük az egyesületi sportolóink számát, szabadidősport szakosztályt hoztunk létre. Minden egyetemistánk számára biztosítjuk annak a lehetőségét, hogy mindennap 18-20 sportág közül tudjon választani. Élsportolói ösztöndíjat hoztunk létre az agrár-felsőoktatásban eddig egyedülálló módon, január elején adtuk át 30 élsportolónknak, olimpikonunknak, világ- és Európa-bajnok sportolónknak ezeket, ami lehetővé teszi számukra az egyetemi tanulmányok mellett a sportpályafutás folytatását is. Ez egy olyan vonzerő, ami behozza az újabb diákokat is, erre nagyon sok jó példa van világszinten. Kaposváron művészeti képzésünk van, színművészeket, fotóművészeket képzünk. Hozzájuk is kapcsolódóan tavaly nyáron megcsináltuk az első egyetemi színházat Gödöllőn, ezt idén is folytatjuk, a szezont megnyújtva.