A kérdés részletesen így hangzik: a cégnél a munkavállalók szüneten kívül is kijárnak dohányozni. A vezetőség azt szeretné bevezetni, hogy ha valaki szüneten kívül kimegy dohányozni, akkor nemcsak az adott munkavállalótól, hanem a cég összes dolgozójától visszavonnák a cafetériát az adott hónapban. A kérdésem az, hogy szabad-e elvenni a dolgozótól a cafetériát, mert szüneten kívül ment ki dohányozni, illetve emiatt a cég összes dolgozójától? Számít-e, hogy a cafetéria „csak” adható a munkáltató részéről?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A választ az adható juttatása vonatkozó szabályozással kezdem. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 16. § az alábbiak szerint rendelkezik:

(1) Egyoldalú kötelezettségvállalás (a továbbiakban: kötelezettségvállalás) alapján a jogosult elfogadására tekintet nélkül követelhető a vállalt kötelezettség teljesítése. A munkavállaló érvényesen csak munkaviszonyra vonatkozó szabály kifejezett rendelkezése alapján tehet kötelezettségvállalást tartalmazó jognyilatkozatot.

(2) A kötelezettségvállalás a jogosult terhére módosítható vagy azonnali hatállyal felmondható, ha a jognyilatkozatot tevő körülményeiben a közlést követően olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna.

A 17. § (1) bekezdése szerint:

A munkáltató a 15–16. §-ban meghatározott jognyilatkozatait általa egyoldalúan megállapított belső szabályzatban vagy egyoldalúan kialakított gyakorlat érvényesítésével (a továbbiakban együtt: munkáltatói szabályzat) is megteheti.

A munkáltató által tett kötelezettségvállalás tehát nem feltétlenül adott munkavállalóhoz szóló, címzett jognyilatkozat, sőt, az a gyakori, hogy azt nem is minden esetben rendezi írásban foglalt munkáltatói szabályzat. Éppen ez az eset a tipikus: a munkáltató éveken keresztül pl. rendszeresen minden munkavállaló részére fizet év végén jutalmat anélkül, hogy ezt bármilyen módon szabályozná.

Ugyanilyen a kérdéssel érintett, cafetériára vonatkozó eset is. A fenti rendelkezés azt jelenti, ha a munkáltató konkrét feltétel és időhatározás nélkül teljesít, az egyoldalú jognyilatkozatával vállalt kötelessége szerződéses elemmé válik, ebből következően egyoldalúan nem módosíthatja, nem vonhatja vissza. Felmondásra pedig csak a fenti (2) bekezdés szerinti esetben van lehetőség.

Így a munkáltató felmondhatja azonnali hatállyal az „átlagkeresettel” történő elszámolásra vonatkozó vállalását, ha anyagi okok miatt azt a továbbiakban nem tudja fenntartani. Amennyiben pedig ezt a munkavállalók vitatnák, az aránytalan sérelem, illetve a teljesítés ellehetetlenülésének bizonyítása a munkáltatóra hárul.

Azt azonban tudniuk kell, hogy a fenti a saját álláspontom, nem ismerek erre vonatkozó eseti döntést, így elképzelhető, hogy a bíróság nem látná ennyire szigorúan ezt a kérdést. Mindenesetre ez alapján nem vonható vissza a cafetéria azon munkavállalók esetén sem, akik a munkaközi szünetet meghaladóan szakítják meg a munkavégzést dohányzással.

Megítélésem szerint pedig még ha lenne is rá lehetőség, kollektív szankció (megvonás valamennyi munkavállalótól) akkor sem alkalmazható. Annak azonban nem látom akadályát, hogyha a munkaszerződésben rendezték a vétkes kötelezettségszegésért járó jogkövetkezményeket (Mt. 56. §), hogy a munkaközi szünetre vonatkozó szabály be nem tartását ezzel szankcionálja a munkáltató az érintett munkavállalók esetén. Ilyen esetben ügyelni kell arra, hogy a vagyoni hátrányt megállapító jogkövetkezmény összességében nem haladhatja meg a munkavállaló – a jogkövetkezmény megállapításakor irányadó – egyhavi alapbére összegét.

www.adozona.hu