Sokszor hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság dinamikusan növekvő ágazat, az agrártárca intézkedéseinek pedig a hatékonyságjavulás a céljuk. Van már ennek eredménye?
A fejlődés hosszabb ideje érzékelhető: 2010 és 2018 között a magyar mezőgazdaság kibocsátása változatlan áron egyharmaddal emelkedett, ami az Európai Unióban a legmagasabb mértékű növekedés. Eközben az élelmiszeripar is bővült, ugyanebben az időszakban változatlan áron 24 százalékkal. A hatékonyság javulása is kézzelfogható, hiszen a magyar mezőgazdaság egy hektárra vetített termelékenysége 2010 és 2018 között kétharmadával, 615 euróra nőtt. Ezzel közelítettünk a régi tagországok termelékenységi szintjéhez is, amelynek 2010-ben még csak a 36, tavaly pedig már az 53 százalékát értük el. Az élelmiszeripar létszámarányos árbevétele eközben másfélszeresére nőtt. Eljutottunk oda, hogy az augusztusig tartó időszakig a teljes nemzetgazdasági exporttöbblet 65 százalékát az agrárium adta. Ezek azért már látható eredmények.
A Világgazdaság agrárkonferenciáján arra biztatta a befektetőket, hogy az élelmiszer-gazdaságba hozzák a pénzüket, mert ez
a legjobb hely befektetéseik biztos megtérüléséhez.
Ezt mire alapozza?
Meg kell nézni a számokat. A bankok most alacsony kamatlábakkal dolgoznak. Ha egy olyan ágazatot keres a befektető, amelyikben a legbiztonságosabban és a leginkább megtérül a betett pénze, arra az agrár- és az élelmiszeripar az egyik legalkalmasabb. Pontosan tudjuk, mire van szükség az ágazatban: ismerjük az adottságainkat, és a szakmai szervezetekkel közösen alaposan felmértük a piacokat. Szükség lenne például több százezer négyzetméternyi új brojlercsirketelepre, mert ezzel lenne elég árualap az exportlehetőségek kihasználásához. A sertéságazatban befektetői oldalról gazdaságilag racionális lépés az új, nagyobb és mérethatékony kocatelepek építése, amelyekkel hazánk saját hízóanyagból tudná kielégíteni a vágási igényeket. A biztonság pedig megmutatkozik a hitelfelvételeknél is, hiszen a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a legalacsonyabb a bedőlési ráta.
Egy szakmai befektető számára ezek meggyőzők lehetnek. Az ágazaton kívülről érkezőknek is tud biztatót mondani?
Az ágazati beruházások ösztönzésére a minisztérium kidolgozott egy százmilliárd forintos hitelkerethez kapcsolódó kamattámogatási konstrukciót, amelyben a kamat 80 százalékát átvállaljuk, így most csupán 0,5 százalékos kamatot kell fizetni egy hitelfelvevőnek. A banki finanszírozási hajlandóságot pedig a hitelek mögé beállítható, az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány által nyújtott kezességgel tudjuk tovább növelni. Az agráriumba való befektetés tehát biztonságos, ma már nyugodtan ki lehet mondani, hogy hét-nyolc év alatt egy brojlertelep is megtérül. Hol van még ilyen befektetési lehetőség? A mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a fejlesztés kényszerű is a munkaerő hiánya, a versenyképesség növelése és az árualap megfelelő biztosítása miatt. Ez nem megy máshogy, mint automatizálással, robotizációval, digitalizációval, tehát a legmodernebb technológiák alkalmazásával. Ezért nagyon fontos, hogy legyenek zöldmezős beruházások, amelyek az ágazaton kívülről érkezőknek vonzóbbak lehetnek.
Az élelmiszeripar árprésben van, mert nem tudta olyan mértékben növelni az átadási árát, mint amennyivel az alapanyagárak emelkedtek. Mit jelenthet a termelőknek, hogy most relatíve jobb helyzetbe kerültek?
Azért azt ne felejtsük, hogy a termelői oldalon nagyon hosszú utat kellett bejárni. Mi jellemezte korábban az ágazatokat? Az, hogy végtelenül alacsony felvásárlási árak voltak. A gazdáknál nagyon-nagyon kicsi volt a nyereségtartalom. Egy széttöredezett termelői réteg állt szemben a feldolgozóipar sokkal szűkebb keresztmetszetével. Most megfordult a trend, végre van egy olyan felvásárlási ár, hogy megéri termelni. Ha megéri termelni, jut pénz a korszerűsítésre. És innentől gyökeres a változás, mert ezekkel a fejlesztésekkel a termelés lesz gazdaságosabb, és a nyereség növekedését nem az árak emelése táplálja, hanem a hatékonyabb termelés.
A teljes interjút a Világgazdaság keddi számában olvashatják