Vezetői dilemma: mivel motiváljuk a munkavállalókat?

2019. szeptember 27. 09:39
A munkáltatók nagy része gondolkodás nélkül ezt felelné: pénzzel! HR-szakemberként feladatunk: fejleszteni a vezetők gondolkodását, szélesíteni a vezetői eszköztárukat. A pénz csak rövidtávú ösztönző.

 

  • Több generáció a szervezetben - miért lelkes egy lehetőségtől a fiatal munkavállaló, és miért vonakodik ugyanattól egy X generációs kolléga?
  • Hogyan ismerjem meg, mi motiválja a kollégáimat?
  • Mi az oka annak, ha egy tehetséges, kiváló szakember nem akar vezető lenni?
  • Mi határozza meg azt, hogy két tehetséges kolléga közül ki fog kibontakozni?
  • Mi az oka, hogy egy kiváló szakember évekig maximálisan teljesített, de most már éppen csak hogy hozza az elvárt szintet?
  • Miért fontos az, hogy a kollégánk a munkája során használni tudja az erősségeit?
  • Miért válasszam a kevésbé tapasztalt jelöltet a „kész” ember helyett?


Ez csak néhány vezetői dilemma, amire a vezetők nap mint nap keresik a választ. És ez: a MOTIVÁCIÓ.

Kezdjük az utolsó ponttal: természetesen választhatjuk azt a jelöltet is, aki azonnal, a szervezet megismerése után „termelni tud”, hiszen sokéves tapasztalata van az adott munkakörben. Viszont alaposan fel kell tárnunk a jelölt motivációját: miért akar váltani, mivel lehet őt motiválni a hosszútávú kiváló teljesítményre, és ezt az adott motivációt tudja-e a szervezetünk biztosítani számára?

Kedves Olvasó! Önt mi motiválja? És ezt kielégíti a munkahelye, a munkája? Valószínűleg Ön is azok közé tartozik, aki szeret sikeres lenni, és kevésbé lelkes, amikor olyan feladatot kell végrehajtania, amelyben kevésbé érzi magát kompetensnek. Így van ezzel a többi munkavállaló is: akkor a legmotiváltabbak, ha erősségeiket tudják hasznosítani munkakörükben, és ekkor fognak a legjobban teljesíteni. Ezért is fontos feltárni, hogy a kollégáink milyen erősségeket azonosítanak magukban, és a kibontakoztatásukra ad-e lehetőséget a munkájuk?

Többször találkoztam azzal a helyzettel, hogy egy kiváló, sokéves tapasztalattal rendelkező szakembernek már nem tudott a munkáltató motiváló feladatot adni, ezért, hogy motivációját újra felébressze, úgy döntött, hogy vezetőt „csinál” belőle. Mikor lehet ez probléma? Akkor, ha a kollégának semmi motivációja nincs arra, hogy emberekkel „bajlódjon”, velük kapcsolódóan döntéseket hozzon, felelősséget vállaljon, és cserébe nem tudja végezni azt a munkát, amiben profi.

Elveszíthetünk egy kiváló szakembert, és nyerhetünk egy gyenge vezetőt! Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy szakértői karrierút kidolgozása komplexebb kihívást jelent a HR-eseknek és a vezetőknek is, mint a már jól működő vezetői karrierút. Viszont megérné ebbe energiát fektetni!

Generációs kutatások sora foglalkozik azzal, hogy mivel lehet ösztönözni a különböző életkorú kollégákat. Ennek vázlatos eredményét olvashatják alább. Előre szeretném bocsátani: a különböző motivációs eszközök akkor működnek, ha a kompenzációval a munkavállaló elégedett. Amíg úgy érzi, nincs értékén megfizetve, az válik az elsődleges motivátorrá.
X generáció (1965-1979) - kihívás, hasznosság érzés
Y generáció (1980-1994) - karrier, fejlődés-tanulás
Z generáció (1995-2010) - munkahelyi kultúra, sokszínűség, rugalmasság

Motivációs elméletekről sokat olvashatunk a szakirodalomban, interneten.
Talán kevésbé ismert Kenneth W. Thomas elmélete, aki 4 tényezőt azonosított ahhoz, hogy a munkatársak a belső motivációjukat erősítsék:

1. Érezzék, hogy fontosak, tudják, hogy a munkájuk hogyan járul hozzá a szervezet sikeréhez - a kékgallérosok is tudni akarják, hogyan járul hozzá az ő munkájuk a cég teljesítményéhez.
(Egy autóipari beszállító dolgozóit rendkívül zavarta, hogy őket nem tájékoztatták arról, hogy milyen alkatrészt gyártanak, és az hová kerül a gépkocsiban.)

2. Érezzék, hogy haladnak előre, van eredménye a munkájuknak, személyesen is egyre többet érnek el, valamint a munkájuk eredményeként a célokhoz is közelebb kerülnek mind személyesen, mind szervezetileg.
Ha egy tehetséges kolléga a kapacitásának csak töredékét tudja kihasználni a munkájában, akkor hiába magas a fizetése, demotivált lesz, és el is hagyhatja a szervezetet.

3. Érezzék, hogy értenek ahhoz, amit csinálnak, ki tudjanak bontakozni munkájukban.
A pozitív visszajelzésnél is érvényes a szabály: legyen konkrét, mit csinál jól a kolléga, milyen hozzáadott értéket képvisel ő a szervezet számára?

4. Legyen lehetőségük választani, valamilyen munkafázisban eldönthessék, hogyan végzik el a feladatukat.

Tudom, hogy vannak olyan munkakörök, amik rendkívül szigorú szabályok szerint működnek, nincs nagyon lehetőség változtatni ezen. Egy nagyon kreatív és pozitív gondolkodású HR-es szakértő mégis megtalálta azt a területet, ahol választhattak a kollégái: ha nem is a munka részleteiben, viszont a munkaruhájuk színéről ők dönthettek!

Összefoglalóan: a motivációval foglalkozni már a kiválasztásnál érdemes, és ezután a munkavállalók egész munkahelyi életciklusán végighalad, úgymint teljesítményértékelés, karrierépítés, felmondás a munkavállaló részéről.

Kardosné Réti Judit
HR business partner, oktató, tréner, coach, mediátor
A Sämling Üzleti Oktatási Központ számos HR képzésének oktatója

hrportal.hu

  • Több generáció a szervezetben - miért lelkes egy lehetőségtől a fiatal munkavállaló, és miért vonakodik ugyanattól egy X generációs kolléga?
  • Hogyan ismerjem meg, mi motiválja a kollégáimat?
  • Mi az oka annak, ha egy tehetséges, kiváló szakember nem akar vezető lenni?
  • Mi határozza meg azt, hogy két tehetséges kolléga közül ki fog kibontakozni?
  • Mi az oka, hogy egy kiváló szakember évekig maximálisan teljesített, de most már éppen csak hogy hozza az elvárt szintet?
  • Miért fontos az, hogy a kollégánk a munkája során használni tudja az erősségeit?
  • Miért válasszam a kevésbé tapasztalt jelöltet a „kész” ember helyett?

Ez csak néhány vezetői dilemma, amire a vezetők nap mint nap keresik a választ. És ez: a MOTIVÁCIÓ.

Kezdjük az utolsó ponttal: természetesen választhatjuk azt a jelöltet is, aki azonnal, a szervezet megismerése után „termelni tud”, hiszen sokéves tapasztalata van az adott munkakörben. Viszont alaposan fel kell tárnunk a jelölt motivációját: miért akar váltani, mivel lehet őt motiválni a hosszútávú kiváló teljesítményre, és ezt az adott motivációt tudja-e a szervezetünk biztosítani számára?

Kedves Olvasó! Önt mi motiválja? És ezt kielégíti a munkahelye, a munkája? Valószínűleg Ön is azok közé tartozik, aki szeret sikeres lenni, és kevésbé lelkes, amikor olyan feladatot kell végrehajtania, amelyben kevésbé érzi magát kompetensnek. Így van ezzel a többi munkavállaló is: akkor a legmotiváltabbak, ha erősségeiket tudják hasznosítani munkakörükben, és ekkor fognak a legjobban teljesíteni. Ezért is fontos feltárni, hogy a kollégáink milyen erősségeket azonosítanak magukban, és a kibontakoztatásukra ad-e lehetőséget a munkájuk?

Többször találkoztam azzal a helyzettel, hogy egy kiváló, sokéves tapasztalattal rendelkező szakembernek már nem tudott a munkáltató motiváló feladatot adni, ezért, hogy motivációját újra felébressze, úgy döntött, hogy vezetőt „csinál” belőle. Mikor lehet ez probléma? Akkor, ha a kollégának semmi motivációja nincs arra, hogy emberekkel „bajlódjon”, velük kapcsolódóan döntéseket hozzon, felelősséget vállaljon, és cserébe nem tudja végezni azt a munkát, amiben profi.

Elveszíthetünk egy kiváló szakembert, és nyerhetünk egy gyenge vezetőt! Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy egy szakértői karrierút kidolgozása komplexebb kihívást jelent a HR-eseknek és a vezetőknek is, mint a már jól működő vezetői karrierút. Viszont megérné ebbe energiát fektetni!

Generációs kutatások sora foglalkozik azzal, hogy mivel lehet ösztönözni a különböző életkorú kollégákat. Ennek vázlatos eredményét olvashatják alább. Előre szeretném bocsátani: a különböző motivációs eszközök akkor működnek, ha a kompenzációval a munkavállaló elégedett. Amíg úgy érzi, nincs értékén megfizetve, az válik az elsődleges motivátorrá.
X generáció (1965-1979) - kihívás, hasznosság érzés
Y generáció (1980-1994) - karrier, fejlődés-tanulás
Z generáció (1995-2010) - munkahelyi kultúra, sokszínűség, rugalmasság

Motivációs elméletekről sokat olvashatunk a szakirodalomban, interneten.
Talán kevésbé ismert Kenneth W. Thomas elmélete, aki 4 tényezőt azonosított ahhoz, hogy a munkatársak a belső motivációjukat erősítsék:

1. Érezzék, hogy fontosak, tudják, hogy a munkájuk hogyan járul hozzá a szervezet sikeréhez - a kékgallérosok is tudni akarják, hogyan járul hozzá az ő munkájuk a cég teljesítményéhez.
(Egy autóipari beszállító dolgozóit rendkívül zavarta, hogy őket nem tájékoztatták arról, hogy milyen alkatrészt gyártanak, és az hová kerül a gépkocsiban.)

2. Érezzék, hogy haladnak előre, van eredménye a munkájuknak, személyesen is egyre többet érnek el, valamint a munkájuk eredményeként a célokhoz is közelebb kerülnek mind személyesen, mind szervezetileg.
Ha egy tehetséges kolléga a kapacitásának csak töredékét tudja kihasználni a munkájában, akkor hiába magas a fizetése, demotivált lesz, és el is hagyhatja a szervezetet.

3. Érezzék, hogy értenek ahhoz, amit csinálnak, ki tudjanak bontakozni munkájukban.
A pozitív visszajelzésnél is érvényes a szabály: legyen konkrét, mit csinál jól a kolléga, milyen hozzáadott értéket képvisel ő a szervezet számára?

4. Legyen lehetőségük választani, valamilyen munkafázisban eldönthessék, hogyan végzik el a feladatukat.

Tudom, hogy vannak olyan munkakörök, amik rendkívül szigorú szabályok szerint működnek, nincs nagyon lehetőség változtatni ezen. Egy nagyon kreatív és pozitív gondolkodású HR-es szakértő mégis megtalálta azt a területet, ahol választhattak a kollégái: ha nem is a munka részleteiben, viszont a munkaruhájuk színéről ők dönthettek!

Összefoglalóan: a motivációval foglalkozni már a kiválasztásnál érdemes, és ezután a munkavállalók egész munkahelyi életciklusán végighalad, úgymint teljesítményértékelés, karrierépítés, felmondás a munkavállaló részéről.

Kardosné Réti Judit
HR business partner, oktató, tréner, coach, mediátor
A Sämling Üzleti Oktatási Központ számos HR képzésének oktatója

Kapcsolódó cikkek

Puhítás: a köztévében ártalmatlan PR-fogásnak nevezték a rabszolgatörvényt

2018. december 14. 08:07
A munkavállalók többsége meg sem érzi majd a túlóra-törvényt, és senkire nézve sem lesz kötelező -biztatta az M1 nézőit a Figyelő főszerkesztő-helyettese. Jó kérdés, hogy akkor minek kellett minden áron megszavazni.

Táppénzről visszatérőnek felmondanának. Mennyi lesz a végkielégítés?

2019. szeptember 17. 11:44
„Van egy munkavállalónk, aki 2016.01.01-jétől dolgozik cégünknél. Ez a munkavállaló 2018.09.15-étől táppénzen van folyamatosan, és ennek 1 éves időtartam letelte után szeretne visszajönni cégünkhöz dolgozni. Átszervezések, valamint egészségi állapota miatt nem tudunk neki munkát biztosítani. Ezért felmondanánk neki. Kérdésem, hogy ha az üzemorvos nem engedi dolgozni, felmondás esetén jár-e neki végkielégítés? A táppénzes időszak miatt mennyi végkielégítés jár neki, és a kiszámítás módja is érdekelne.” Olvasói kérdésre dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogász ügyvéd válaszolt.